Talán a mai fiatalok számára meglepő, de akkoriban még az ötven feletti korosztály nem volt "lesajnált", nem kellett semmiféle Start plusz, és egyéb ösztönző program ahhoz, hogy egy ilyen korú ember is el tudjon helyezkedni. Nem is beszélve a manapság szokásos pályázati rendszerről, fejvadász segítségével "felturbózott" önéletrajzzal,többfordulós kiválasztással, tesztekkel, mert ha ezt Huszár Andor idején vezetik be, nem is épült volna fel a gyár.
Jánost végzettsége alapján betanított munkakörben alkalmazták, úgymond "Dolomitos" pozícióban.
A történtek megértéséhez muszáj egy kicsit "szakmáznom", a dolomitkőre annak viszonylag magas Kalcium (Ca), és Magnézium (Mg) tartalma miatt volt szükségünk, ugyanis a fenti anyagok rendkívül jó nedvszívó képességgel rendelkeztek, így a technológiai folyamat egy bizonyos pontján ennek savas oldatát a folyékony ammonnitráthoz hozzáadva, a későbbiek folyamán a szemcse nem ragadt össze. ( Nem járt úgy mint az egyik "NAGY" Baráti országból érkező ömlesztett szállítmány, amit Záhonynál ki kellett robbantani a vagonból, úgy összeállt.)
Nos a késztermék Ca tartalmát óránként vizsgálta a labor ("0,56 a kalcium"), de az időközönként pótkocsiszámra beérkező dolomitkőét nem, Ez ugyanis a központi labor feladata volt, ők rendelkeztek az ilyen ilyen vizsgálathoz szükséges "berendezésekkel". Akkor következzenek az események:
Egy délelőttös műszakban, nagyjából reggeli idő után Barna észrevette, hogy "Janibá", tanácstalanul toporog a nagy dolomitkupac mellett. Mikor János megpillantotta, boldogan felsóhajtott, és tanácsért fordult hozzá. (Bár ne tette volna.)
-Segiccsen' má' Barna!
-Mi a probléma?- lépett közelebb a "mókamester"
-Képzelje, most szótak' a laborba', hogy vigyek fel a központiba mintát a dolmitkőbő'!
-Tán' nem tudja, hogy merre van?-kérdezett vissza Barna huncutul, és már az járt az eszében, hogyan lehetne az új munkatársát a lehető legnagyobb kerülőúton elküldeni, ám kiderült erről szó sincs.
-Tudom, ott van a főportával szembe', nem is ez a gond.-jött a válasz.
-Akkor mi?- mondta Barna idegesen,amiatt hogy így tönkretették a "játékát"!
-Hát mennyit vigyek? Én hülye fejjel nem kérdeztem meg, most meg má' nem akarok visszamenni, hogy égjen a képemrűl" a bőr a kislyányok' előtt!
(Közbevetőleg egy jó tanács, hasonló esetekben soha ne legyünk szégyenlősek, hacsak nem akarunk úgy járni, mint hősünk a későbbiekben!)
-Hát vigyen egy zsákkal!-bökte oda Barna, majd hozzátette:-A franc se tuggya' mikor mennyit kérnek, maga meg gondolom nem akar kétszer járni!-és elsietett nehogy kitörő jókedvét Jánosunk meglássa.
-Igaza lehet!-gondolta amaz és elsietett, hogy előkerítsen az üzem területén található un. 50 kg-os zsákot,(nyilván nem a zsák volt ilyen súlyú, hanem a belecsomagolt késztermék). Kisvártatva vissza is ért, és Barna elégedetten figyelte az üzem egy eldugott pontjáról, miként rakja majdnem tele, a leginkább vasúti zúzalékkőhöz hasonló méretű darabokkal a zsákot, majd vállára vetve azt "toronyiránt" elindul a nagyjából 700 méterrel található Központi laborba. Ott az emeletre felérve, a táblákat böngészve megtalálta megfelelő MEO-t, és az ajtón belépve köszönés után kijelentette:-"meghoztam a dolomitmintát"! A laboráns az analitikai mérlegtől fel sem pillantva kurtán felelt:-"tegye csak oda" és csak akkor figyelt oda, amikor a zsák hatalmas puffanással a mozaikkövön landolt.
-Jóember mit csinál?-kérdezte-minek hozott ide ennyit?-majd a zsákba nyúlva egy kavicsdarabnyi morzsalékot kapart le az egyik kőről, és hozzátette:-ennyi lett volna, köszönöm!
-És ez?-kérdezte "Janibácsi" a zsákra mutatva:-hová dobhatom ki?
-Ki ne dobja már a kukába Ember! Vigye szépen vissza oda, ahonnan hozta!- felelte a laboráns, és figyelme ismét a mérleg felé irányult. Az öreg nagy sóhajjal, ismét a vállára emelte a zsákot, és elindult visszafelé! Előbb csak magában átkozódott, de a hűtőtornyokat el hagyva, nagyjából a Gépgyár, és a Véggázkémény magasságában már hangosan szidta Barnát, elhordva mindenféle gazembernek. A savüzem sarkához érve azonban rájött, csak magát teszi nevetségessé, ha bevallja hogy járt, miközben Barna elégedetten röhög a csőhídon! Ezért az üzembe visszatérve csak őt akarta megtalálni, de "Brukkpapa" ügyesen kitért előle!
Persze a történet ezúttal is csattanóval ért véget, mert fél órával később mikor a Művezető rákérdezett az öregre, hogy: -"Sikerült a mintát kivinni Jani?" az öreg olyan káromkodásban tört ki, azt gondolván, hogy Barna már mindenkinek elsorolta a történteket (pedig esze ágában sem volt, mert "sok volt már a rovásán!"), ezért a főnök ezt a heves kirohanást látva kérdőre vonta, és így derült ki hogyan járt "Janibácsi" a központi laborban!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése