(legalább is a biciklista számára...)
Az ezredforduló táján nagy felújítási munkák történtek városunkban, és az egyik nyáron elindult a távhővezetékek korszerűsítése is. Ennek folyamodványaként egyre másra készültek hatalmas munkagödrök, az egyik legnagyobb éppen a város főutcáján egy élelmiszerüzlet előtt (a nevet nem írom ki, nem fizettek egy vasat sem...). Persze a hatalmas gödröt körbekerítették , és szalaggal is körbehatárolták, az esetleges balesetek miatt. Egyik reggel is szokásos tempóban kezdődött a munka, megérkeztek a dolgozók, kipakolták a szükséges felszerelést és leereszkedve a gödörbe munkához láttak, A lakatos fűrészelt, a hegesztő hegesztett, a harmadik pedig nézte őket, majd időnként cseréltek.
Nagyjából ez idő tájt gurult le a sokadik feles "Feri" barátunk torkán, aki az éjszakás műszakból kissé hátramaradva egy talponállóban töltötte a délelőttöt.
-"Nem lehet kibírni ezt a hőséget a panelban!"-panaszkodott a kocsmárosnak, és folytatta a hűsítést.
Azonban, talán a kialvatlanság, talán a fél liter szilvapálinka miatt kissé elnehezült a mozgása, egyre nagyobbakat nyelt (vissza...), és laposakat pislogott. A pultos jobbnak látta hazaküldeni, mielőtt összerondít mindent, és karonfogva kikísérte a már délelőtt is perzselő napra. "Feri" a biciklikormányba kapaszkodva elindult, és még fél füllel hallotta a hozzá címzett intelmet:-"Aztán fel ne ülj a biciklire, te majom!"
Igen ám, de meglehetősen nehéz művelet volt a folyton oldalirányba mozgó kerékpárt időnként már bokamagasságban tolni, ezért "Feri"úgy döntött felül rá! A kezdeti nehézségek után a bicikli nekilendült, barátunk pedig elkarikázott hazafelé.
Közben a "távhőgödörben" is zajlott az élet, a reggeli elfogyasztása után, aktívabb lett munka, éppen egy nagy átmérőjű csövet tettek a helyére.
"Feri" időközben őrült módjára közlekedett, mivel tapasztalta, ha lassít, a kerékpár imbolyogni kezd, ezért muszáj folyamatosan tekerni, amitől viszont rendkívül felgyorsult. A zebra előtt már észlelte, nagy a baj, de már késő volt és ordítva belehajtott a közel 3 méteres gödörbe, felborítva a bójákat, leverve a piros fehér léceket!
A gödörben a sarokban dolgozó kollégának szerencséje volt, őt csak egy deszkadarab vágta fejbe, a vaskorlát elkerülte, de a középen tartózkodót pont hátba verte a biciklipedál, amiről már "Feri" lerepült
és a vascsőre zuhant, A legtávolabbi munkatárs időben félrehúzódott! Pár döbbent másodperc után kezdtek magukhoz térni, "Feri" legelőbb, aki az oldalát tapogatta, és a kerékpárját kezdte vizsgálni, Az első kerék kiflire hajlott, a kormány elferdült, de az ősrégi "Ukrajna" jól bírta a megpróbáltatásokat.
Szerencsére a munkások is megúszták kisebb zúzódásokkal, ezért nem lett következménye az ügynek, csupán annyi, hogy pár alkalommal meg kellett barátunknak vendégelni, úgymond fájdalomcsillapító gyanánt a melósokat.
Amikor "Ferit" kisegítették a gödörből, a bámészkodók is feloszlottak, de egy darabig mindenkinek, aki a kocsmából kerékpárral távozott elhangzott az intelem:
-"Aztán óvatosan! Nehogy úgy járj, mint...!"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése