Viszont Barna számára ez a nap még különlegesebb volt, hiszen a délutános váltótársa, a nagy "liblingje" "Sanyi" volt, akit mindig megörvendeztetett egy két meglepetéssel. Legutóbb pl. azzal hogy a földszinti tűzcsapszekrényben elhelyezett egy sörösüveget, mert fél fülel elcsípte, hogy délután ellenőrizni fogják azokat az illetékes szakemberek, és mivel Sándor "üzemi" tűzoltó is volt, az ő feladata lett volna ezek rendben tartása. Elképzelhető, hogy égett az arca, amikor a tűzoltók megpillantották az üveget.
Ezúttal azonban Barna mást talált ki, melyhez ismételten az én segítségem kérte.
-"Gyere, kölyök!"-mondta fél egy tájban, és műszerszobából kilépve egy kisebb pajszert nyomott a kezembe, ő pedig egy "hosszabbítót" (v. "F" kulcsot, ki hogyan ismeri) hozott magával, és kilépve az üzemből, az egyes számú mintavevő helyre igekeztünk.
E helyütt egy kis magyarázattal tartozom. Az üzemben minden műszakkezdéskor, és ezt követően két óránként vízmintát kellett venni az erre kijelölt pontokon, a csatornahálózatból, hogy többek között a víz nitráttartalmát meghatározzák, ami köztudottan káros az élővizekre. Maga a folyamat rendkívül egyszerű, a mintavétellel megbízott kolléga, egy mintavevő edénnyel, kis "erlenmeyer" lombikokkal felkeresi kijelölt pontokat, és vízmintát vesz belőle. Az első kettőt az üzemtől kissé távolabb eső csatornából, az utolsót pedig az üzemen belül. Remélem eddig érthető. (leírni ugyanis sokkal körülményesebb, mint megcsinálni!!!)
Nos normál estben ez egy nagyjából tíz perces séta volt, ami jó időben kellemes, szakadó hóesésben éjfélkor már nem annyira.
Esetünkben az "Öreg" azonban ravasz trükköt eszelt ki! Az első ponthoz érve levette a csatornáról a rácsot és a pajszer segítségével a kissé távolabb fekvő öntvény csatornatetőt ráhúzta a nyílásra.
Újabb sétánk után az eset a következő ponton is megismétlődött, és világossá vált Barna terve. A dögnehéz fedelet ugyanis puszta kézzel felemelni lehetetlen, ezért Sándor kollégánknak majd vissza kell sétálni az üzembe egy pajszerért, és csak aztán mehet tovább! Az utolsó pontnál pedig egy szelepkerék elforgatásával lehetett mintát venni, amit viszont Barna a hosszabító segítségével "tökig" behúzott ezt egyébként máskor egyébként akár kisujjal is ki lehetett nyitni...)
Miután végeztünk feladattal, már csak a váltást kellett megvárni, és elégedetten indulhattunk a kettes telepre.
Ismervén a szokásokat, tudtuk, előbb Sándor megkávézik, majd eltrécsel egy kicsit a laborban, tudtuk nagyjából negyed három tájban indul útjára. Szerencsére az időjárás is a kezünkre játszott, megjött a műszakos eső, mi pedig a söröskorsók mögött elégedetten figyeltük az aláhulló esőcseppeket.
A fejleményekről persze csak hétfőn értesültünk, mert a délelőttös laboránsok közül volt aki még elcsípte "Sanyi" barátunk szerencsétlenkedését! Ráadásul ismét ő műszakja váltott bennünket, ezért hősünk Barnát is letolta az öltözőben, aki persze faarccal letagadta az egészet, és a útjavító munkásokra fogta, aki valóban ott dolgoztak a közelben. "Biztos, féltek hogy beleesnek!"-tette hozzá az "Öreg"!
Persze Sándor nem hitt neki, de mit tudott csinálni? Hát azt, hogy amikor Barna váltotta volna, visszaadja kölcsönt, de nem jött össze mert az "Öreg" szabin volt, így szerencsétlen (és rendkívül jámbor) "Lacika" mászkálhatott a szerszámokért vissza...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése