Minden, ami öl, butít, és...- Ember tervez,ital végez.

Eleget dolgoztunk a múlt hetekben, ideje ismét körülnézni a kocsmai környezetben! Hiszen mint a költő mondja: " Sörök, borok, és tömények, égiekkel játszó földi tünemények!" A mai történetünkbe becsatlakozik egy új szereplő, a "tűzoltó", aki sajnálatosan rövid tűzoltói karrierjét követően jó pár éve már csak a szomját próbálja oltani! (Valamint a gyomorégését, ha másnapos!)

A"mindenható" állam áldásos tevékenységének köszönhetően "tűzoltó" barátunk is azon szerencsések közé tartozik, akik nem zuhantak át a "szociális háló" résein, hanem kemény 22.800 forintból kell megoldani megélhetésének feltételeit. Nos ezt előbb a szülői házban, majd később a hangzatos (és mindent elmondó) "Hajléktalanok Átmeneti Szállása" nevű intézményben próbálta ezt megoldani, de állandó ittasságát, és a vele járó viselkedésmódot egyik helyen sem nézték jó szemmel, ezért egy "hasonszőrű" barátjánál kapott ágybérletet. Ennek folyamányaként azonban csak az esti óráktól kora reggelig tartózkodhatott a lakásban, a többi időt kénytelen volt a talponállókban, v. sorstársaival együtt (kannásbort szopogatva) az autóbusz állomáson tölteni. Időnként persze voltak tiszta pillanatai, ilyenkor megállapította (nem volt nehéz, mert már mindenki mondta neki!) a régi dicsősége megkopott, értsd ezalatt, a ruhája foltos, szakadt, cipője lyukas, a fehérneműről pedig ne is beszéljünk. Ezért egyik alkalommal, pontosan  a pénz kifizetését megelőző napon hatalmas terveket szőtt magában, mely kalkuláció elvégzéséhez a pultostól papírt, és tollat is kért. A jó háziasszonyhoz hasonlóan a cetlit két részre osztotta, úgymint bevétel, ill. kiadás rovat. Nos az első oszlopban mindössze egy szám szerepelt, a már sokat emlegetett 22.800, viszont nagy fejtörést követően barátunk a kiadás rovatba a következő tételek tüntette fel:

1. adósság Robinak - 6000 ft
2. mobiltelefon ( hogy el tudják érni ha van valami meló! ) - 3000 ft
3. farmergatya (a szakadt helyett a Kínaiból ) - 3000 ft

Ezután hatalmas borfolt következett, mert "tűzoltó" barátunk a nagy számolás közepette ráborította az asztalra a bort, ezzel egycsapásra kivívva a pultos szimpátiáját, de folytassuk:

     4. cipő ( a lyukas helyett, szintén kínai ) - 3000 ft
     5. gatya, zokni ( ez magáért beszél ) - 2000 ft
Ez összesen: 17.000 ft, marad 5200 ft!

Nos mint látható, nagy "beruházást" követően barátunknak ebből a maradék pénzből kellett volna megoldani az elkövetkezendő egy hónap minden további kiadását, úgy mint étkezés, és FŐLEG ivás, ami sötét gondolatokat kergetett a fejébe. Újra átnézte jegyzeteit, de egyenlőre semmit nem húzott ki onnan, inkább hitelbe ivott még egy bort, ezzel is gyarapítva a kiadás oldalt.

Ami másnapra persze jócskán felduzzadt, lévén a"tűzoltó" már kora reggel beült a kocsmába a postást lesve, aki azonban ezúttal még a szokásosnál is később jött ki, ezért szépen fogytak italok, hiszen a biztos pénz tudatában nyugodtan rendelt, fejében pedig máris törölte a telefon vásárlást! Mikor kézhez kapta a pénzt, gyorsan rendezte adósságát, majd önmagát megnyugtatandó egy deci szilvát rendelt, és egy üveg sört! Miután ezt még kétszer megismételte, a pénzét átszámolva megállapította tízezer forintja máris elfogyott.
Egy üveg sörrel letelepedett a sarokasztalhoz, és a gyűrött papírt maga elé véve újabb számolásba fogott! Mivel odakint az idő is borúsra fordult, úgy döntött a ruhavásárlást át teszi egy későbbi időpontra, és újra a cédulára meredt. A komoly szellemi igénybevétel persze szomjassá tette, viszont mivel érezte magán a "szilvalé" jótékony hatását, ezért a sörhöz kávét rendelt, és tovább tanakodott, majd felderült az arca:
-" Majd veszek gatyát a turkálóba, azt azzal is spórolók, de a cipő az kell!" jelentette ki, és bizonytalan lábakkal elindult küldetése felé. A sok piától azonban éhes lett, ezért előbb útba ejtette a piac melletti falatozót, ahol megevett egy sajtos-tejfölös lángost, pontosabban csak megevett volna, mert étkezés közben a fele a kabátján kötött ki. Ezután azonban tényleg elindult, de pechére most meg WC-re kellett mennie, ezért kénytelen volt betérni az első útjába eső sörözőbe. Viszont nem akart udvariatlan lenni, itt is rendelt sört, szilvával, és a mosdóban kissé rendbe is hozta magát! Aminek sajnos nem sok értelme volt, ugyanis az ajtón kilépve, a hirtelen elfogyasztott zsíros étel, és a pálinka miatt a gyomra felfordult, és annyi ideje maradt csak, hogy egy bozótba hányjon! "Itt okádik a részeg állatja!" méltatlankodott egy idősebb kutyáját sétáltató idősebb hölgy, figyelmen kívül hagyva azt a tényt, hogy ő pedig éppen "Fifikéjét" szaratja! 
"Tűzoltó" becsületére váljon, még ezek után is el akart jutni a "Kínai" áruházba, de mivel azt az emeleten helyezték el, két lépcsőfok után letett a tervéről. Végső erőtartalékait összeszedve visszasietett a "kályha melegéhez" a reggeli kiindulási pontra, a kocsmába, ahol a pultos mikor megpillantotta az üveges szemű, merev részeg, lezabált, és lehányt kabátos barátunkat, miképp a kilincset nyomja le, éktelen káromkodásba fogott!

De "Tűzoltó" annyira részeg volt már, mindezzel mit sem törődve, rendelt egy feketét, sörrel, és egy hanyag mozdulattal a pultra hajított valamit amit a zsebéből bányászott ki! Ő azt hitte pénz az, de mint kiderült, az a rommá gyűrött papírdarab volt, amire a "könyvelését" vezette. -"Pénzt adj te szerencsétlen!" válaszolt neki a kiszolgáló, és fél szemmel az írást olvasgatva megjegyezte: "Jól bevásároltál, te!" Ezután barátunk kifizetve fogyasztását, szinte rázuhant a padra, és megjegyezte. " Ember tervez!"