Károly nap alkalmából engedtessék meg nekem, hogy egy egykori kollégáról emlékezzem meg, akit csodák csodájára Karcsinak hívtak. Sokáig gondolkodtam rajta, műfaját tekintve ez üzemi, v. kocsmai sztori e, de mivel a helyszín a munkásszálló, főszereplője pedig egy volt munkatárs, így az előbbi besorolás mellett döntöttem. (aztán olvasás után mindenki döntse el igazam volt e.)
A "száznyegyvenhányas" szállóban Karcsi barátunk hosszú pihenőre érkezvén, előbb bevásárolt a boltban természetesen pálinkát, sört, és egy kis harapnivalót majd a szobában ülve nekiállt iszogatni.
Egyedül meglehetősen unalmas a dolog, de ez Karcsit mit sem zavarta, egyre vidámabb lett, miközben magában beszélve megvitatta az aktuális kérdéseket, de így is majdnem sikerült összevesznie.
Valamikor dél tájban megéhezett, ezért elhatározta, eszik valamit. A szatyorból előkotorta a korábban vásárolt főzőkolbászt, és elhatározta finom ebédet készít belőle.
Rogyadozó lábakkal kitántorgott a konyhába, ott elővett egy feketésre égett lábast,és belerakott negyed kiló zsírt, majd bekapcsolta a rezsót. Amíg a zsír olvadt, felkarikázta a kolbászt, beletette a már sercegő edénybe. Mivel meglehetősen unalmasnak találta a tevékenységet, ezért visszaballagott a szobába, és ismét inni kezdett, Talán az éjszakai műszak okozta fáradság, talán a fél liter körtepálinka okozta azt, hogy barátunk elszenderedett. A kolbász persze vidáman pirult a zsírban, a szétfröccsenő zsírcseppek pedig csak úgy füstöltek a platnin.Persze később már szénfeketére égett a kolbász az emeleti folyosórészen pedig kezdett áramlani a füst: Persze abban az időben még nem volt érzékelő, a folyosó végén az egyik mellékhelyiséget takarító hölgy észlelte leghamarabb a szagot. Mikor kinézve meglátta a dőlő füstöt, villámgyorsan a konyhába sietett, és levette a lábast a rezsóról. Időközben már más épületrészekre is átterjedt a füst, ezért egyre többen gyülekeztek a folyosón. Hangosan méltatlankodva keresték az "elkövetőt", és az egyik ajtón benyitva meg is találták Károlyt, aki szétdobált üvegek társaságában, éppen felült az ágyban, miközben a szájából egy éppen meggyújtott "mezítlábas kossuth" kandikált ki:
-"Mi ez a ricsaj?"-kérdezte merev szemmel.
-"Valami barom felgyújtotta konyhát!"-mondta a takarítónő, és bentebb lépve a padlón megpillantotta a zsiros papírdarabot, amin kolbászhéj feküdt!
-"Te részeg disznó!"-kiáltott fel az időközben odaérkező gondnok is, -"Most festették ki a konyhát a múlt héten TEE!" és mikor meglátta az ágyban pöfékelő Karcsit még jobban kifakadt! -"Még a szobát is kigyújtanád! Megmondtuk se cigi se piázás nincs a szállón!"-és szétguruló üvegekre mutatott.
-"JÓva' maj' kifestem, bammeg"!-mondta Karcsi, és megpróbált felkelni, de nagy erőlködéstől csak "engedett" egyett, és visszazuhant a vaságyra.
-"Fúj, de büdős!" jelentették ki a szemtanúk, majd a takarítónő kitárta az ablakot, miközben Karcsi azon gondolkodott, mi is történt tulajdonképp.
Persze másnap már tiszta fejjel közölték vele, és kénytelen volt egy hétvégén kifesteni a konyhát saját zsebből, de ekkor sajnos festés közben a sámlitól zuhant le....
De ez már egy másik történet!

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése