Sorozatunk mai epizódjának főhőse (starring) közkívánatra ismét Barna bá' lesz, aki ezúttal azonban nem tol ki senkivel, sőt őt sem csapják be, saját maga butaságának lesz az áldozata. Hogy miképp lehetséges ez? Tovább olvasva kiderül!
1990-ben, az akkor még nyiladozó demokráciánkban még nem övezte ekkora felhajtás a szentestét, a karácsonyi vásár, az utcai díszítés nem mindenszentek után, hanem csak az ezüstvasárnapi időszak elmúltával kezdődtek meg. Városunk is megpróbálta követi a nyugati hagyományokat, és az akkori üzletsort, a Széchenyi utca egy részét lezárva, mintegy 200 m-es szakaszon egyfajta karácsonyi zsibvásárt alakított ki. Nem kell valami nagy "dizánjra" gondolni, az utca egyik végén két lámpaoszlop között kifeszített drapéria a "Boldog Karácsonyt!" felirattal, az út két szélén pedig vascsövekből, és fóliából összetákolt sátrakban kempingasztalról kínáltak mindent a "jézuskától a géppuskáig". Mivel az üzletsor abban az időben a város egyik frekventált helyének számított ezért két buszmegálló is található volt rajta, amin a műszakba járó, illetve az onnan hazafelé tartó buszok is keresztül haladtak. A vásár idejére azonban muszáj volt a közlekedést kiiktatni, ezért a járatokat a párhuzamosan futó Tisza útra terelték, ott alakítottak ki két ideiglenes buszmegállót. Ez lett az "Öregbarna" veszte! Délutános műszakba befelé jövet a bepárásodott ablaktól, (és persze a dumálástól a mellette ülővel) nem vette észre az áthelyezést ezért nem is értesült a vásárról.
A bajok azonban akkor kezdődtek amikor a műszak végeztével (a II-es telepi kocsma bezárása miatt) Barna kénytelen volt a város egyik italboltját felkeresni, mert egyrészt sokkal többet kellett gyalogolnia, másrészt az üzletsori megállóban kellett volna felszállnia a falujába induló járatra.
Este fél tizenegy után, az egyébként is hétköznap az ilyenkor már kihalt városban, nem tűnt fel neki semmi a napközbeni sokadalomból, így nyugodtan állt a megállóhelyen. Igaz, mint később elmondta, feltűnt neki az egy utcával fentebb dübörgő első busz, de nem tartotta különösnek, különjáratnak vélte. Viszont amikor a második, és azt követő autóbusz is ott közlekedett, valami motoszkálni kezdett a fejében, és be is ugrott neki, mint ha a sofőr mondott is volna valami elterelést az elkövetkezendő napokra. Fejvesztve futni kezdett, semmi kedve nem volt a decemberi hidegben egész éjjel kint fagyoskodni, ezért árkon-bokron (pontosabban a parkon) keresztül rohant az egyre másra érkező buszok irányába. Szerencséjére a sofőr felismerte, ezért megállította a már indulni készülő buszt, és kinyitotta az ajtót, amire a kíváncsi utazóközönség is egyből felfigyelt. Sajnos Barna azonban pont az ajtó előtt egy felfagyáson megcsúszva hatalmas vágódott, fejjel esve a busz küszöbére, az arcát csak amiatt nem törte össze, mert két kezét gyorsan maga elé kapta. A fékezésre felfigyelve az esést szinte mindenki látta és jókora nevetés hangzott fel az ülésekből, lévén Barnát ismerve mindenki azt gondolta, hogy részeg.
A buszon "Barnabá"-t egy darabig el is nevezték arabnak, mert imádkozva száll fel a buszra, odabent pedig még sokáig hallgathatta a Karácsonyi vásár kifejezést. Ja, hogy az eset hogy jutott tudomásunkra? Természetesen egy jóindulatú falubelije jóvoltából!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése