Üzemi Történetek- Festék kis hibával!

Bizonyára mindenkinek (aki dolgozott már, persze) volt olyan munkatársa aki mindent kapun belül szeretett volna elintézni. Elsősorban arra gondolok, hogy a gyárban előállított termékek közül szívesen "szállított" haza otthoni hasznosításra! Ennél már csak az a rosszabb, aki mindent válogatás nélkül hazahord, "Jó lesz majd az valamire!" felkiáltással! Nos a mi csapatunkban is játszott egy ilyen kolléga a "Drusza", aki ha megtudta, hogy valamelyikünk egy másik gyárban lévő ismerősét látogatja meg (persze nem csupán udvariasságból), azonnal letámadta, hogy neki is kellene ez, meg az. Viszont cserébe nem adott semmit, csak ígért, ami után várható volt, előbb-utóbb rosszul jár! Nem tévedtek, ez be is következett!

Az ominózus napon este 7 tájban, vacsora után Barna bejelentette, átmegy a Festékgyárba (bátran kiírhatom, mert az is bezárt már azóta...), hogy felkeresse egy régi ismerősét, és mintegy mellékesen néminemű festéket is kérjen tőle! "Drusza" rögtön kapott az alkalmon, és megkérte Barnát, legyen már olyan jó, és hozzon számára némi fehér festéket, mert otthonában pár belső ajtó már javításra szorulna!
"-Majd meglátom!" hümmögött az öreg, mire "Drusza" rögvest megígérte neki (érzékeny pontjára tapintva ezzel Barnának), hogy cserébe a napokban pálinkát hoz neki. ("Az apósom hozott finom eperpálinkát azt majd hozok belőle!") Barna rábólintott üzletre és elindult a dolomithalmokat megkerülve a festékgyár felé.
Egy bő fél óra múlva visszaérkezett, és szó nélkül átadta a kollégának a két doboz 0.75 l-es kiszerelésű festéket, amin mi nagyon csodálkoztunk! Hiszen mint már említettem korábban "Drusza" már mindenkit hitegetett a "jófajta" pálinkával, de inni még senki nem tudott belőle.
 De később megnyugvásunkra kiderült, az Öreg ezúttal is hozta a formáját, ugyanis a hozott árúval kicsit megviccelte munkatársunkat. Mint elárulta, az ismerőséhez átérve, megemlítette kollégánk kérését, hozzátéve habitusát is! Ezek után a Festékgyári "koma" azt tanácsolta neki, vigyen abból a selejt festékből, amelyből hiányzik az az illékony komponens, amely megköti a kötőanyagot (és ezáltal a festéket) a felületen, így az felhordás után sosem szárad meg, mindig ragadni fog! Barna kapva kapott az alkalmon, mi pedig izgatottan vártuk a fejleményeket.
A következő nap ismét délutános műszakban talált minket, amikor "Drusza" közölte, délelőtt a család távollétében (két nagyon eleven kisgyereke volt ugyanis!) lemázolta a fürdőszoba, a nagyszoba, és kisszoba ajtaját is, is a kapott festék nagyon jó, könnyen tudta felhordani a felületre, sőt még nagyon erős szaga sincs! Mindezek után sajnálkozva közölte Barnával, hogy elfelejtette behozni a pálinkát, a nagy kapkodásban, de éjszakás műszakra már feltétlen behozza, tette hozzá! Barna nem is szólt semmit, számított valami ilyesmire.
Munkatársunk viszont nem számolt azzal, mit kap az egyébként is temperamentumos asszonyától este, miután a "bűn rossz" gyerekei a a nem száradó festék miatt hol az ajtóhoz ragadtak hozzá, hol pedig kezükkel mindent összefogdosva "festékeztek" távollétében! Később megnyugtatta feleségét, másnapra már bizonnyal megszárad minden majd nyugovóra tértek! A következő napon már az éjszakás műszakot kezdtük
, és számítottunk rá, ezúttal már lesz valami "balhé"! Nem is tévedtünk!
Barna kezdte,ugyanis az öltözőben rögtön letámadta "Druszát" a pálinka kapcsán, mire az egy cifrát káromkodott!
-"A rohadt életbe! Milyen pálinka! Sz..r az a festék amit hozott! Még mindig ragad! A két gyerek kikent mindent, én meg kénytelen voltam kromofággal lemaratni az egészet, eddig ezzel szórakoztam!"- mutatott a kimart kezére. -"Én nem tudtam!-mondta Barna ártatlan arccal-"De jó hogy mondod, én is most akartam kikenni a pinceajtót, de akkor hagyom a fenébe!"-és legyintett egyet! Erre "Drusza" ismét csak káromkodott egyet, és kisietett az öltözőből!

Tehát a tanulság ismét levonható, "Olcsó húsnak híg a leve!"