A műszak utáni zuhanyozás nagy odafigyelést kívánt az embertől, mert az óvatlanabbak járhattak rosszul, elég csak az "óraátállításra", v. az esetleges szekrénybezárásokra gondolni a korábbi bejegyzéseimben.
Az is megszokott jelenség volt, hogy míg odabent önfeledten "pancsikolt" az illető, előbb a kinti mosdórészen, majd később a zuhanyozóban leoltódott a lámpa, és várható volt, előbb-utóbb egy vödör hideg víz zúdul be! Persze később ez visszájára fordult, mert miután odabent észleltük a sötétséget, már mi álltunk ugrásra készen egy vödör vízzel, és az ajtónyitás után már indult is a locsolás! Unos-untalan volt már az a kitolás is, hogy többen egyszerre zártuk el, hol a hideg, hol a meleg vizet, így aki egyszál maga maradt a tus alatt, egyszer leforrázta, másszor pedig lefagyasztotta magát!
Ezért kénytelenek voltunk új távlatok után nézni, és végül "Erőspista". és Barna jött rá egy soha eddig be nem vetett csodafegyverre. Valamikor korábban említettem már, a zuhanyajtó fából készült, ez, valamint az ajtó felett nagyjából egy méterre elmenő vízvezeték adta az ötletet egy elmés kitoláshoz. Célpontunk ezúttal "Lacika" volt, aki munka után mindig sietett, így garantálható volt a siker. Az egyik délelőttös műszakban hármasban felsiettünk a legfelső szinten található öltözőbe, ahol "Barnabá" egy 50 Kg-os üres műtrágyás zsákot vett elő, majd segítségünkkel teleengedte jéghideg vízzel! Eztán "Erőspista" és én óvatosan felemeltük a zsákot, miközben az "Öregbarna" azt az ajtó feletti csőhöz kötözte, úgy, hogy a zsák alja mindössze pár mm-el legyen csak a faajtó felett! Ezt követően az ajtót behúztuk, majd egy selejtvágó kés letört éles pengéjének egy részét a faajtóba vertük! Az elgondolás egyszerű, a befelé nyíló ajtóban lévő penge kivágja a zsák alját, a hideg víz pedig a belépőre zúdul! Mindössze már csak a műszak végét kellett megvárni, mert arra azért vigyáztunk, hogy a takarítónő távozása után kövessük el a műveletet.
A fene sem gondolta volna, hogy a legutóbbi irodaáztatást követően (lásd: "Erőspista" és a kiütött lefolyócső!"), a főnökségnek pont most támad kedve megnézni az ominózus öltözőt, valamilyen festés címén. A gyárfenntartás egyik művezetője, továbbá a mi főnökünk kapta a feladatot, hogy felmérjék a helyiséget, és készítsék el az ilyenkor szükséges kalkulációt. (Munkaóra, festékmennyiség, hány fő kell, stb...)
Az öltözővel nem is lett volna semmi gond, de miután főnökünk a zuhanyozót is meg kívánta mutatni, ezért a kivitelezőt maga után húzva belépett az ajtón! A kb. 35-40 liternyi vízből jócskán jutott mindkettőjüknek, bár a másodjára belépő előbb azt hitte csőtörés van. Mi minderről mit sem sejtve ücsörögtünk,amikor a "hangoson" (belső közvetlen irányító rendszer) Barnát kérték a művezetői irodába! Talán nem véletlenül gondoltak rá, de szerencsétlen nagyon megijedt, hiszen pontosan tudta , az elmúlt pár napban semmilyen rossz fát nem tett a tűzre, akkor meg mi van! Hamarosan kiderült, hiszen percek múlva már hármasban álltunk a szőnyeg szélén, és hallgattuk a méltatlankodást!
-"Muszáj voltam megmondani!"-tárta szét a kezét Barna felénk fordulva:- "Mert tudták egyedül nem tudtam volna megcsinálni!".
Szerencsére a letoláson kívül más bajunk nem esett, mert a TVK akkori helyzete miatt prémium még nem volt, az órabéremelés meg már megvolt korábban, így mindössze fél-fél liter konyakkal kellett hozzájárulnunk ahhoz, hogy sem a főnökünk, sem a póruljárt idegen ne fázzon meg...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése