Az egész egy kitolással kezdődött, pontosabban kezdődött volna, mert az egyik délutános műszakban Bandi azzal érkezett be, hogy egy korábban neki nyújtott szívesség miatt hozott be pálinkát, és azt a műszak végeztével majd elfogyasztjuk. -"Alig tudtam úgy kicsempészni, hogy az asszony észre ne vegye!" tette hozzá.
Abban az időben a dolog úgy zajlott, hogy a munkaidő vége előtt nagyjából két órával a szórótoronyban dolgozó kolléga a vészkijáratnál a lépcsőfordulóban kihelyezte az üveget lehűlés céljából, majd a váltást közvetlen megelőzően helyezte csak vissza a szatyrába. Ez adta az ötletet kollégáknak, ("Simafejű" és az "Öregbarna"), hogy egy jó kis viccet találjanak ki, melynek én lettem volna az egyik kivitelezője. A terv az volt, hogy a lépcsőházban a 6. szintig óvatosan fellopózva, majd a vészlépcsőn keresztül felmenve elemelem az üveget, és helyette az eredetihez hasonló, de vízzel töltött üveget helyezek el. Aztán persze "ivászat" közben nézzük a megdöbbent Bandi arcát, aki nyilvánvalóan az asszonyt sejtené a turpisság mögött!
"Jó lesz!"-bátorított Barna, én pedig nekivágtam a végeláthatatlan lépcsősornak (aki járt már a szórótoronyban az tudja, a laikusok kedvért pedig annyit kb. 63 m magas volt az épület a 10. szinten, nekem a 7. re kellett felmásznom.)
Eszembe sem jutott, ezúttal velem járatják a bolondját, mert amíg én kapaszkodtam felfelé, addig a "jóindulatú" kollégáim telefonon értesítették a fentieket, akik barátságosan egy flaska vízzel várták lskelődve az érkezésem.
Felérve a hatodikra átsietem a külső lépcsősorhoz, és már csak két lépcsősorra voltam az üvegtől, amikor lelocsoltak, majd jókora röhej hangzott fel. Ez lett nagyjából negyedórás mászásom jutalma!
Persze velem született higgadtságom akkor sem hagyott el, ezért ha kissé kényszeredetten is, de együtt nevettem a többiekkel!
Legközelebb majd azt írom le, hogyan sikerült mégiscsak megviccelni Bandit!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése