"Minden, ami öl butít, és..." A "tüzes" buksza!

Sietve tájékoztatok közölni mindenkit, a meglehetősen erotikus cím félrevezető, szó sincs ilyesmiről, sőt....
Jó szórakozást!

Történetünk főhősének nevét fedje jótékony homály, nevezzük csak Egon-nak  (mármint "Egon"-nak, és nem "csak Egon"-nak..).
Nos a kaland fizetésnapon történt (hogy, hogy nem, ilyenkor mintha kicsit megváltoznának az emberek...),midőn Egonunk a pénzét megkapva azonnal a kocsma felé vette az irányt. Miközben a söröket, és feleseket (na meg a pénzét) fogyasztotta, kirepült a fejéből az a gondolat, amivel hitvese reggel útra bocsájtotta, mármint hogy "ne a kocsmába mennyé', te marha, előbb hozd haza a pézt', aszt' maj' vedelsz utána.."
Persze ismerős egyből akadt, ezért szinte repült az idő, és a kora téli (v. késő őszi estén) jólesett az ivászat a meleg söntésben. Azért Egon lelkiismeretes ember révén vigyázott magára, és időben hazaindult a biciklijével.
Eközben falusi otthonában az "asszony" egyre idegesebben figyelte az óramutatót, és magában megállapította mit sem ért az intelem, a részeg disznaja' már megin' inni ment a fizetéssel! Az idő teltével magát is egyre jobban felhúzta "idegileg", ezért mikor a konyhaablakból észlelte, hogy a kapu nyílik és betántorog a pityókás
ura, már nem türtőztette magát, és kiszaladva a teraszra jól lebarmolta a szerencsétlent.
Szerencsétlent azért, mert Egonnak a munkahelyen sem volt jól napja, ráadásul a kocsmába is rászólt valaki, így ez már az utolsó csepp volt a pohárban!
Mikor belépett a konyhába, ahol a kályhában már nagyban lobogott a tűz, hirtelen indulattól vezérelve a pénztárcáját belevágta  a lángok közé, és a nejére ordított:
-"Itt az a k...va pézed, ba.meg a k...va anyádat!!!"
Erre az asszonynak se kellett több, rákiabált Egonunkra és a pufajkás hátát kezdte csépelni:
-"Te MARHA! TE ÁLLAT! Mi csináltá' a pénze' te Rohadék, ÁÁÁÁÁÁ..."
 Miközben ilyen "romantikusan" telt a szép falusi este, a kályhában utolsókat pislákolva hamuvá hamvadt a pénz utolsó darabja is!

Ezért szokták mondani, előbb inkább számoljunk háromig, mert a harag rossz tanácsadó!

Jubileumi riport

Idén 50 éves városunk, pontosabban településünk! Nos úgy gondoltam, hogy-e jeles alkalomról nekem is illenék megemlékeznem, persze a magam módján.
A most következő interjú fikció, minden további egyezés más személyekkel csak a véletlen műve!
Jó szórakozást!

Száguldó sztárriporterünk Szuper Imre interjút készített a város egyik legrégebbi polgárával, Tahó Józsi bácsival.Következzék a riport:
-Jó Napot Tahó úr, úgy is mondhatnám Józsi bácsi. Nos ön már a kezdetektől fogva itt él városunkban, akkor érkezett amikor az építkezések elkezdődtek.
-Bijon'-bijon' fijjam', bijon'-bijon', így vót'! De nem egyedül érkeztem, velem jött gyerekkori barátom Béla, aki akkor még nagyon rendes ember volt, de ma már csak az ital érdekli...
-Akkor ezt hagyjuk is Józsi bácsi! Szóval barakkokban éltek.
-Bijon'-bijon' fijjam', bijon'-bijon'! De nem egyedül voltam a bódéba, velem volt gyerekkori barátom Béla, aki akkor még nagyon rendes ember volt, de ma már csak az ital érdekli...
-Szóval épült a város! esetenként 10, 12 órákat dolgoztak az építkezéseken.
-Bijon'-bijon' Fijjam', bijon'-bijon!
 de nem egyedül kubikoltam, velem volt gyerekkori barátom Béla, aki akkor még nagyon rendes ember volt, de ma már csak az ital érdekli...
-Aztán eljött a nagy nap, beköltözhetett ahogy akkoriban nevezték bérházba.
-Bijon'-bijon' fijjam', bijon'-bijon'. De nem egyedül költöztem be, velem jött gyerekkori barátom Béla is, aki akkor még nagyon rendes ember volt, de ma már csak az ital érdekli...
-Abban az időszakban még könnyű volt elhelyezkedni, elég a hőerőműre, vagy a kombinátra gondolni. Józsi bácsi, ha jól tudom a TVK-ra ment.
-Bijon'-bijon' fijjam', bijon'-bijon'! De nem egyedül vettek fel a zsákolóba, hanem gyerekkori barátommal Bélával, aki akkor még nagyon rendes ember volt, de ma már csak az ital érdekli...
-Hagyjuk már ezt a témát, Józsi bácsi! De ha jól tudom, ott ismerkedett meg későbbi feleségével a munkahelyen, hiszen ahogy akkoriban énekelték: "Aszony lett lányból, mire kijött gyárból!".
-Bijon'-bijon' fijjam', bijon'-bijon! De nem egyedül én ismertem ott a párom, hanem gyerekkori barátom Béla is, aki akkor még nagyon rendes ember volt, de ma már csak az ital érdekli...
-Khhhh. Viszont nemsokára jött az esküvő, a lakodalom, ahol megpecsételték kapcsolatukat!
-Bijon'-bijon' fijjam', bijon'-bijon'! De nem egyedül volt az esküvő, hanem párban, mer' pont aznap nősült meg gyerekkori barátom Béla, aki akkor még nagyon rendes ember volt, de ma már csak az ital érdekli...
-Azt már meg sem kérdezem, hányan voltak a nászéjszakán... Ezt követően viszont örömteli esemény következett be, megszületett a kisfia, méghozzá nem mindennapi körülmények között, odahaza.
-Bijon'-bijon' fijjam', bijon'-bijon'! De nem egyedül született meg, mert pont akkor született a kislyánya' gyerekkori barátomnak Bélának is, aki akkor még nagyon rendes ember volt, de ma már csak az ital érdekli...
-A kezdetekben még sok szórakozási lehetőség nem volt, esténként az emberek a Birkacsárdába jártak.
-Bijon'-bijon' fijjam', bijon'.bijon'. De nem egyedül jártam oda, vele jött mindig gyerekkori barátom Béla is, aki akkor nagyon rendes ember volt, de ma már csak az ital érdekli...
-Ugyan MÁR Józsi bácsi!Ahogy épült szépült a város, teltek múltak az évek, és eljött a nyugdíjba vonulás ideje, egy szép bankett keretében.
-Bijon'-bijon' fijjam", bijon'-bijon'! De nem egyedül mentem nyugállományba, hanem gyerekkori barátomma Bélával, aki akkor még nagyon rendes ember volt, de ma már csak az ital érdekli...
-Felejtsük már el ezt a "Bélát", Józsi bácsi! Le merném fogadni, hogy most is valami talponállóba iszik!
-Bijon'-bijon' fijjam'? bijon1-bijon'! Hát nem mondom neked az elejitűl' fogva, hogy csak az ital érdekli.

...