Üzemi Történetek- Fatális félreértés!

Bizonyára mindannyiunkkal előfordult már, hogy valamilyen, esetleg nem is a mi számunkra "címzett" megjegyzést magunkra vettünk, vagy mi mondtunk félreérthető kifejezéseket és emiatt sértődés lett a dolog vége. Ezért mindig gondoljuk meg, kinek, mikor, és hol mit mondunk, nehogy úgy járjunk mint mostani epizódunk főhőse a műszerész kolléga, nevezzük csak Bélának.

A technika fejlődésével sok üzemben a számítógépek segítették a dolgozók munkáját, ezek használatával tudott az illető kezelő beavatkozni az előforduló problémák esetén, ill, szabályozni tudta a szükséges paramétereket. Természetesen minden ilyen jellegű beavatkozást a géphez kapcsolt nyomtató (un."spicligép") rögzített, így felügyelve az "ügyetlen kétlábú" ténykedését. Persze szó sem volt akkor a mostani lézertechnikájú, tintasugaras, hangtalan nyomtatókról, egy meglehetősen ormótlan, és igen hangos gép látta el ezt a feladatot. A műszerész feladata volt a műszak vége felé eltávolítani a kinyomtatott papírt, és ekkor fordult elő a következő sajnálatos esemény is.
Történt ugyanis, hogy a nyomtatógép a nap végét összegezve, nagyjából öt óra tájban elvégezte önmaga kontrollját, nagy csattogással elindítva a nyomtatást. A vezénylőben tartózkodó Béla meg is jegyezte:
-"Na beindult a spicli!"
 Sajnos azonban ez a kijelentés pontosan akkor hangzott el, amikor az egyik (és egyébként is meglehetősen sértődős) kolléga pontosan kifelé indult a területére, a váltás előtti utolsó szemrevételezés szempontjából ( magyarul, miután egész éjjel pihent, kiment megnézni, történt e valami éjfél óta...), aki természetesen a fenti mondatot magára vette! Nos lett is ebből nagy vitatkozás, kis híján tettlegességig fajult a félreértés, csak a többiek hathatós közbelépése akadályozta meg a botrányt!

Ezt követően persze mindenki kétszer is meggondolta mit mond a gép működése közben, de tüske a kollégában (és az elhíresült mondat") sokáig benne maradt.