2014. február 25., kedd

Üzemi Történetek- Telefonok

Egy korábbi bejegyzésben már megemlékeztem az "Öregbarnának", és a telefonhoz fűződő romantikus viszonyáról (lásd telefonbetyár), de ezúttal egy komplexebb kitolásról lesz szó!

Bár annak idején nem sokat hallottunk a különféle a nők munkába állását segítő programokról, a műszakunkban rendszeresen feltűntek kezelői beosztásban a "szebbik nem" képviselői. (ez a bejegyzés meglehetősen túlzó, ha valaki ismerte pl,. a savüzemi takarítónőt, de ezt hagyjuk...)
Ráadásul, mivel a szakiskolákban a vegyipari képzésben résztvevők többsége lány volt, és számukra nem mindenhol akadt hely a laborban, v. a műanyaggyárban, ezért kerültek időnként hozzánk is a friss munkaerők. Persze többnyire csak látszólag végeztek érdemi munkát, tevékenységük többnyire kimerült a szakmánylap óránkénti kitöltésében, és a laboránsnak történő segítségben, ami valahol érthető is, hiszen egy vékonyabb hölgytől kevésbé volt elvárható a 300-as tolózárak mozgatása. (tisztelet a kivételnek)
Így került a műszakunkba "Csilla" is, aki a tehette leginkább menekült a műszerszobából, mert az ott elhangzottak, (főleg a kifejezésmód) nem nyerte meg tetszését. Amin nincs is mit csodálkozni, hiszen a félperces párbeszédek még a késő esti idősávban sem mehetnének le a televízióban kisípolás nélkül. A probléma leginkább akkor adódott ebből, ha "szabadszájú" kezelő az irodaházba látogatott, vagy épp az üzemorvosi rendelőbe, és ott is hasonló stílusban beszélt, mert pl. az egészségügyi asszisztensnő nem igazából tudta hová tenni a "Pisztolyt kigyűrőd!" mondatot!

De térjünk vissza eredeti témánkhoz. Mivel "Csilla" meglehetősen dekoratív volt (TVK-s szint, persze , nem Miss World Hungary), ezért sok alkalommal keresték a városi telefonvonalon.
Az ominózus délutánon csendesen folytak az események, amikor megszólalt a telefon, amit véletlenül éppen "Barna" vett fel. A rövid párbeszéd után kiderült a hölgydolgozónkat keresik, aki éppen (ismét) a laborban volt. Mivel az üzenetet az "Öreg" vette át, ezért kénytelen volt ő a "hangoson" átszólni a keresett fél részére.
Mire azonban "Csilla" átért, a nyilvános fülkéből telefonáló hódolója aprója elfogyott, aki ezért bontotta vonalat. Persze "Csilla" nem hitte el az egész "telefonosdit" "Barnának, azt gondolta az öreget ismerve, biztos valami ugratásról van szó, (mert volt rá pár példa, hogy az öltözőből kiugrasztott kolléga, aki jóhiszeműen közölte "fontos hívást várok!" potyára rohant!) ezért méltatlankodva távozott! A történteket Barna sem vette jó néven, és várható volt, visszaadja kölcsönt, amire kisvártatva lehetősége is adódott.
Történt ugyanis, hogy a telefon pár perc múlva ismét felberregett, és az iménti "Don Huan" volt ismét a vonal végén:
-"Elnézést! De.."-kezdte megszeppenten, de Barna közbevágott:
-"Tudod mi az elnézés, öcsém? Amikor b..-od hátulról a kecskét, azt elnézel a két szarva közt!"
Az ifjú eme szaftos disznóságot hallva kissé meglepődött, de tovább folytatta a mondandóját:
-"Szóval csak azt akartam mondani, elfogyott a kettesem, azért szakadt meg az előbb vonal, de most hoztam egy marékkal! Akkor szóljon már Csillának!", mire Barna beledörmögött valamit, amit akár beleegyezésnek is lehetett érteni.
A beszélgetés után Barna az asztalon elhelyezett rádió mellé helyezte a kagylót, ami éppen az Esti Krónika belföldi híreit sorolta, majd leült, és a körmét kezdte piszkálni.
-"Na mi van?" kérdeztük az "Öregtől" de ő csak hümmögött, majd hozzátette: "A fene se fog egyszer annak a hülye p...nak szólni!"  Mielőtt még valaki csodálkozna, egy komoly üzemben hogy lehet csak úgy hosszú ideig félretenni a kagylót, elárulom volt másik un. "belső" vonalunk is.
Mivel nem mi vettük fel a telefont,rá sem hederítettünk az egészre, az ifjú pedig már a sporthíreket hallgatta! Aztán valószínűleg vagy megunta a "szolgáltatást", v. a pénze fogyott el, de hamarosan már csak a normál á hangot lehetett hallani, mert bontotta a vonalat.

Ezek után egy darabig megszűntek az udvarló megkeresései, majd "Csilla" is távozott egy jobban kereső munkahely világába.



2014. február 12., szerda

Üzemi Történetek- Csütörtök, délelőtt!

A folytonos műszakrendben dolgozók részére ez a nap mindig is különleges volt, lévén ez zárja le a kéthetes erőltetett menetet, a négy délutánt, a három éjszakát, és hét délelőttös műszakból álló munkavégzést. Általában a fenti napon, ha csak valami váratlan közbe nem jön, ez a nap már lecsordogál, és kezdődhet a hosszú pihenő!

 Viszont Barna számára ez a nap még különlegesebb volt, hiszen a délutános váltótársa, a nagy "liblingje"  "Sanyi" volt, akit mindig megörvendeztetett egy két meglepetéssel. Legutóbb pl. azzal hogy a földszinti tűzcsapszekrényben elhelyezett egy sörösüveget, mert fél fülel elcsípte, hogy délután ellenőrizni fogják azokat az illetékes szakemberek, és mivel Sándor "üzemi" tűzoltó is volt, az ő feladata lett volna ezek rendben tartása. Elképzelhető, hogy égett az arca, amikor a tűzoltók megpillantották az üveget.
Ezúttal azonban Barna mást talált ki, melyhez ismételten az én segítségem kérte.
-"Gyere, kölyök!"-mondta fél egy tájban, és műszerszobából kilépve egy kisebb pajszert nyomott a kezembe, ő pedig egy "hosszabbítót" (v. "F" kulcsot, ki hogyan ismeri) hozott magával, és kilépve az üzemből, az egyes számú mintavevő helyre igekeztünk.
E helyütt egy kis magyarázattal tartozom. Az üzemben minden műszakkezdéskor, és ezt követően két óránként vízmintát kellett venni az erre kijelölt pontokon, a csatornahálózatból, hogy többek között a víz nitráttartalmát meghatározzák, ami köztudottan káros az élővizekre. Maga a folyamat rendkívül egyszerű, a mintavétellel megbízott kolléga, egy mintavevő edénnyel, kis "erlenmeyer" lombikokkal felkeresi kijelölt pontokat, és vízmintát vesz belőle. Az első kettőt az üzemtől kissé távolabb eső csatornából, az utolsót pedig az üzemen belül. Remélem eddig érthető. (leírni ugyanis sokkal körülményesebb, mint megcsinálni!!!)
Nos normál estben ez egy nagyjából tíz perces séta volt, ami jó időben kellemes, szakadó hóesésben éjfélkor már nem annyira.
Esetünkben az "Öreg" azonban ravasz trükköt eszelt ki! Az első ponthoz érve levette a csatornáról a rácsot és a pajszer segítségével a kissé távolabb fekvő öntvény csatornatetőt ráhúzta a nyílásra.
Újabb sétánk után az eset a következő ponton is megismétlődött, és világossá vált Barna terve. A dögnehéz fedelet ugyanis puszta kézzel felemelni lehetetlen, ezért Sándor kollégánknak majd vissza kell sétálni az üzembe egy pajszerért, és csak aztán mehet tovább! Az utolsó pontnál pedig egy szelepkerék elforgatásával lehetett mintát venni, amit viszont Barna a hosszabító segítségével "tökig" behúzott ezt egyébként máskor egyébként akár kisujjal is ki lehetett nyitni...)
Miután végeztünk feladattal, már csak a váltást kellett megvárni, és elégedetten indulhattunk a kettes telepre.
Ismervén a szokásokat, tudtuk, előbb Sándor megkávézik, majd eltrécsel egy kicsit a laborban, tudtuk nagyjából negyed három tájban indul útjára. Szerencsére az időjárás is a kezünkre játszott, megjött a műszakos eső, mi pedig a söröskorsók mögött elégedetten figyeltük az aláhulló esőcseppeket.

A fejleményekről persze csak hétfőn értesültünk, mert a délelőttös laboránsok közül volt aki még elcsípte "Sanyi" barátunk szerencsétlenkedését! Ráadásul ismét ő  műszakja váltott bennünket, ezért hősünk Barnát is letolta az öltözőben, aki persze faarccal letagadta az egészet, és a útjavító munkásokra fogta, aki valóban ott dolgoztak a közelben. "Biztos, féltek hogy beleesnek!"-tette hozzá az "Öreg"!
Persze Sándor nem hitt neki, de mit tudott csinálni? Hát azt, hogy amikor Barna váltotta volna, visszaadja kölcsönt, de nem jött össze mert az "Öreg" szabin volt, így szerencsétlen (és rendkívül jámbor) "Lacika" mászkálhatott a szerszámokért vissza...



2014. február 6., csütörtök

Minden, ami öl, butít, és...-"Dezső" és a triatlon nagyhét!

Augusztusban benépesül a város, kezdetét veszi az össznépi "dzsembori". Színes programok, koncertek, sörsátrak, alkalmi árusok lepik el a főteret. Dezső barátunknak, aki már a közmunkán is bizonyított, ez az egyik kedvenc időszaka, és kalandjairól egy kaleidoszkóp jellegű bejegyzésben emlékeznék meg!
Jó szórakozást!

Az egyhetes nyári őrület a "bogratlon" elnevezésű versennyel veszi kezdetét, amikor vállalkozó kedvű csapatok főzőtudományukat összemérve versengenek egymással. Természetesen az országos méretű politikai pártok helyi szervezetei is kiveszik a részüket az eseményekből, és jófajta itókával lepik meg a feléjük tévedő kedves vendégeket. Az ominózus napon Dezső is betévedt a pavilonok sokaságába, és legelsőnek a piros napernyők, és szegfűs feliratok árnyékában álló sörcsapolót vette észre! a pult mögött egy idősebb fazon tette tálcára a "sörikét", barátunk pedig közelebb lépett.
-Vehetek belőle?- és választ sem várva a kezébe fogott két műanyag poharat.
-Azért van!- jelentette ki rezignált arccal az öreg, mire Dezső letelepedett a faasztalhoz. Miután már tíz pohárral megivott úgy döntött, ideje más távlatok után nézni, s kapóra jött a szomszédos főzőhelyről odaérkező "tulipános" szakács, aki homlokát törölgetve hangosan kijelentette: "b..átok meg, adjatok már egy sört mert nálunk csak házipálinka van!"
Dezső egyből nekikerekedett, és a komát követve meg is találta a szomszédos sátrat, ahol kikönyörgött pár féldecit. Mielőtt viszont bárki politikai elfogultsággal vádolná,bizton kijelenthető, benézett minden sátorba, a "narancsosoktól" kezdve, a "melóspártig" és jócskán lerészegedett mire lement a nap! Végül a "Szocik" zavarták el miután majdnem nekiesett a bográcsnak, de hogy ne távozzon rossz szájízzel, ezért a kezébe nyomtak még két doboz sört.

A fárasztó hétvége után a hétköznapokban is részt vett minden programon, mert egyrészt ismerőseivel találkozva esély kínálkozott rá, hogy meghívják valamire, másrészt az óvatlanul az asztalokon felejtett maradék italok elfosztása is esélyt nyújtott a berúgásra, ami kedvenc hobbijává vált.
A csúcspont, a zenit azonban kizárólag hétvégére tevődött, amikor barátunk beírta magát a város (sőt a triatlon) történelem könyvébe. Az történt ugyanis, hogy a verseny napján Dezső már reggeltől italozott egy hasonló életfilozófiát valló ismerőse társaságában, és a kannás bor elfogyasztásának helyszínét az egyik parkban jelölték ki. Ám balszerencséjükre a szobor előtti padsor egybeesett a ifjúsági világkupa futam útvonalával, és mivel ennek a biztosítása nem annyira megoldott, mint a felnőtteké, ezért a fiatal sportolók előttük futottak el, kishijján hasraesve a járdára kilógó lábakban. Ám kis idő elteltével a bor elfogyott, és az összelejmolt, és üres üvegekből összeszedett pénzből újabb bor vásárlása került meghatározásra.
Mivel Dezső volt a józanabb (bírt menni...), ezért ő indult a csaknem szemben lévő "filléres marketbe"!
Kerülőt viszont esze ágában sem volt tenni, ezért a szalagon átbújva a kijelölt versenypályán tántorgott, kihasználva annak maximális szélességét. Kisvártatva utolérte ő a női mezőny, és több, kevesebb sikerrel megpróbálták őt kikerülni. Sajnos azonban a sikeres vásárlást követően Dezső ugyanazon az útvonalon tért vissza, és ekkor már nekiment egy finiselő futócsoport!!! A pálya felügyeletével megbízott tizenéves bakfis nem tudta igazából kezelni a helyzetet barátunk pedig fennhangon azon bosszankodott, hogy majdnem szétrepedt a flakon...

Mindenesetre a végeredményt meglehetősen befolyásoló tevékenységének köszönhetően áldhatta nevét a Francia győztes, és bosszankodhatott a dobogó legfelsőbb fokáról leszoruló Lett, Német, Brit,és megannyi más nemzetet képviselő ifjú triatlonos.