Bizony! Ezúttal dolgozunk, és "kocsmázunk" is. Hogy miképp lehetséges ez, kérdezheti a tisztelt nagyérdemű. Nos "Dezső" barátunk megtalálta erre az egyetlen lehetséges megoldást, melyet lentebb mindjárt el is olvashatunk! Jó szórakozást!
A 2010-es "narancsos forradalom" után az állam ismét egy nagyvonalú lépéssel kívánt segíteni a rászorulókon, egy csapásra megszüntette a 28.500 ft.-os RÁT-ot (Rendelkezésre Állási Támogatás), és helyette bevezette a 22.800 ft.-os FHT-ét (Foglalkoztatást Helyettesítő Támogatás), viszont ennek kifizetését legalább harminc napi munkaviszonyhoz kötötte! Sajnos azonban munkahelyeket már nem adott hozzá (elég csak a bezárt erőműre vagy a csődbe ment pelletgyárra gondolni...), így mintegy mentőövként a közmunka programot indította el, így kerülhetett az érettségizett fiatal, és a nyugdíj előtt álló kisebbségi polgártárs ugyanazon munkahelyre a város tisztaságáért felelős nonprofit céghez, ahová "Dezső" barátunkat is kiközvetítették!
Persze gondolhatjuk, mennyire volt elragadtatva az ötlettől, hogy ezentúl a "haver" pincéjének melegétől távolabb húzódva, az utcákat róhatja majd zöld láthatósági mellényben (mert munkásruha az nem jár, ugyebár) és takaríthatja a konténerek környékét, és még bort sem ihat! De a szükség nagy úr, ezért miután a Munkaügyi Kirendeltségről a szükséges papírokkal elindították, kénytelen volt felkeresni az ominózus céget! Persze, hogy bátorságot merítsen, előbb a közeli italboltot kereste fel, egyszersmind elkerülve a felesleges sorbaállást a személyzetis ajtaja előtt. Már jócskán dél felé járt, amikor újfent nekiindult, a szükséges nyomtatványok kitöltése után megkérték, lehetőleg mielőbb keresse fel az üzemorvost, és az alkalmasságival jöjjön vissza még három óra előtt. Nos barátunk el is indult a rendelőintézet felé, de balszerencséjére épp egy kocsma jött vele szembe, ezért ismételten betért egy korsó bor erejéig! Miután ezzel is végzett, már nem volt semmi akadálya az orvos meglátogatásának, de "Dezső" elővigyázatosságból még vásárolt egy flaska "Jóbarát" fantázianevű bort (ami esetében igaz is lehetett, hiszen valójában a bor volt a legjobb barátja!), hogy a várokozás egyhangú perceit kissé feloldja. Megérkezvén,az ajtótól kissé távolabb helyezkedett el, és időnként jókat húzott a palackból. Pont egy ilyen nyelés közben szólította a fekete hajú asszisztensnő, aki mellesleg látásból már jól ismerte hősünket, így nem lepődött meg viselkedésén. A szigorú doktornő azonban annál jobban, mikor az ajtón belépve "Dezső" egyből lefejelte az ajtófélfát. A vizsgálat közben még egyszer lett rosszul, mikor óvatlanul megkérte a páciensét, hogy nyissa ki a száját, mire az abból kitóduló tömény borszagtól kis híján ő is berúgott! De mindezek ellenére, sőt lehet, pontosan emiatt, megadta az engedélyt a munkavégzés elkezdésére. "Dezső" egyre ingatagabb lábakkal sietett vissza, no nem személyzetishez, hanem előbb a kocsmába, újabb fogyasztás céljából. Azért az a javára írandó, hogy még ezek után is visszaért a papírral, így minden akadály elhárult a jövő hétfőn történő munkába álláshoz.
Az utolsó "szabad" hétvégéjét egy minden eddigit meghaladó berúgással ünnepelte meg, így nem a legfittebb állapotban jelent meg a hétfő reggeli találkozón. Szerencséjére az első nap a bemutatkozások, és az oktatás jegyében kezdődött, midőn megismertették vele a főnök politikai hovatartozását (erősen "balos"), mert a Munkavédelmi oktatás keretein belül inkább csak a jelenlegi "rendszert", ill. annak vezetőjét szidta!
Eljött a reggeliidő, amit azonban barátunk kihagyott, lévén nem volt mit ennie. A hosszú szünet után párokba osztották az újfelvételiseket, és "Dezső" egy bajuszos idősebb fazonnal került párba, feladatként pedig a víznyelők környékének kitakarítását kapták. Hamar összebarátkoztak, hiszen újdonsült ismerőse sem volt elragadtatva a munkától, viszont hamar közös nevezőre jutottak a szabadidő hasznos eltöltését illetően ("Úgy berúgtam tennap' mint állat!"). Nos miután el eldugott mellékutcában letelepedtek egy padra, "Dezső"nek eszébe jutott, hogy hónap eleje lévén a postás mostanában hordja a FHT-t, és célszerű volna felkeresni. Mivel kollégája is helyeselte álláspontját, a lapáttal a vállukon, kerülőutakon keresztül elindultak abba az irányba ahol a postást feltételezték. "Dezső" gondolatmenete helyes volt, és a rövid "randevú" után máris kezében volt az összeg. Viszont így már roppant távolinak tűnt a munkaidő végét jelentő délután három óra, ezért elhatározták az egyik garázsboltban vásárolnak valami "harapnivalót", és végül a "pálinka+asör" párosításban jutottak konszenzusra. -"Úgy se szondáznak az első napon!" jelentette ki magabiztosan a bajuszos, célozva az oktatáson elhangzottakra (Nincs piázás munkaidőben!"), és jót húzott a hideg sörből. Odakint azonban hidegre fordult az idő, ezért elhatározták, behúzódnak valami melegebb helyre, és miután az Autóbusz-állomást annak forgalma, és jól láthatósága miatt elvettették, a piacon lévő nyilvános budiban egyeztek meg! Itt azonban már megelőzték őket, a szűk és meglehetősen büdös helyiségben már ott szorongtak néhányan a közmunkások közül. Tulajdonképp befértek volna még, de ez esetben meg kellett volna osztaniuk az innivalót, ezért "Dezső" a már jól bevált helyre, a háziorvosi rendelő felé igyekezett, ahová új barátja is elkísérte. A rendelőben tartózkodó szépszámú betegsereg érdeklődéssel figyelte a lapáttal (és láthatósági mellényben) érkezőket, aki egy csendes sarokba húzódva várták az idő múlását, időnként meghuzzintva az italokat! Azonban a rendelési idő előrehaladtával a váró egyre inkább kiürült, így "Dezső" kénytelen volt egy sorszámot leakasztani, és eképp ücsörögni tovább. Most amikor cseppet sem volt neki sürgős,hamar sorra került és a rendelőbe belépve, fantasztikus tervet eszelt ki, egycsapásra megoldva minden problémát. Persze megpróbált józannak látszani, de tudhatjuk az efféle színlelés szinte minden esetben fordítva sül el, és nála is így történt. Szerencséjére a háziorvosát kicsit sem érdekelte barátunk állapota, és midőn "Dezső" kijelentette, hogy sajnos nagyon fáj a dereka, habozás nélkül kiírta táppénzre. Lett is nagy öröm! A káposzta ( a munkahely, és a pénz...) is megmarad, és a kecske jóllakik (nem kell dolgozni)-gondolta, és bátorította bajszost is, cselekedjék hasonlóképp. Neki azonban sajna' más volt a háziorvosa, aki miután meglátta a félrészeg beteget, és meghallgatta panaszát -"Fáj a derekam, becsípődött vagy mi!"("Dezső" javaslatára, hiszen neki már bevált!), felismerve annak tervét, esze ágában sem volt táppénzre venni, hanem egy hurkatöltő vastagságú tűvel egy fájdalomcsillapító injekciót nyomott a derekába. Na ha eddig nem is fájt az említett testrész, ezek után már igencsak sajgott, ezért a bajuszos derekát tapogatva, káromkodva rogyott vissza a székre. Miután itt már végeztek, kénytelenek voltak odébb állni, és azért az adott napra a bajuszos is kisírt egy igazolást, immáron semmi akadálya nem volt a kocsmába menésnek! Útközben találkoztak egy bambább kollégával, akinek kezébe nyomták a két lapátot, és megkérték rá szóljon "Lajosnak", hogy lebetegedtek, és a mai nap már nem is mennek vissza!
Miközben vígan fröccsözgetek, nem gondolták, hogy a "dadogós" kicsit másképp adja elő történteket, valahogy így :
-"Mán' be be bevótak' rúgva,aszt i i ideadtál a lapátot! Ja ja mmeg aszt' üzenik, hogy betegállományba vannn vanak' Aszt' menteg a rozsaszinbe!" (mármint a Rózsaszín Párduc elnevezésű borozóba!)
Miután a kisfőnök nagy nehezen kihámozta a szavak mögött rejlő értelmet, káromkodni kezdett, és magának jó pontokat szerezve egyből jelentette az esetet a főnökének eképpen:
-A két marhája! ( a neveket érthető okból nem írom le, mert itt ez következne). Tudod berúgtak, azt ott tivornyáznak valami padon, széjjelhagyták a szerszámokat, azt Józsi hozta be! Azt üzenték hogy betegek, de a "bajszos" mán' holnap jön! Most meg valami kocsmába isznak, ott a postánál! Mi legyen?"
Elképzelhető mi volt a válasz, és a főnök robogóra pattanva elhatározta, megnézi a "betegeket"! Lajos persze nem tudta melyik kocsmáról van szó ("Tudod én nem iszok főnök!" holott az orrán lévő hajszálerek pont az ellenkezőjéről tanúskodtak!) ezért csak nagy nehezen találta meg a delikvenseket, lévén jó érzékkel a posta körül számos vendéglátóipari egység található. A "Párducba" belépve azonban felsóhajtott, a sűrű cigifüstben (akkor még nem tiltották a dohányzást!), két kukázós kisebbségivel fájerozva hangos gajdolás közepette folyt a gyógyulás! A Bajuszos szerencséjére éppen a klozettban volt, így csak "Dezső" bukott le a korsó borral, aki merev szemmel próbálta megmagyarázni a megmagyarázhatatlant (de szép hosszú szó!-a szerző), és menteni a menthetőt. -"Tuggya' fönök' nagyon sza.ul vagyok! Becsipödött' ez a sz.., azt se feküdni, se állni nem tudok! De aszt majd helyregyön', aszt' monta' szilai, izé Iszli, izé Iszlaji! De igyon mán'meg egy kaffét' vagy valamit!"
Az invitálást nem fogadta siker, és bűzös helyiségből távozva a főnök hozzátette, "Ha majd bejössz, számolunk!" És ez így is lett! De ez már másik történet...
