Bár annak idején nem sokat hallottunk a különféle a nők munkába állását segítő programokról, a műszakunkban rendszeresen feltűntek kezelői beosztásban a "szebbik nem" képviselői. (ez a bejegyzés meglehetősen túlzó, ha valaki ismerte pl,. a savüzemi takarítónőt, de ezt hagyjuk...)
Ráadásul, mivel a szakiskolákban a vegyipari képzésben résztvevők többsége lány volt, és számukra nem mindenhol akadt hely a laborban, v. a műanyaggyárban, ezért kerültek időnként hozzánk is a friss munkaerők. Persze többnyire csak látszólag végeztek érdemi munkát, tevékenységük többnyire kimerült a szakmánylap óránkénti kitöltésében, és a laboránsnak történő segítségben, ami valahol érthető is, hiszen egy vékonyabb hölgytől kevésbé volt elvárható a 300-as tolózárak mozgatása. (tisztelet a kivételnek)
Így került a műszakunkba "Csilla" is, aki a tehette leginkább menekült a műszerszobából, mert az ott elhangzottak, (főleg a kifejezésmód) nem nyerte meg tetszését. Amin nincs is mit csodálkozni, hiszen a félperces párbeszédek még a késő esti idősávban sem mehetnének le a televízióban kisípolás nélkül. A probléma leginkább akkor adódott ebből, ha "szabadszájú" kezelő az irodaházba látogatott, vagy épp az üzemorvosi rendelőbe, és ott is hasonló stílusban beszélt, mert pl. az egészségügyi asszisztensnő nem igazából tudta hová tenni a "Pisztolyt kigyűrőd!" mondatot!
De térjünk vissza eredeti témánkhoz. Mivel "Csilla" meglehetősen dekoratív volt (TVK-s szint, persze , nem Miss World Hungary), ezért sok alkalommal keresték a városi telefonvonalon.
Az ominózus délutánon csendesen folytak az események, amikor megszólalt a telefon, amit véletlenül éppen "Barna" vett fel. A rövid párbeszéd után kiderült a hölgydolgozónkat keresik, aki éppen (ismét) a laborban volt. Mivel az üzenetet az "Öreg" vette át, ezért kénytelen volt ő a "hangoson" átszólni a keresett fél részére.
Mire azonban "Csilla" átért, a nyilvános fülkéből telefonáló hódolója aprója elfogyott, aki ezért bontotta vonalat. Persze "Csilla" nem hitte el az egész "telefonosdit" "Barnának, azt gondolta az öreget ismerve, biztos valami ugratásról van szó, (mert volt rá pár példa, hogy az öltözőből kiugrasztott kolléga, aki jóhiszeműen közölte "fontos hívást várok!" potyára rohant!) ezért méltatlankodva távozott! A történteket Barna sem vette jó néven, és várható volt, visszaadja kölcsönt, amire kisvártatva lehetősége is adódott.
Történt ugyanis, hogy a telefon pár perc múlva ismét felberregett, és az iménti "Don Huan" volt ismét a vonal végén:
-"Elnézést! De.."-kezdte megszeppenten, de Barna közbevágott:
-"Tudod mi az elnézés, öcsém? Amikor b..-od hátulról a kecskét, azt elnézel a két szarva közt!"
Az ifjú eme szaftos disznóságot hallva kissé meglepődött, de tovább folytatta a mondandóját:
-"Szóval csak azt akartam mondani, elfogyott a kettesem, azért szakadt meg az előbb vonal, de most hoztam egy marékkal! Akkor szóljon már Csillának!", mire Barna beledörmögött valamit, amit akár beleegyezésnek is lehetett érteni.
A beszélgetés után Barna az asztalon elhelyezett rádió mellé helyezte a kagylót, ami éppen az Esti Krónika belföldi híreit sorolta, majd leült, és a körmét kezdte piszkálni.
-"Na mi van?" kérdeztük az "Öregtől" de ő csak hümmögött, majd hozzátette: "A fene se fog egyszer annak a hülye p...nak szólni!" Mielőtt még valaki csodálkozna, egy komoly üzemben hogy lehet csak úgy hosszú ideig félretenni a kagylót, elárulom volt másik un. "belső" vonalunk is.
Mivel nem mi vettük fel a telefont,rá sem hederítettünk az egészre, az ifjú pedig már a sporthíreket hallgatta! Aztán valószínűleg vagy megunta a "szolgáltatást", v. a pénze fogyott el, de hamarosan már csak a normál á hangot lehetett hallani, mert bontotta a vonalat.
Ezek után egy darabig megszűntek az udvarló megkeresései, majd "Csilla" is távozott egy jobban kereső munkahely világába.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése