2014. január 28., kedd

Üzemi Történetek- Kolbászsütés

Károly nap alkalmából engedtessék meg nekem, hogy egy egykori kollégáról emlékezzem meg, akit csodák csodájára Karcsinak hívtak. Sokáig gondolkodtam rajta, műfaját tekintve ez üzemi, v. kocsmai sztori e, de mivel a helyszín a munkásszálló, főszereplője pedig egy volt munkatárs, így az előbbi besorolás mellett döntöttem. (aztán olvasás után mindenki döntse el igazam volt e.)

A "száznyegyvenhányas" szállóban Karcsi barátunk hosszú pihenőre érkezvén, előbb bevásárolt a boltban természetesen pálinkát, sört, és egy kis harapnivalót majd a szobában ülve nekiállt iszogatni.
Egyedül meglehetősen unalmas a dolog, de ez Karcsit mit sem zavarta, egyre vidámabb lett, miközben magában beszélve megvitatta az aktuális kérdéseket, de így is majdnem sikerült összevesznie.
Valamikor dél tájban megéhezett, ezért elhatározta, eszik valamit. A szatyorból előkotorta a korábban vásárolt főzőkolbászt, és elhatározta finom ebédet készít belőle.
Rogyadozó lábakkal kitántorgott a konyhába, ott elővett egy feketésre égett lábast,és belerakott negyed kiló zsírt, majd bekapcsolta a rezsót. Amíg a zsír olvadt, felkarikázta a kolbászt, beletette a már sercegő edénybe. Mivel meglehetősen unalmasnak találta a tevékenységet, ezért visszaballagott a szobába, és ismét inni kezdett, Talán az éjszakai műszak okozta fáradság, talán a fél liter körtepálinka okozta azt, hogy barátunk elszenderedett. A kolbász persze vidáman pirult a zsírban, a szétfröccsenő zsírcseppek pedig csak úgy füstöltek a platnin.Persze később már szénfeketére égett a kolbász az emeleti folyosórészen pedig kezdett áramlani a füst: Persze abban az időben még nem volt érzékelő, a folyosó végén az egyik mellékhelyiséget takarító hölgy észlelte leghamarabb a szagot. Mikor kinézve meglátta a dőlő füstöt, villámgyorsan a konyhába sietett, és levette a lábast a rezsóról. Időközben már más épületrészekre is átterjedt a füst, ezért egyre többen gyülekeztek a folyosón. Hangosan méltatlankodva keresték az "elkövetőt", és az egyik ajtón benyitva meg is találták Károlyt, aki szétdobált üvegek társaságában, éppen felült az ágyban, miközben a szájából egy éppen meggyújtott "mezítlábas kossuth" kandikált ki:
-"Mi ez a ricsaj?"-kérdezte merev szemmel.
-"Valami barom felgyújtotta konyhát!"-mondta a takarítónő, és bentebb lépve a padlón megpillantotta a zsiros papírdarabot, amin kolbászhéj feküdt!
-"Te részeg disznó!"-kiáltott fel az időközben odaérkező gondnok is, -"Most festették ki a konyhát a múlt héten TEE!" és mikor meglátta az ágyban pöfékelő Karcsit még jobban kifakadt! -"Még a szobát is kigyújtanád! Megmondtuk se cigi se piázás nincs a szállón!"-és szétguruló üvegekre mutatott.
-"JÓva' maj' kifestem, bammeg"!-mondta Karcsi, és megpróbált felkelni, de nagy erőlködéstől csak "engedett" egyett, és visszazuhant a vaságyra.
-"Fúj, de büdős!" jelentették ki a szemtanúk, majd a takarítónő kitárta az ablakot, miközben Karcsi azon gondolkodott, mi is történt tulajdonképp.

Persze másnap már tiszta fejjel közölték vele, és kénytelen volt egy hétvégén kifesteni a konyhát saját zsebből, de ekkor sajnos festés közben a sámlitól zuhant le....
De ez már egy másik történet!


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése