Üzemi Történetek -Óraátállítás másképp.

Most, hogy a hétvégén áttérünk a téli időszámításra (brr...még kimondani is rossz!), eszembe jutott egy eset, ami szintén az óraátállítással kapcsolatos, de semmi köze az évszakokhoz, annál inkább az üzemhez, és a másik műszakba járó Béla bácsihoz. Fogadjátok szeretettel!

Béla bácsi, egyik váltótársunk vidékről járó ember volt, zömök kövérkés, és jó kedélyű. Szívesen beszélgetett velünk váltás után is, elég volt egy kérdés a háztájiról, a szőlőjéről, és máris dőlt belőle a szó! A kollégák persze ezt ki is használták, no nem azért mert annyira érdekelte volna őket az öreg mondókája, hanem sokkal inkább azért, mert ilyenkor Béla bácsi elfeledkezett az időről, ami miatt később kapkodva, sietve kellett öltöznie, és futva mennie a buszmegállóba.
Egy idő tájt, más dolgunk nem lévén, (főleg hétvégenként), felkísértük az öreget az öltözőbe, és  itt is kérdezgettük, melynek eredménye ismételten kapkodó fürdés, átöltözés lett, majd rohanás a buszhoz.
Béla bácsi azonban valamit megsejthetett, mert többek között amikor mi mentünk hazafelé,nem kérdezgettük (pedig akkor lett volna rá ideje, hogy válaszoljon...), valamint ha másik brigád váltotta, soha nem kellett sietnie. Ezért taktikát váltott, előbb lefürdött, majd öltözködés közben megnézve az óráját úgy osztotta be az idejét, hogy elég ideje maradjon mindenre.
Az új fejlemény persze nem váltott ki osztatlan örömöt, és mindenki vadul törte a fejét a megoldáson, ami ismételten az "Öregbarna" fejéből pattant ki! -"Át kell állítani az óráját!", mondta, és felderülő arcunkat látva folytatni kezdte "Amikor fürdik!" Az ötlet jó volt, már csak a terven kellett finomítani, de ez is gyorsan ment.
Egy hétvégi éjszakás műszakban jött el a megfelelő alkalom, miután este fél tíz tájban megtörtént a váltás, szándékosan kérdezgetni kezdtük, de Béla bácsi átlátott a szitán. Persze szokásunkhoz hűen ismét (f)elkísértük, és miután kollégái gyorsan eltávoztak az italmérés irányába, ismét feltettük kérdésinket. De Béla bácsi nem hagyta magát, és elindult fürdeni. Mi csak erre vártunk! Korábban sok vita volt róla miképp állítsuk át az óráját, többek között Barna szerette volna, ha visszahajtjuk, de ez azért nem talált követőre, mert az már durva lett volna ha Béla bácsi emiatt lekési az utolsó buszt, és várhat reggelig, így az előre állítás mellett döntöttünk. Az időpontot 15 percben határoztuk meg, ez felelt legjobban meg céljainknak.
A kiadós tusolást követően Béla bácsival ismét próbáltunk szóba elegyedni, de ő miután órájára nézve meglátta, mennyi az idő, eszeveszett öltözködésbe kezdett, és szidta magát, szidott minket, hogy megint rohannia kell a buszhoz. Mi mindezt csendes szemlélődéssel figyeltük, és vártuk a következő estét, amikor megtudhatjuk a történet folytatását.

Nos következő műszakváltásunkkor Béla bácsi elárulta, miután észlelte mindössze cirka 8-10 perce maradt, ezért a lépcsőfokokat hármasával szedve, majd a gyárkapun belül "toronyiránt" keresztül füvön, sóderon, leizzadva ért a kettes kapuhoz, és ügyet sem vetve az ismerős portás jóindulatú megjegyzésére (hová ilyen sietve?) szaladt a buszmegálló felé ahol a kocsiálláson valóban bent állt egy busz, csakhogy ez a negyedórával előbb induló városi járat volt. Persze eszébe sem jutott táblákat nézegetni, csapzottan izzadtan keresgette a bérletét, mert a bajuszos sofőrt nem ismerte. "Épp hogy elértem"-törölgette a homlokát, majd a busz belseje felé pillantva csodálkozva nézte, egy ismerős arcot sem lát! A buszsofőr éppen szólni készült, hogy a bérlete nem megfelelő, amikor Béla bácsinak szörnyű gondolata támadt, ezért rákérdezett a végállomásra, majd a válasz után az időre! Ekkor magában káromkodva leszállt a buszról, és gyárkapu felé visszanézve megpillantotta ismerős útitársait, akik kényelmes tempóban ballagtak a megálló irányába!
Mindezek után már Béla bácsi is zárta a szekrényét!

Üzemi Történetek - Konzervcsere, avagy jó étvágyat!

"Szerénység, Szerénység!"-mondta Bástya elvtárs Virág Árpádnak a tanú c. filmben, és alábbi történetünk is jól illusztrálja miért nem árt eme tanácsot megfogadni.

Az a korábban leírtakból is kiderült már, brigádunkban nem volt tanácsos felvágni, dicsekedni, mégis aki ezt az "alapszabályt" figyelmen kívül hagyta az úgy járt mint "Karcsi" a következő történetben.
Az evés központi szerepet játszott munkás hétköznapjainkban, és ráadásul számtalan alkalmat adott egymás megviccelésére. Az "Öregbarna" egyik kedvenc húzása volt például a sótartó tetejének meglazítása, és miután a tetején lévő lukak jócskán eltömődtek már (mindenki csak a "baleset" után takarította ki) ezért a szerencsétlen delikvens jól megrázta az étele fölött,a kupak levált, majd az összes sót beleborította a kajájába! De egy idő után mindenki megismerte a trükköt (ezért délelőttös műszakban Barna kikerékpározott az Irodaházi étterembe és ott is hasonlóképp huncutkodott!), így újabb és újabb tréfákat kellett kieszelni.Egy idő után már senki nem merte őrizetlenül hagyni a magával hozott ételt, mindenki körültekintően ellenőrizte a só, és cukortartót, épp ezért jött jókor Karcsi dicsekvése, akiről tudni kell hogy a munkásszállón lakott, és emiatt (is) elég felemás volt az étkezése. Fizetés utáni napokon Lukulluszi lakomákat tartott, míg a pénze fogyásával egyenes arányban csökkent az elfogyasztott ételek minősége és mennyisége, egyenesen a májkrémig.
Az ominózus napon Karcsi midőn meglátta szerény uzsonnánkat a hasát simogatva kijelentette:
-"Már esztek? Én majd csak később, akkor megeszem a káposztámat!"-majd hogy szavainak nyomatékot adjon egy rakott káposztás konzervet vágott le asztalra, majd távozott! Bátran tehette, hiszen a szem előtt hagyott konzervben észrevétlenül nem lehetett kárt tenni, legalábbis ekkor ezt gondolta! Ezután akárhányszor bejött valaminek mindig megjegyezte "Majd megeszem káposztámat!", ami mindenkit egyre jobban idegesített! A megoldás végül is "Erőspista" fejéből pattant ki, aki a közös szekrényt feltúrva, egy korábban általa otthagyott, és már szavatossági időt vesztett konzervre bukkant melyen a "zöldborsófőzelék tükörtojással" felirat díszelgett. Akkoriban a csomagolás még nem érte el a mai minőséget, a fémdoboz oldalán egy papírcsík futott körbe ezen volt minden információ! Ezért Karcsi sokadik kijelentését követően, mikor távozott,ezeket feliratokat cseréltük meg (a papírokat a dobozról óvatosan lefejtve), így került a zöldborsó konzervre a káposztás címke.
Ezt követően Karcsi előtt feltűnően sokat beszéltünk a romlott konzervekről, felsorolva azokat az eseteket amelyek velünk is előfordultak. De ő ügyet sem vetett ránk, szajkózta a régi szlogenjét, egészen este hat óráig! Ekkor a kondenzvíz tartályhoz távozott, majd az ott ügyesen kialakított tartón elhelyezte a zárt konzervet, majd a 25-ös szelep elforgatásával óvatosan folyatni kezdte rá a forró vizet. (abban az időben mi így melegítettük a konzervet!)
Bő húsz perc elteltével a konzerv el is érte a kívánt hőmérsékletet, ezért Karcsi behozta, és az előre elkészített asztalhoz lépett, majd nekiállt bontani a "káposztáját"! A kinyitás után azonban megmerevedett, és éles hangon felkiáltott, mire mindannyian odafordultunk.-"Mi történt!".
-"A jó életbe! Annyit beszéltetek a romlott konzervről, és erre tessék!"- mutatta meg nekünk a penetráns szagú, és meghatározhatatlan állagú zöldessárga masszát amely cseppet sem emlékeztetett a rakott káposztára. Karcsi tovább átkozódott, szidta a boltost, a konzervgyárat, és mérgesen kiszaladt a műszerszobából a kuka felé, hogy kiborítsa a trutyit.
Mi persze hét tájban még elővettük az őáltala lesajnált estebédünket, és jóízűen falatozni kezdtünk, kolbászt, felvágottat, paprikás szalonnát, ki mit hozott, miközben odasúgtuk Karcsi felé "Igaz nem káposzta, de ez is jó!", így karbantartva kollégánk vérnyomását.

Persze később visszaadtuk neki a konzervjét (nagyjából negyed tíz tájban, a váltás előtt, amikor már nem tudott vele mit kezdeni), és elmondunk neki miképp cselekedtünk! Erre ismételten jót káromkodott, mindenesetre az biztos ezek után soha nem tett megjegyzést, sem a saját, sem a másik ételére!
Jó étvágyat!

Minden ami öl, butít, és... - A vásárban

Akár üzemi történet is lehetne, hiszen főszereplőnk ezúttal (is) az "Öregbarna", aki most nem a munkahelyen, hanem falujában keveredett érdekes kalandokba.

Egy szép tavaszi reggelen, az első pálinkák elfogyasztása után Barna úgy gondolta, ideje lenne elmenni az ez idő tájt rendezett falusi vásárba, tápot venni a malacoknak. Indítványa a felesége részéről kedvező fogadtatásra talált, ezért mintegy ötezer forinttal a zsebében, és maga előtt talicskát tolva el is indult a falu főtere felé. Azonban nem ragadta magával a vásári sokadalom, a forgatag, hanem jó gazda módjára úgy gondolta, megvárja amíg beindul az üzlet, és minél később veszi meg a tápot annál többet spórolhat, Mivel a főtéren volt található a falu legismertebb kocsmája, így Barna hasznos időtöltés céljából bement fogyasztani valamit. Természetesen ne Jaffára, v. kávéra gondoljunk, az ő esetében sokkal testhezállóbb volt a jófajta vegyes pálinka, melynek reggeli, ill. délelőtti fogyasztása kifejezetten javasolt volt számára. (legalább is őszerinte!) Nos miután megivott vagy kettőt, ismét körbenézett, de az eladók csak nem akarták csökkenteni áraikat, ezért ismét visszatért a "kályhához" vagyis az italboltba, további fogyasztás céljából. Újabb két feles, újabb séta, és így ment ez szép sorjában. Persze a pénz időközben megcsappant, ezért égetően fontos lett volna számára, hogy olcsóban tudjon vásárolni, de a táp ára csak nem akart lentebb menni! Egyre bizonytalanabb lábakkal sétált vissza a kocsmába, miközben magában már elhatározta, "a fene se vesz tápot, egyen a malac moslékot!", és így már egészen kedvezőnek látta kilátásait a zsebében maradt pénzt miatt.
Újabb pálinkák következtek, miközben az otthon serénykedő felesége egyre idegesebben tekingetett az órára, mert rég elharangozták a delet, Barna pedig sehol! Az ivóban viszont a tulaj lett egyre bosszúsabb, hiszen szemmel láthatólag megártott Barnának a pálinka, aki mindenféle disznó nótákkal örvendeztette meg az arra betérőket! Már épp azon volt elszalajt valakit Barnáékhoz, hogy vigyék haza a részeg disznaját, mikor feltűnt Barna legidősebb fia, akit éppen az asszony küldött el "nézze már meg ugyan, mi az ördögöt csinál a majom ilyen sokáig!"
Végül is kapóra jött a kocsma előtt álló talicska, mert ebbe ültették be végül az öreget, akit hétköznap, fényes nappal, a fél falu szeme láttára tolt haza a fia, miközben Barna a furikban vidáman nótázott!
Otthon persze lett nagy kiabálás, midőn a felesége meglátta a két zsák helyett a taligában fekvő férjét, aki időközben elszenderedett. Persze Barna nem úszta meg ennyivel, amikor estefelé valamennyire magához tért, megkapta a magáét!

Ahogyan egyszer volt Budán kutyavásár, úgy ment először (és utoljára is) az "Öregbarna" tápot venni a vásárba!

Minden ami öl, butít, és...- Az előleg.

Bizony, a hétvégéhez közeledve mi is visszatérünk az italboltok pultjaihoz, a mai történetünkben pedig elolvashatjuk, hogyan járt Tibi a "kommandós" alias deszantos, mikor munkába állt. (pontosabban a munkaidő letelte után!)

Már javában a kilencvenes évek végén jártunk, amidőn Tibi szülői ráhatásra: ("Ha nem mégy el dolgozni, takarocc' a házbó!"), kénytelen kelletlen volt munkát vállalni az egyik műanyag feldolgozással foglalkozó helyi cégnél (a Kft nevét inkább az ő érdekükben nem írom ki.)
Nos a Deszantos munkába is állt, és az első oktatásokkal, és egyéb papírmunkákkal zsúfolt nap után rögvest műszakba osztották, éjszakás lett. Az első napok viszonylagos csendességben teltek, aminek oka volt a barátunk részéről megnyilvánuló "heveny zsebláz"! Hétvégére azonban a kajapénzből összegyűjtött annyit, amiből a kedvenc borozóját meglátogatta. "Megjött már a munkásember!" élcelődtek vele a többiek, utalva ezzel Tibi három napos munkaviszonyára, majd rögvest megkínálták jófajta házi pálinkával, lévén egyikük a neve napját tartotta!
-"Csak így üvegből komám!"-adták oda neki az üveget a kricsmi előtt, mire a mohó Deszantos lehúzott legalább két decit, a "nagyágyús" flakonból! -"Vizet"!-hörögte, miután marta az üres gyomrát a pálinka, de mivel nem kapott csak arra volt már ideje, hogy félrefordulva lehányja a kocsma oldalát! A hétvégi reggeli órákban a bevásárlásba igyekvő emberek undorodva, és méltatlankodva figyelték az eseményeket, ezért Tibi jobbnak látta a kocsma belseje felé venni az irányt. Ott amíg pénzéből tartott,szorgalmasan rendelte a borokat, sőt egy két gyanútlannal meg is hívatta magát! Nagyjából kilenc tájban el is fogyott az aprója, és neki is javasolták menjen haza pihenje ki magát, ha este munkába akar állni.
 Haza felé is indult, de a toronyházak előtt eszébe jutott, a főnöke itt lakik, és mi volna ha kérne tőle egy kis előleget, kajára és miegyebekre.  Az elhatározást tett követte, és liften felfelé menet próbálta rendbe szedni magát, még meg is fésülködött. A kopogásra álmosan mászott elő a főnök aki Tibi sirámait végighallgatva ("gyön' a hétvége főnők' aggyon' mán' egy kis pézt', mer' kajára kell!") előbb széttárta a karját, de mivel a lépcsőházban is mozgolódás támadt, és a szomszédok érdeklődve figyelték a szakadt kollégát, ezért jobbnak látta a markába nyomni egy 500-ast, és Tibi méltatlankodására ügyet sem vetve ("Csak ennyi Főnők'!"), bezárta az ajtót.
"Egyenlőre ez is elég lesz!" gyűrögette lefelé menet a liftben a pénzt a Deszantos, és leérve nagy léptekkel a kocsma felé sietett. Ott elegánsan kirántotta a farzsebéből a pénzt majd azonnal 3 deci bort rendelt, vodkával. A pultos okvetlenkedésével ("Hogy mész így éjszakára te szerencsétlen!"),nem is törődve lenyelte a bort, majd újat rendelt. Kisvártatva ivócimborája is akadt a kocsma körül lebzselő Dezső személyében, aki utoljára akkor dolgozott amikor még büntették a munkakerülést! -"Vastag vagy Öcsém!" lépett oda Tibi asztalához és magának
 is kunyerált egy bort a Deszantostól. Az meg örült, hogy ilyen figyelmes társasága akadt, rögvest előadta, hol dolgozik, mit csinál, (kis túlzással persze magát csoportvezetőnek kinevezve), miközben Dezső eszében már a következő bor járt és hogy ennek nyomatékot is adjon, gyorsan forgatta a kezében az üres poharat.
Tibi persze rendelt és tovább folytatta a karrierje alakulását, Dezsőnek csak annyi dolga volt, hogy időként bólintson, és hümmögjön. Telt múlt az idő, a fogyasztás nőtt, és a Deszantos már nem is törődött az esti munkával ("Kimegyen' az tízig, HEE!"), tovább folytatta a már kulturált italfogyasztásnak nem nevezhető fogyasztást. Sajnos azonban két óra tájban a pénz végére értek, és barátja szomorú ábrázatát látva Tibi elhatározta ismét felkeresi főnökét, és újabb előlegért folyamodik, és ebben az elgondolásban támogatta Dezső is.
Így együtt indultak el az ismerős toronyház felé, ahová menet Dezső még bátorította is (a mind eltökéltségében, mind mozgásában) ,az egyre bizonytalanabbá váló Tibit ("Azt ez ezrest kérjél öcsém, menjünk az Ászokba..."), aki a liftből kiszállva már magabiztosan nyomta meg a csengőt, pontosabban rátámaszkodott, amitől a bejelentkezés kissé hosszabbra sikeredett. A főnök éppen kedvencét, a Forma 1-es futamot nézte a tévében (ki az a barom aki ilyen hosszan csenget, ilyenkor!"), és mérgesen tépte fel az ajtót, arra azonban amit ott lát ő sem számított! Az ajtó előtt a már szemmel láthatólag részeg Deszantos, aki botladozó nyelvel dünnyög valamit, fél emelettel lentebb a liftajtót lábbal tartva, egy még szemlátomást is elhanyagoltabb fazon, aki sunyin les felfelé! Ekkor figyelt oda Tibi mondandójára, aki az előleg és a pénz szavakat próbálta kinyögni, mire a éktelen haragra gerjedt!
-"Holnap (hétfő) már lesz pénzed!" mire a Deszantos arca felderült, de a mondatnak itt még nem volt vége, "Mert leszámolsz a fa..-ba, és megkapod a munkádért a pénzt!" és Tibi bamba pofáját látva hozzátette: "Éjszaka pedig be ne merj menni!", és becsapta az ajtót!
Ott állt a Deszantos leforrázva, immáron munka, és pénz nélkül, és azon járt az esze, hogyan fogja ezt otthon beadni! "Ma még hazudj valamit!"-tanácsolta Dezső, "holnap meg kisétálunk, felveszed a lóvét' azt berúgjunk!"

Gondolhatjuk, ez így is történt!

Üzemi Történetek- A zárt ajtók titka!

Új történet, új szereplő ezúttal Sanyi, alias "Pukk Kandúr" kerülhet érdeklődésünk középpontjába. Átlagon felüli testalkata mellett átlagon felüli étvágyával tűnt ki a többiek közül, ő volt az aki reggel hat óra előtt már szalonnát sütött (30-40 dkg), majd hét órakor amidőn megjött a "büféjárat" bevágott négy lángost, rá fél liter tejet, 10 óra tájt a maradék kenyerével kimártogatta a lábasból a sült zsírt, és dél körül már vakarózott, hogy milyen éhes, nem maradt e esetleg nekünk valami! Róla terjedt el az a pletyka, hogy állítólag még a budin ülve is evett valamilyen szendvicset! Ő itta meg szegény Lacika szörpjének nagy részét is aki a büfében vett egy literes málnaszörpöt, és nagy arányban hígítva itta, hogy majd sokáig beossza, de balszerencséjére egyszer megengedte "Kandúrnak", hogy ihat belőle ("Laci! Van egy kis manna?"), míg az hét decis befőttes üvegét jól megtöltve napok alatt rájárt, így az hamar elfogyott. Tehát viselkedése miatt épp ráfért már egy jópofa kitolás, ami persze be is következett!

Barna sokáig gondolkodott miképp kellene ezt megejteni, az ötletek között szerepelt, a "kenjük meg a lángosát fenolftaleinnel", meg "sózzuk meg a zsírt" is de a véletlen, pontosabban Barna jó megfigyelőképessége ismét a segítségünkre sietett. Észrevette ugyanis, hogy reggeli műszakkezdést követő kávézási "szeánsz" után, Sanyi mindig hamarabb eltávozik (kimaradva így a beszélgetésekből), és utána menve látva, mindig a WC  felé siet! Ez adta a megoldás kulcsát a kezünkbe, és egy csendes hétvégi délelőttös műszak kezdetén be is indítottuk az "akciót"!
Amíg kávé főtt, mi Barnával a felső szinten lévő öltöző felé siettünk, ahonnét az "Öreg" kihozott két pár bakancsot (az izzadékonyabb lábúak ezt okos előrelátással mindig a szekrény alatt tartották), és toalett ajtaja alatt (ami mintegy 15 cm-re volt a talajszinttől) ezt ügyesen elhelyezte majd az ajtót bezárta! Mindez olyan látványt nyújtott mintha valaki ülne rajta. Visszasiettünk kávézni és vártuk az indulás időpontját! A "Kandúr" nem hagyott cserben bennünket, kávézás után el is indult, mi pedig nemsokára utánaosontunk! Mivel a felső szinten lévő öltöző, és mellékhelyiség szomszédos volt egymással, mi az öltözőbe sietve hallgattuk a történteket. Előbb izgatott kopogásokat felváltva a két ajtón, majd halk köhintéseket. aztán a dolog sürgetőbbé válhatott mert egyre erősebben zörgetett, és közben már dünnyögött is! Úgy látszik már nem volt idő lesétálni az "ürgeöntésből" már megismert földszinti budira, mert hangosan beszélni kezdett:
-"Gyertek má' KI!!!", majd mivel választ nem kapott hangosabban folytatta:- Gyertek MÁ' KI! Gyertek má' mer' mindjárt besz...k!!" de mivel erre sem reagáltak a bakancsok, anyázni kezdett, hogy mit lehet órákig ülni a "retyón"! Aztán megint megint zörgött, és kiabált felváltva, majd a türelmét egyszer csak elveszítve feltépte az ajtót! Állati hang tört fel belőle, midőn a bakancsot meglátta, és amikor észlelte, hogy a másik WC sem foglalt vadul káromkodni kezdett! Persze a bosszúnál sürgősebb teendője is akadt,muszáj volt neki először ezt elvégezni! A műszerszobába visszatérve fürkészőn nézte a reakciókat, de ügyesen tudtunk "pókerarcot" vágni! Ezért fogta magát, és csendben nekiállt szalonnát, és a kolbászt sütni!

Akkoriban járta a mondás mifelénk: "Állsz ott mint Sanyi a budi előtt!"

Üzemi Történetek- A póruljárt potyaleső!

Egy kis kocsmai kitérő után (mint az életben is), térjünk vissza a munka, pontosabban a gyár világába. Mostani történetünk azt kívánja illusztrálni, miért volt érdemes az embernek hallgatni a terveiről kollégái előtt.
Mivel a hencegő pontosan az "Öregbarna" volt, ideje volt kicsit visszavágni a kapott sérelmek miatt.

Egy délelőttös műszak kezdete után, mikor már mindenki átnézte saját területét, Barna hasát simogatva megszólalt: -"Az én gégám' már mozogni fog ma délután!" Persze szándékosan nem figyeltünk oda, tudtuk az "öreg" úgy is folytatni fogja rákérdezés nélkül is: -" Mondta az én földim!", de mi csak tovább tárgyaltuk a focieredményeket, ami Barnát főleg bosszantotta, utált minden sportot. Végül aztán unalmat színlelve "Erőspista" rákérdezett:-"Mi van, miről dünnyögsz?", mire az "Öreg" vidáman rákezdte:
-"Tudjátok az egyik földim szólt, a héten tartja a névnapját a munkatársai közt, de meghívott engem is, majd kint isznak a biciklitárolóba, menjek oda kettő körül! Már szóltam a "Mackunak" (művezető), és el is engedett hamarább! Ezért mondtam az én gégám' mozogni fog ma!"
Sajnos rátapintott a gyengénkre, ugyanis hónap eleje lévén valóban kevés volt a pénz mindenkinél, emiatt esetleg egy sört tudtunk volna meginni, de már előző nap sem gyalogoltunk érte annyit a II-es telepre. Napirendre is tértünk volna a dolog felett, de a reggeli után Barna megint elkezdte mondani: -"De jó lesz már délután! HMM, milyen finom pálinkája van a komának!", persze kifejezetten a mi bosszantásunkra! Ezt követően minden órában volt valamilyen megjegyzése, sőt 12 óra után egyfolytában mondta a magáét, úgymint: már csak két óra (másfél óra, egy óra), és megyek átöltözni, aztán irány a biciklitároló, és hasonlók ami mindenkit egyre jobban idegesített!
Végül eljött a nagy pillanat, és miután mindenkivel kezet fogott, elindult az öltözőbe! "Simafejű" csak erre várt:-"Majd kiba..(babrálok) ezzel a nagypofájúval, mondta és kiviharzott a műszerszobából, intve nekem menjek vele. A vészkijáraton át a legfelső szintre érve, átsiettünk a hőcserélők mellett, és egy légzsilipen áthaladva máris a képcsőházban voltunk. Óvatosan besettenkedtünk az öltözőbe, é hallottuk, hogy Barna zuhanyozik. Mivel folyamatos kitolások miatt mindenki a kulcscsomójával ment fürdeni, bezárásról szó sem lehetett. Viszont Barna nyitva hagyta szekrényét, amiből a kolléga kiemelte a cipőjét, és fél pár bakancsot, majd nagyon halkan visszasiettünk lépcsőházba. Ott "Simafejű" fogta, és falon található tűzcsapszekrénybe helyezte a "zsákmányt", majd visszatérve a vezénylőbe mindenkinek elmondtuk a történteket.
Fél kettő tájban megjött a váltás, és elindultunk lassan felfelé az öltözőbe! Barna már épp törülközött amikor felértünk és vártuk a fejleményeket. Az öreg épp a cipőjét húzta volna, amikor látta nincs a helyén! Éktelen káromkodásba fogott, és neki állt turkálni mindenfelé, a szemetesedénytől kezdve a szekrények tetejéig, sőt a neonok felett is megnézte! Vadul rohangált fel, s alá, de mi csak csendesen elindultunk fürdeni! "-Velem nem szúrtok ki"-mondta Barna, majd hozzátette:-"megyek bakancsba'!"
Mi a szokásosnál is hosszabb ideig tusoltunk, volt idő bőven, és nagyjából két óra után pár perccel, mikor kiértünk az "Öreg" már kiakadt! "Adjátok vissza a jó életbe legalább bakancsot" kiabálta, mire "Erőspista" visszaszólt: -"Miva' nem mozog a gégád'?" Barna előbb veszekedett, majd idő múlásával könyörgőre fogta: "Adjátok má' vissza! Na!", de mikor látta ez is eredménytelen, ismét kutakodni kezdett! Mi a jól ismert gyerekjátékhoz hasonlóan a "hideg,hideg,melegszik,hideg", utasításokkal segítettük, és negyed három tájban rá is akadt a cipőire! Ezt még visszakapjátok!-mormolta, majd elsietett!

Persze mire kiért a biciklitárolóba, már véget ért a rendezvény, mert fél három után elindultak a buszváró irányába, így Barna "szomjan" maradt! A buszon még rá is szólt a "földi": Miért nem jöttél ott vártunk! , amire az "Öreg" csak káromkodott!
Látjátok, ezért mondtam az elején, miért tartja a mondás (minálunk meg hatványozottan) "hallgatni arany"!

Minden ami öl, butít, és... -A sikertelen meghallgatás

Mostani részünkben új szereplővel ismerkedhetünk meg, Laccival'(a helyi Rambo), aki Miskolcon egy személyes meghallgatáson vett (volna) részt , ha a dolgok úgy alakulnak. Ebből sejthetjük, nem minden jól sült el!

Nos Lacci' barátunk, miután sokáig nem kapott állást, nekidurálta magát, és megpróbálkozott a helyi Munkaügyi Kirendeltség által indított (és finanszírozott) Személy-és Vagyonőri képzéssel. Az oktatást színvonalát most hagyjuk, legyen elég annyi Lacci' barátunk a maga 80 körüli IQ-jával (általános iskolai tanulmányit is úgymond "speciális" iskolában végezte) az élmezőnybe tartozott,és vele történt meg az az eset is, hogy egy önvédelmi oktatást követően háza alatt lévő garázsboltban be kívánta mutatni mit tanult, mire a nagy hasú, pálinkától felturbózott barátja az "ÜSS MEG!" ( a helyi Rambo ugyebár!) felszólításra beleborította az üres rekeszek közé! -"Ezt még tanulni kell!" jegyezte meg a boltos.
Tehát Lacci' sikeresen elvégezte a tanfolyamot, és bevetette magát az álláskeresésbe! A megyei napilap (juszt se írom le a nevét,nem fizettek érte egy fillért sem...) hirdetési rovatában akadt is (szerintem még ma is van) egy olyan hirdetés, ahová Biztonsági őröket kerestek. Lacci' telefont ragadott, és meg is beszélt a vonal túlsó felén jelentkező szolgálatvezetővel egy találkozót. Persze arra már nem figyelt oda, ez nem kifejezetten állásinterjú lesz, hanem egy rövid tájékoztató a Megye minden területéről özönlő jelöltek részére, majd egy rövid beszélgetés után szűkítik a kört, és mindenki mehet haza. Majd az önéletrajzok áttekintése , és a meghallgatások után telefonon értesítik a kiválasztottakat. Mint mondtam az időpont elhangzása után barátunk süket lett, máris elképzelte magát oldalzsebes fekete harci nadrágjában, feliratozott hófehér ingben, oldalán gázspray-vel, CB rádióval, gumibottal, és látta maga előtt hogyan fegyelmezi meg a renitenseket!
Álmodozásából csak az erőteljes "Viszontlátásra!" elköszönés zökkentette ki, és máris rohant papirt keresni felírni az időpontot! Persze álmodozás közben a címet nem írta fel, ezért kénytelen volt még kétszer telefonálni (egyszer a cím miatt, másodszor meg azért hogy lehet oda eljutni?), ami máris mély nyomot hagyott a biztonsági cég emberében, Lacci' képességei felől.
Nagy lett öröm! De mit is ér mindez ha nincs kivel megosztani! "Na majd a garázsboltba'! Hadd pukkadozzanak a többiek"-gondolta, és pénzt magához véve lesietett! Jöttek is gratulációk mindenfelől, Lacci' ivott, fizetett, majd megint ivott, és így ment ez egész zárásig! Otthon még meghúzta a jéghideg jófajta kannás bort és lefeküdt.
Közben megvirradt, és Lacci' arra kelt fel, hogy hangosan riaszt az ébresztőóra, már épp készült káromkodva kinyomni, amikor bevillant, ma van a nagy nap! Nosza, kapkodva letisztálkodott, megborotválkozott (miért írok le ilyen apróságokat, kérdezheti az olvasó, de barátunk esetében ez nem volt mindennapos tevékenység!), és elővette a szekrényből szürke halszálkás jersey öltönyét.Közérzetén azonban jelentősen rontott állapota, másnapos lévén iszonyúan fájt a feje, és a gyomra is! Kávét főzött, közben tejet ivott, majd a hűtőszekrényben található uborkalevet is megitta, és lehörpintette a kávét. Indulás előtt még egy multivitaminos pezsgőtablettából készített löttyöt is lenyomott, és sietve indult a buszmegállóba! Miskolcra érkezvén még gyorsan kért egy cappucinót a büfében, és igyekezett a villamoshoz.
Az első gyomorgörcsök a Városház Tér tájékán törtek rá, de nem volt mit tenni,tartotta magát. A villamosról leszállva órájára pillantva megállapította sietnie kell! Ekkor jött a második hullám! Lábait szorosan összezárva kicsit futott, míg szeme vadul kereste a házszámot. Pechére az utca végén volt ráadásul egy családi ház! Pontban a megbeszélt 9 órakor nyomta le a kilincset, és megdöbbenve látta a sokaságot.
-Na úgy látom az utolsó is megérkezett! Kezdhetjük!-mondta egy nagydarab egyenruhás férfi, és Laccit' a ház belseje felé terelte. Kiderült ugyanis, hogy induló cégről van szó, ezért saját családi házuk bizonyos részét használják irodának, a megbeszélésnek pedig a nappali adott otthont, amiből különféle ajtók nyíltak, lehetett látni kisebb szobákat, konyhát, és a mosdót is! Laccit' pont ez érdekelte, és bár ő egy irodaházra számított ahol észrevétlenül mehet majd ki,nem volt mit tenni! Mikor az érces hang rákezdte:"-Tehát emberek..."  szót kért és megkérdezte hol a mellékhelyiség? -Itt jobbra! jött a dühös válasz, és Lacci' mintegy harminc szempár kíséretében kisietett!
 A teremben ülők közben beszélgetni kezdtek, a főnök az óráját nézegette, majd hirtelen egy furcsa zaj hasított a levegőbe! A Lacci' által ugyanis előző délután, és ma reggel elfogyasztott folyadékok úgymond nem épp hangtalanul távoztak szervezetéből! Észlelte ő is a bajt, ezért elkezdte rángatni a WC lehúzót, de már ez sem segített! Mintegy öt percnyi kínlódás után megszégyenülten ülte végig a megbeszélést, de érezte ő is itt már nagy a baj! Az egyéni meghallgatást meg sem várva hazaindult, és jól gondolta, nem ő kapta az állást.

Persze a későbbiek folyamán azért dolgozott biztonsági őrként, de az már egy másik történet.

Minden ami öl, butít, és... - Fegyvercsere a borozóban!

Legutóbbi epizódunk hősei ismét fő szerepet játszanak legújabb történetünkben, úgy mint a "Kommandós", a bor, és a kocsma!

Valamikor (mert a hely már rég bezárt), egy garázsból kialakított Borozóban, ahol a fali könyöklőn kívül a dekorációt egyedül a fal mellett felsorakozott műanyag hordók jelentették, történt meg eme ominózus eset!
Történt mégpedig, Hogy a "Kommandós", aki Libanoni élményeivel szórakoztatta a szerencsétlen pultost, ( Tibi rosszakarói szerint csak "libatollba.vót'!!!", nem a közel keleten), amikor Karcsi, alias "Csőszájfék" belépett! Nevére aképp szolgált rá, hogy kedvenc szavajárása volt ez a fent említett szó, nála nagyjából így nézett ki egy antré: "Szeva csőszájfék, nem tucc' kérni nekem egy csőszájfékot, ebbe a csőszájfékba?, ami annyit jelentett, üdvözöllek barátom, kérj már nekem egy kis bort a poharamba.
A pultost az ájulás környékezte amikor ezek ketten egymásra találtak, mert a káromkodás, és az egy percen belül kiejtett csőszájfék szó új világcsúcsa hamarosan megszületett! A "kommandósra" amúgy is haragudott, mert egy korábbi alkalommal, mikor az épp az erejével dicsekedett, megkérte rá: "emelje már ki ugyan azt a dög nehéz rácsot a garázs elől, mert szeretné a beledobált csikkektől kitakarítani, mire Tibi ócska farmerdzsekije újját feltűrve, hirtelen mozdulattal kirántotta azt, majd ugyanezen lendülettel belevágta az üvegezett belső ajtóba,amitől ez hangos csörömpöléssel kitört.
Nem is figyelt oda rájuk mindaddig, amíg éber füle nem észlelte, lehalkul a beszélgetés, és sutyorogni kezdenek. Az emberi természet már pedig olyan, ügyet sem vet rá ha mellette ordibálnak, ellenben a suttogó szavak felkeltik a figyelmet. A két jóbarát, észrevéve a pultosban történő változásokat, folytatta a halk eszmecserét, és Tibi kijelentette:-Ha volna egy pisztolyom, úgy agyonlőném az asszonyt!, mire Karcsi rákontrázott viccből: -Hozok én neked egyet, legyél itt fél négyre, majd rázendített: -Még egy csőszájféket Marika! Miután sikeres volt a megbeszélés, a következő kör után elégedetten hazatávoztak.
Délután három körül a borozóban és környékén is szokatlanul nagy a forgalom, odabent egy bőrkabátos farmernadrágos jól fésült fiatalember tartózkodik ,merőben elütve a többi borostás, borvirágos orrú, borissza (mennyi "bor"!)vendégtől, és azok legnagyobb megdöbbenésére narancslevet rendel.
-Csak Jaffa' van! jelenti ki a pultos, és a jóváhagyó bólintásra ki is tölti azt! Kisvártatva egy bajuszos szikárabb, de sportosan elegáns (nem susogós jogging és makkos cipő!), ember lép be aki végignézve a silány kínálatú itallapot, valamint a barátja előtt lévő zavaros löttyöt, inkább kávét kér.
-Mikróba' jó lesz?, mert maradt egy adag, és ilyenkor már nem főzők le újat-jelenti ki Marika és a vendég itt is engedelmeskedik.
Odakint a borozó előtt megáll egy zárt furgon, viszont nem száll ki belőle senki. Hamarosan szemből "Kommandós" tűnik fel, aki már be belépne, a borozó ajtaján amikor a furgon hátsó ajtaja kicsapódik, és berántják az autóba, majd a kocsi elindul! Az ilyen merőben szokatlan események joggal váltottak ki érdeklődést a vendégkörben, ezért mindenki kitódul a helyiségből, és izgatottan tárgyalja az eseményeket! Kiérve azonban látják, a furgon csak arrébb ment. A sarkon imbolyogva megjelenik "Csőszájfék" és mihelyst a kocsi elé ér, kezek nyúlnak ki az oldalsó ajtón és az autó padlóján köt ki, és kocsi most már tényleg elhajt, ezzel egy időben a két ismeretlen is távozik a borozóból!
Az események miértjére itt is másnap derült fény, kiderült ugyanis, hogy a "kagylózó" pultos komolyan vette a délelőtt elhangzottakat, ebédidejét kihasználva nyilvános telefonon (hol volt még ekkor mobil?), értesítette a helyi rendőrkapitányságot, aki forró nyomon lecsapott az "ügyre" ugyanis a Jugoszláv háborúnak köszönhetően valóban virágzott ez idő tájt a feketepiac! A két szerencsétlen beszállítását követően azonban kiderült ilyenről szó sincs, ezúttal hamis volt az információ.

Persze a "Kommandós", jó szokásához híven ezúttal kiszínezte a történteket, kis idő után ő már mint nem gyanúsított, hanem mint beépített belső ember vett rész az ügyben,  afféle "agent provocateur"-ként
kelepcébe csalva a bűnözőket! De hát mit mást is várhattunk tőle?

Minden ami öl, butít, és...-Gatyamosás a "lordok házában!"

Mostani történetünk főhőse "Tibi", akit kocsmai ismerősei csak szimplán "Kommandós"-nak neveztek el!

 Ő az aki Afganisztáni kiküldetése során sikeresen katapultált egy helikopterből ("aztán kilőttem mikor visszaérkeztem a gépbe!"), hajmeresztő előzéseket mutatott be egy Szergej típusú mozdonnyal a Jugoszláv háború során, de békeidőben veteránként már csak a kocsma közönségét szórakoztatta mutatványaival.
Eseményeink időpontjában egy sajnálatos félreértés következtében, főszereplőnk éppen a helyi hajléktalan szálló kényelmét élvezte (már amennyire lehet ezt élvezni...), és mivel egy előírás értelmében reggel 8 óra után mindenki kénytelen elhagyni ezt a remek helyet, ezért sorstársaihoz hasonlóan egy presszónak álcázott talponállóban indította a napot! Mivel előző nap a Magyar Posta segítségével hozzájutott némi pénzhez átmeneti segély formájában (ami valóban az volt, mert át tudott menni a kocsmába) rögvest bort rendelt, majd hogy elvegye kannás bor utóízét, egy deci vodkát is kért hozzá! Mivel az első küldetés sikeres volt, ezért ezt megismételte,(sőt rá is rekontrázott!) az események fura összjátéka miatt azonban néminemű rendetlenkedés történt, sajnos inkontinencia lépett fel, és hősünk folyó ügyeit szilárd alapokra helyezte.
Mindez persze nem tartott volna érdeklődést az ivó szépszámú közönsége közt ha az illemhelyen történik, de Tibi nem bajlódott a felesleges tiszteleletkörökkel, elintézte ezt házon (gatyán)belül!
Nyilván az ezzel járó hanghatásra nem figyelt volna fel senki, de a látvány, és orrbamászó illat viszont nagy feltűnést keltett! A kocsma pultosa is jobbnak látta, ha hazaküldi a kommandóst, aki aknakeresésben megedződött lábaival imbolyogva elindult küldetése felé! E helyütt engedtessék meg, hogy leírjam főszereplőnk ruházatát, felülről lefelé, egy szebb napokat is látott jambósapka, pufidzseki, márványkoptatott (és két számmal nagyobb) világoskék farmernadrág, és az elmaradhatatlan "makkos" cipő! Nos ahogyan Mózes átkelt a Vörös tengeren, úgy próbált meg Tibi is keresztüllépni a kocsma és szálló közt toronyiránt lévő sárban, de próbálkozása sikertelen maradt, fél pár cipője beleragadt lucsokba. Őt persze mindez nem zavarta, tovább folytatva útját meg is érkezett céljához, ahol a takarítónő kedvesnek épp nem mondható szavakkal fogadta, elhordva őt mindenféle részeges alaknak, aki arra sem méltó, hogy eme impozáns, és exkluzív intézmény szolgáltatásait igénybe vegye. Tibi józanul maradt agysejtjeinek egyike emlékeztette rá, a következő napon a helyi Munkaügyi Központba kell mennie, valamilyen kiközvetítés kapcsán, és a rajta lévő ruházat, főleg a nadrág hátsó része, nem felel meg a hivatalos ügyintézés kívánalmainak. Ezért a szálló a hátsó részén található vizesblokkba távozott, nadrágját levéve azt az ott elhelyezett ősrégi forgótárcsás mosógépbe dobta, és mosószer híján egy mosdó felejtett szappandarabot dobott utána. Mivel a mosás zajos folyama meglehetősen unalmasnak tűnt, ezért Tibi otthagyta a helyiséget, és a hálókörlete felé igyekezett! Útját mit sem zavarta az elé helyezett partvis, és egyéb más tisztítóeszközök, vaságyára zuhanva pár pilanat múlva már aludt is, miközben a mesét a takarító személyzet szolgáltatta.
Amíg Tibi jól megérdemelt pihenését töltötte, időközben a nap is eltelt már, és délután négy körül a takarítónő helyét a gondnoknak álcázott biztonsági őr vette át. Őt csupán csak az különböztette meg a "hagyományos" biztonsági őrtől, hogy valaha rendőr volt, ezért szolgálatban mindig ivott! Ha pedig éppenséggel nem,akkor ezt csak előjövő gyomorfájásának köszönhettük. Viszont teljesen mindegy milyen állapotban volt, kötekedő, izgága ember lévén, még az élő fába is belekötött. Munkába állását követően, a TV bekapcsolása után, nyugodtan nézte a kedvenc műsorát a "Mónikasót", amikor felfigyelt a monoton, ismétlődő zajra. Kisvártatva megállapította a hang forrása a fürdőszoba, és oda is sietett! Nyilván, furcsa volt számára ez a zaj, mert ha a szobában egymást ütötték a vélt, v. valós sérelmeiket egymáshoz vágó nehéz sorsú emberek, esetleg tárgyak borultak fel, arra ügyet sem vetett!
A mosdóhelyiségbe benyitva, a már több órán át üzemeltetett mosógép fáradt ékszíjnyikorgással forgatta a barnás lében a farmergatyát, és eme hosszú idejű művelet hatására át is vette a lé színét, de leginkább szagát!
Hangos méltatlankodással (" Ki a k...anyja mos itt egész nap!"), kikapcsolta a gépet, majd a bűzlő gatyát a gépből kivéve a közelben lévő fűtőtestre hajította, így biztosítva a megfelelő páratartalmat.
Tibi nagyon fáradt lehetett (rosszakarói szerint csak a szokásosnál részegebb), mert csak hajnaltájban ébredt fel, és emlékezett rá valami ruhát mosott tegnap! (Ha el is felejtette volna, szobatársai emlékeztették:"Laci kib..a  mosógépbő'a sz..-os gatyádat a p...ba!") Ezért a fürdőbe sietett, és megpillantotta makulátlannak épp nem mondható nevezetes nadrágját, melyben az 1985-ös márványkoptatást átütve barnás elszíneződés állt, és ehhez társult egy rendkívül penetráns szag!
 Viszont újramosásra már nem volt idő (pontosabban száradásra), a közép európai időjárási viszonyok, pedig nem tették lehetővé  novemberben a rövidnadrág viselését, ezért Tibi kénytelen volt ebben a nadrágban megjelenni a hivatal színe előtt!

Az előítéleteknek köszönhetően nem kapta meg az állást, pedig meg is borotválkozott, és magára locsolt egy üveg pitralont is, hátha ez segít! De nem! hiába mondják: "Nem a ruha teszi az embert!" (Akkor miért nem jár a miniszterelnök glottgatyában?)

Minden,ami öl,butít, és .. - Bevezető helyett

"Új hét, új örömök" szokták (szoktuk) mondani, és munkahely oldaláról elevezve, ezúttal az "élet habos oldala" , az italboltok körül játszódó események kerülnek célpontunkba. Nem, nem, nem az untig ismert részeg viselkedésformák, a bárki által felismerhető duhajok történetei kerülnek majd leírásra, hanem a szokásostól eltérő meglehetősen érdekes karakterek jellemábrázolásait olvashatjuk majd.
(hűséges blogolvasóim számára megnyugtatásul közlöm, az üzemi történetek is folytatódnak majd, de ezen a héten a fő csapásirány a kocsma!)
Jó szórakozást! 
(a kötelező intelem: Nem kell feltétlenül követni a megadott példát!)

Üzemi történetek- A kettős kerékpárzár.

Nem, nem, szó sincs semmiféle mai modern biztonsági berendezésről ami a biciklitolvajok ellen nyújthatna védelmet, sőt..., de menjünk csak szép sorjában.
Időközönként a műszak a központi raktárból kapott lakatokat, a közös használatú szekrények,gázálarc tárolóhely, és egyebek zárjainak kicserélésére. természetesen ezek a jó minőségű biztonsági lakatok nem kerültek a rendeltetési helyükre, maradtak a szekrényeken a korrodált, nehezen nyitható lakatok, ellenben otthon mindenkinek sikerült (garázsajtó, pinceajtó, stb...) zárjait lecserélnie.
Egy ilyen csere után vittem jómagam egyik régi lakatom,hátha valaki a kollégák közül még tudja használni. Mivel azonban csak egy kulcs volt hozzá, és kivitelezése is igen silány volt, senkinek nem kellett. Már épp készültem kidobni, amikor Barna hozzám lépett:
-Ki ne dobd, "Kölyök"!, majd érdeklődő arckifejezésem (néztem mint a borjú) látva hozzátette.-Este jót nevetünk majd valakin! (ismerve őt gondolhatjuk, nem egészen így hangzott el a mondat...), de többet nem volt hajlandó elárulni.
A esti műszakváltást követően, tisztálkodás után, elindultunk az egyik korábbi történetünkben már említett vendéglátóipari egység felé, amikor a többiektől az "Öregbarna" egy kissé lemaradva intett,és egy vastag láncot varázsolt elő a zsebéből, majd mellétette a lakatom, és kijelentette:-Majd csak figyelj!
A kocsmához kiérve, a félhomályban a kerékpártárolóhoz settenkedett, sunyin körbepillantott, majd a lánc és a lakat segítségével összezárt két ott tárolt biciklit. Ezek után a többiek után siettünk, és a pultnál mindenki kikérte a maga "adagját". Odabent sűrű cigarettafüst gomolygott, és egyébként is túl zsúfolt volt a hirtelen betóduló emberáradattól a helyiség, ezért korsóját fogva kollégáinkkal kisétáltunk a friss tavaszi levegőre. Barnával persze úgy helyezkedtünk, hogy remek rálátásunk legyen a tárolóra, és izgatottan vártuk a fejleményeket.
Jó tíz perc múlva egy "svájcisapkás"kövérkés férfi lépett a kerékpárjához majd megdöbbenve tapasztalta, nem tudja kihúzni azt a tárolójából. Egy erőteljesebb rántás után ugyan kijött, de nagy csörömpöléssel magával rántott egy kempingbiciklit! -"Ki a jó édesanyja zárta össze a biciklijét az enyémmel!"-káromkodott, majd visszaindult a söntésbe. Kisvártatva egy alacsony középkorú emberrel tért vissza, aki széttárva a karját
csak annyit mondott:-"Én nem!" Azt persze elismerte a kerékpár valóban az övé, de a többiről hallani sem akart. A kövérkés, aki kicsit ittasabb volt, hangosan méltatlankodott, és vitatkozni kezdtek. Végül is abban állapodtak meg, egy kölcsönkapott biciklivel, a kisebbik kimegy a garázsába (a vasútállomás mellett volt, tehát nem túl messze), hoz egy fűrészt, majd szétoldják a bicikliket. Hamarosan vissza is tért, átadta a fűrészt a nagyobbik társának aki a jól kivilágítottnak nem mondható helyen hangos sivítással elkezdte a műveletet. A kocsma közönsége kitódult a hangos zajra, és különféle vicces beszólásokkal biztatták emberünket, akinek a homlokán csak úgy gyöngyöztek az izzadságcseppek, és vadul átkozódott, hol a teremtőt, hol a fűrészt szídva, hogy nyolc óra odabenti TMK-zás után neki még ilyenkor is fűrészelni kell!
Barna mindezt látva elégedetten húzta le a maradék sörét, és elindult mosolyogva visszafelé a buszmegálló irányába.

Üzemi Történetek-Kaland a központi laborban!

Amint az korábbi bejegyzéseimből is kiderült már, a brigádunkba érkező "újfelvételis" kollégák sorsa nem volt mindig a legegyszerűbb! A kilencvenes évek legelején már a város közelében lévő településeket is elérte a munkanélküliség "szelleme", így került egy szomszéd falu (felszámolt, privatizált, v. csak visszaosztott) TSZ telepéről csapatunkba "Janibácsi", akinek már nem sok volt hátra a nyugdíjkorhatárig, ellenben a friss levegő, és a jó értelembe vett paraszti élet megfelelő kondícióban tartott. 
Talán a mai fiatalok számára meglepő, de akkoriban még az ötven feletti korosztály nem volt "lesajnált", nem kellett semmiféle Start plusz, és egyéb ösztönző program ahhoz, hogy egy ilyen korú ember is el tudjon helyezkedni. Nem is beszélve a manapság szokásos pályázati rendszerről, fejvadász segítségével "felturbózott" önéletrajzzal,többfordulós kiválasztással, tesztekkel, mert ha ezt Huszár Andor idején vezetik be, nem is épült volna fel a gyár. 
Jánost végzettsége alapján betanított munkakörben alkalmazták, úgymond "Dolomitos" pozícióban.  
A történtek megértéséhez muszáj egy kicsit "szakmáznom", a dolomitkőre annak viszonylag magas Kalcium (Ca), és Magnézium (Mg) tartalma miatt volt szükségünk, ugyanis a fenti anyagok rendkívül jó nedvszívó képességgel rendelkeztek, így a technológiai folyamat egy bizonyos pontján ennek savas oldatát a folyékony ammonnitráthoz hozzáadva, a későbbiek folyamán a szemcse nem ragadt össze. ( Nem járt úgy mint az egyik "NAGY" Baráti országból érkező ömlesztett szállítmány, amit Záhonynál ki kellett robbantani a vagonból, úgy összeállt.)
Nos a késztermék Ca tartalmát óránként vizsgálta a labor ("0,56 a kalcium"), de az időközönként pótkocsiszámra beérkező dolomitkőét nem, Ez ugyanis a központi labor feladata volt, ők rendelkeztek az ilyen ilyen vizsgálathoz szükséges "berendezésekkel". Akkor következzenek az események:
Egy délelőttös műszakban, nagyjából reggeli idő után Barna észrevette, hogy "Janibá", tanácstalanul toporog a nagy dolomitkupac mellett. Mikor János megpillantotta, boldogan felsóhajtott, és tanácsért fordult hozzá. (Bár ne tette volna.)
-Segiccsen' má' Barna!
-Mi a probléma?- lépett közelebb a "mókamester"
-Képzelje, most szótak' a laborba', hogy vigyek fel a központiba mintát a dolmitkőbő'!
-Tán' nem tudja, hogy merre van?-kérdezett vissza Barna huncutul, és már az járt az eszében, hogyan lehetne az új munkatársát a lehető legnagyobb kerülőúton elküldeni, ám kiderült erről szó sincs.
-Tudom, ott van a főportával szembe', nem is ez a gond.-jött a válasz.
-Akkor mi?- mondta Barna idegesen,amiatt hogy így tönkretették a "játékát"!
-Hát mennyit vigyek? Én hülye fejjel nem kérdeztem meg, most meg má' nem akarok visszamenni, hogy égjen a képemrűl" a bőr a kislyányok' előtt!
(Közbevetőleg egy jó tanács, hasonló esetekben soha ne legyünk szégyenlősek, hacsak nem akarunk úgy járni, mint hősünk a későbbiekben!)
-Hát vigyen egy zsákkal!-bökte oda Barna, majd hozzátette:-A franc se tuggya' mikor mennyit kérnek, maga meg gondolom nem akar kétszer járni!-és elsietett nehogy kitörő jókedvét Jánosunk meglássa.
-Igaza lehet!-gondolta amaz és elsietett, hogy előkerítsen az üzem területén található un. 50 kg-os zsákot,(nyilván nem a zsák volt ilyen súlyú, hanem a belecsomagolt késztermék). Kisvártatva vissza is ért, és Barna elégedetten figyelte az üzem egy eldugott pontjáról, miként rakja majdnem tele, a leginkább vasúti zúzalékkőhöz hasonló méretű darabokkal a zsákot, majd vállára vetve azt "toronyiránt" elindul a nagyjából 700 méterrel található Központi laborba. Ott az emeletre felérve, a táblákat böngészve megtalálta megfelelő MEO-t, és az ajtón belépve köszönés után kijelentette:-"meghoztam a dolomitmintát"! A laboráns az analitikai mérlegtől fel sem pillantva kurtán felelt:-"tegye csak oda" és csak akkor figyelt oda, amikor a zsák hatalmas puffanással a mozaikkövön landolt.
-Jóember mit csinál?-kérdezte-minek hozott ide ennyit?-majd a zsákba nyúlva egy kavicsdarabnyi morzsalékot kapart le az egyik kőről, és hozzátette:-ennyi lett volna, köszönöm!
-És ez?-kérdezte "Janibácsi" a zsákra mutatva:-hová dobhatom ki?
-Ki ne dobja már a kukába Ember! Vigye szépen vissza oda, ahonnan hozta!- felelte a laboráns, és figyelme ismét a mérleg felé irányult. Az öreg nagy sóhajjal, ismét a vállára emelte a zsákot, és elindult visszafelé! Előbb csak magában átkozódott, de a hűtőtornyokat el hagyva, nagyjából a Gépgyár, és a Véggázkémény magasságában már hangosan szidta Barnát, elhordva mindenféle gazembernek. A savüzem sarkához érve azonban rájött, csak magát teszi nevetségessé, ha bevallja hogy járt, miközben Barna elégedetten röhög a csőhídon! Ezért az üzembe visszatérve csak őt akarta megtalálni, de "Brukkpapa" ügyesen kitért előle!
 Persze a történet ezúttal is csattanóval ért véget, mert fél órával később mikor a Művezető rákérdezett az öregre, hogy: -"Sikerült a mintát kivinni Jani?" az öreg olyan káromkodásban tört ki, azt gondolván, hogy Barna már mindenkinek elsorolta a történteket (pedig esze ágában sem volt, mert "sok volt már a rovásán!"), ezért a főnök ezt a heves kirohanást látva kérdőre vonta, és így derült ki hogyan járt "Janibácsi" a központi laborban! 

Calling tanácsadás

Üdv! Legutóbbi ígéretemhez hűen folytatom a "tanácsadást, ezúttal azt fogjuk megtanulni, hogy mi az a szöveg, amit ha meghallasz a telefonod csörgése után AZONNAL tedd le a kagylót!!

"-Gratulálok! ÖN NYERT! adatbázisunk nyilvántartásából ugyanis számítógépes rendszerünk az ön nevét sorsolta ki! Ehhez mindössze annyit kell tennie, hogy megvásárolja Kajmán szigeti cégünk legújabb fantasztikus 33 darabból álló Műanyag lábaskészletét csupán 56.000 forintért, továbbá részt vesz egy érdekes termékbemutatón Kassán, ahol további fantasztikus ajánlatokkal lepjük meg!!

- Jó napot kívánok! Kovács Ferenc őrnagy vagyok a helyi rendőrkapitányság bűnügyi nyomozója! Tanúként szeretnénk meghallgatni ma délután, rövid időre! Váltóruhát, tisztálkodófelszerelést, és három napi hideg élelmet hozzon magával!

-Háde' Jó Napot! Bálog Béla vagyok Lomptalánitási' vállolkozo'! Árulja mán' el miko' nincsenek odahaza, nehogy véletlenül ákko' menyjek''

-Üdvözlöm! Itt Gyurcsány Ferenc (Bajnai Gordon, Medgyessi Péter, stb...) Magyarország egykori és leendő miniszterelnöke beszél, a megújult baloldal miniszterelnök jelöltje! Engedje meg, hogy pár percben felvázoljam önnek pártunk politikai, és gazdasági elképzeléseit!

- Jó reggelt! A Class FM reggeli műsorából telefonálok, hallgat minket? Akkor ön máris nyert két belépőt a hétvégi Fradi-UTE rangadóra a B-középbe! Kikötésünk viszont, hogy a meccs alatt viselnie kell a Class FM lógójával ellátott lila reklámpólót!

 

torokgabi72 personal adviser tanácsaiból

Kedves Barátaim! A közeljövőben pár alkalommal próbálom illusztrálni, mint jelent a fenti "foglalkozás". I rész: Ha az ajtó előtt álló személytől a következőket hallod, SEMMIKÉPP ne engedd be: "-Hádde' kezit csokolom má'! Gyöttünk' vóna' a tigáztó' leolvasni a vizorát'! -Jó napot Kívánok! A nagyon beteg gyerekekért alapítványtól jöttem, és ennek a szegény kis árvának gyűjtenék, itt a fényképe is, meg az engedély a polgármester úrtól! Ja pont fordítva, ez a Polgármester úr fényképe, ez meg kisgyerek engedélye!!! -Jó Napot! Az önkormányzat szociális osztályától ( Nyugdíjfolyósító igazgatóságtól, Vöröskereszttől) jöttünk, hoztunk egy kis pénzt! Csak pár papirt kéne' aláírni bemehetünk? Húszeresből tud visszaadni? -Áldja meg az isten engeggyen' má' be! A kisbabámnak hagy' melegiccsem' mán' meg ezt cumisüveg ányátejet! -Kellemes Karácsonyi, és Húsvéti Ünnepeket, és Boldog Új évet kívánok Mindenszentek alkalmából! Ebbe a nagy boldogságba' ki tudna segíteni egy kis apróval? -A közös képviselő küldött! Hallotta már, hogy a kormány a 2013/21.2/a rendeletével kötelezővé tette a társasházi lakások fürdőszobáinak lefolyóellenőrzését, melynek hatóságí díja lefolyónként 3500 forint? Ha most azonban előre kifizet 5000 forintot, a további összeget a jövő hónapban esedékes vizsgálat alkalmával elengedjük? Tetszik látni a házban már mindenki aláírta, itt tessék!" A következő részben a telefonhívásokkal kapcsolatos jótanácsok jönnek!

Üzemi Történetek- A párbaj!

Az élet olykor sokféle embert sodor egy helyre, és erre legjobb példa a munkahelyi közösség. "Nem vagyunk egyformák" halhattuk sokszor a kabaréjelenetben, és legújabb eseményeinknek is ez volt a fő mozgatórugója.

Új ember került a műszakba, ha szakmai hozzáértésével nem is, de végtelen fantáziájával kitűnt a többiek közül, nap mint nap előadta élete eddigi legfőbb történéseit, azt hogy hogyan került pl. a Salgótarjáni focicsapatból Pintérrel együtt a Fradiba, és akár a válogatottságig is vihette volna (-"Ha nem gyön' az a tédsérülés' MORE!").

Persze sportemberi nagyságára jellemző volt (és ez igaz lehet, mert a leghitelesebb forrásból származik-Ő maga mondta!), hogy felállt a padlóról és előbb a kerékpársportban, majd később a ping-pong asztal mellett vitézkedett, de hol egy tömegbukás, hol egy szerencsétlen mozdulat vetett véget bajnoki álmainak!
Nőügyeinek se szeri, se száma,hallottuk sokszor, ezért került Vác érintésével ( -"A szenyor gyárból azér' rúgtak ki mer' jobalettem'a főnök lyányával, MORE!"), Sajóörösre került, és innen egyenes út vezetett brigádunkba.
A pechére pont az "Öregbarna" mellé osztották be, aki egyébként is fenntartással kezelte a nagy szövegei miatt, és a betanítási időt követően egy munkaposztot láttak el. A dolog a következőképp zajlott egyik nap az Öreg, másik nap "Maradona" (ahogy találóan elneveztük focis múltja, továbbá inkább az elhízott isteni Diegóhoz hasonló testalkata miatt) dolgozott az adott területen, normál üzemmenet mellett!
Ellenben a dolog a következőképp zajlott, Barna műszakja nyugodtan telt, elég volt éjszakás műszakban kétszer végigjárni a területét (23 óra, ill. 04.30 az időpontok, elképzelhető mit csinált közte...), míg Maradona műszakja alatt állandóan kisebb-nagyobb problémák merültek fel, emiatt állandóan munkája akadt. Persze mindenki sejtette, mi áll a háttérben, de mivel  háztáji munkában napközben megfáradt kollégákat is rendkívül zavarta a éjszakai "munkaritmust" az állandóan rájuk törő, és ezerszer hallott  történeteit elmesélő kolléga, ezért nem bánták ha legalább lefoglalja magát ("És hagyja a többieket "dolgozni"!) Felfelé pedig a tapasztalansággal, a vegyipari rutin hiányával magyaráztuk el az okokat
. Persze "Maradona" sem volt teljesen buta, egy idő után rájött, Barna "belecsavargat a dolgokba", ezért ingadozik a nyomás, emelkedik a hőmérséklet (TVK-s nyelven hőfok), és kijelentette,kitol Barnával. ( A valóságban persze ez nem így hangzott, hanem a vadházassággal, és az öreg kedves szüleire való rokonértelmű szavak használatával fejezte ki nemtetszését)
 A kijelentés, jó szokás szerint azonnal visszajutott Barna fülébe aki végig éberen figyelt. Ám egy alkalommal, midőn az Öreg az öltözőben borotválkozott (munkaidőben, természetesen), "Maradona" utánaosont, és szétdurrantott egy zacskót! A hirtelen keletkezett nagy zajtól  Barna megvágta magát, és megfogadta amolyan gyári Ludas Matyi módjára,ezt "háromszor adja vissza"! Barna azonban óvatosabb lévén senkit sem avatott a terveibe (rajtam kívül, mert segítségre is szüksége volt), ezért újdonsült kollégánk nem is gyanított semmit.

Az első esetben még nem is volt semmi meglepő, Barna, aki hamarabb ért az öltözőbe, telenyomta "Maradona" lakatját pillanatragasztóval, ami miatt az nem nyílt ki, a kulcs viszont beleragadt, ezért "hangos kulccsal" vagyis fűrésszel kellett kinyitni azt.

"Maradona" beletörődött, elkönyvelve magában, hogy így egálban vannak, és nem tett ellenlépéseket.

A második esetben kapóra jött az, hogy új kollégánk sportemberhez méltóan absztinens volt, ezért soha nem tartott velünk a különféle indokokból megtartott, ahogy ma mondanánk "csapatépítő tréningre", amire általában a kettes tele"pi csárdában" került sor.
Ráadásul a műszakváltással is rengeteg időt töltött el, felsorolva mindazon hibákat amik felléptek, vagy felléphettek volna, ha ő éppen nem figyel oda.(És a gyanútlanabb váltótársat megörvendeztette korábbi történeteinek egyikével.) Ezért mire mi már a fürdéssel végezve már öltözködtünk, és indulni készültünk, ő csak akkor jött fel.
Miután a tusolóba távozott mindannyian elindultunk, csak Barna szaladt vissza (állítólag a bérletéért), de hamar utolért minket. Nagyjából negyedórával este tíz, és két sör után Barna kijelentette: "Maradona" bajban van!
Hosszas kérlelésünkre elárulta, miután visszasietett az öltözőbe, a víz alatt vígan fütyörésző kolléga kulcsát a szekrény aljába hajította, majd a pántot rátéve, a Tuto lakatot rányomva bezárta azt! Elképzelhető milyen arcot vághatott a szerencsétlen, aki törölközővel a derekán konstatálta, szekrénye zárva van! Mint később kiderült, így nem mert átsétálni a csarnokba, ill. azon keresztül a vezénylőbe, hanem kénytelen volt az ajtót felül kifeszíteni, így egyesével kihúzni ruhadarabjait, majd mindezt megismételni odalent is, hogy cipőjéhez is hozzáférjen. Ráadásul mindezt kapkodva, nehogy a buszt lekésse, mert nyilván időveszteséggel járt neki e folyamat. A cipőjében persze megtalálta a kulcsait, de ez már mit sem számított, mert futnia kellett.
"Maradona" leizzadva,csapzottan (fésülködés elmaradt) érkezett az utolsó pillanatban a buszhoz, ahol utastársai rászóltak:

-Nem kéne' állandóan elbeszélgetni az időt!!!
A végső bosszúhoz pedig szerencse is kellett, az "Öregbarna" éppen az üzemi labor körül sertepertélt, amikor a hölgyek a hűtőszekrény leolvasztásával foglalatoskodtak, és megkértek mindenkit, vegye ki onnan romlandó élelmiszerét. Így került Barnához egy frissnek már a legnagyobb jóindulattal sem mondható savanyított káposzta, nylonszatyorban.
 Előbb ki akarta dobni, de beleszagolva váratlan ötlete támadt! Miután örösi kollégánk táppénzen volt, Barna felment az öltözőbe, és a pár helyen meglyuggatott szatyrot az szekrényajtót megfeszítve (könnyen járt már, tudjátok) a kolléga szekrényébe dobta!
Fél kettő után már lehetett érezni valami fura illatot az öltözőben, de a férfi öltözők szaga amúgy sem hasonítható össze a Párizsi parfümszalonokéval.  Másnap reggel viszont beérve meglepődve láttuk, az öltöző összes ablaka nyitva van, pedig a hideg időjárás ezt nem indokolta volna, ezért ezeket bezártukl.
-Valami rohadt büdös abban a szekrényben!-jelentette ki az éjszakás kolléga, és táppénzen lévő munkatársunk szekrényébe mutatott!
-A büdös zoknija!-mondta Barna, majd gyorsan átöltözve igyekezett mindenki váltani.
Egészen 10 óráig nem is történt semmi, amikor az üzem takarítónője megjelent az irodákban, és kijelentette, hogy tapasztalt ő már sok mindent, de ami odafent van az már neki sok! A savgőzben megedződött, és pár ammóniaömlést is megélt Főművezető az öltözőbe érve igazat adott neki, és miután akkoriban még a vezetékes telefonhoz (pontosabban vonalhoz), sem volt egyszerű hozzájutni így nem lehetett kiértesíteni a delikvenst, az eset viszont nem volt olyan súlyos, hogy diszpécserkocsit érdemelt volna.
Ezért két tanú jelenlétében egy TMK-s lefűrészelte a lakatot, és megdöbbenve látták a szekrény alján heverő már rothadásnak indult káposztát! Miután a biztonságtechnikai oktatáson mindenki figyelmét felhívták arra, hogy szigorúan TILOS az öltözőszekrényben bármilyen élelmiszert tárolni, a főnök haragra gerjedt és szankciókkal fenyegetőzött!
Szerencsére mire "Maradona" visszatért betegségéből, a szag mellett a főnök dühe is elpárolgott!!

   

Üzemi Történetek-"Erőspista", és a kiütött lefolyócső!

Az előző történethez hasonlóan, a mai eseményünk színhelye is a vizesblokk, csak ezúttal az üzem "fejépületében" a legfelső szinten található férfi zuhanyozó. Ide jártunk felfrissíteni munkában megfáradt testünket a műszak végeztével.

Maga a helyiség egyébként nem érdemel sok említést, ha jól emlékszem hét tusolóval ellátott,szürke alapozóval lekent, felhólyagzott faburkolattal elválasztott zuhanyzó, egy összefolyóval a végén. Nos történetünk napján is ide léptünk be, és mindenki elfoglalta a maga megszokott helyét. A legelső "fakkba" István barátunk állt, aki néhány másodperc önfeledt fürdés után észlelte, a lába alatt emelkedni kezd a vízszint! Ennek az volt az oka, hogy az összefolyóban felgyülemlett a beledobált szappandarab, papír és más egyéb oda nem való dolog, ami jókora dugulást okozott. A sarokban azonban állt egy valaha szebb napokat látott cirokseprű, amelynek nyelével "Erőspista" kollégánk hatalmasakat ütött a lefolyóba.

-Megy má' lefele' HEE!- kiáltotta el magát kisvártatva, és valóban pillanatok alatt eltűnt a bokáig érő víz, mi pedig vígan folytattuk a tisztálkodást. Kisvártatva azonban kivágódott a faajtó (ennek egy későbbi történetben még szerepe lesz, nem árt megjegyezni) és a Főművezető rontott be rajta:

-Azonnal zárjátok el a csapot! Az irattárba folyik az egész!!! Értetlenül bámultunk rá, de egyre liluló arcát látva jobbnak láttuk végrehajtani a kapott utasítást. Nemsokára fény derült a miértre is, az történt ugyanis, hogy a férfi öltöző alatt lévő, és a főművezetői irodával szomszédos irattárban a plafon alatt helyezkedett el az a könyökcső, amit Pista kiütött a helyéről. ezt követően a fürdővíz (magával sodorva azt a sok trutymót amit beledobáltak, sőt egyesek beleengedtek) az üzemi csatornahálózat helyett ebben a helyiségben landolt! Ráadásul minden főnök egy külső irodában tartózkodott, átbeszélni a műszakváltáshoz kapcsolódó teendőket, így nem is vették azonnal észre mi "folyik" odabent!

Ezt követően az üzem takarítónője egy jó ideig nem foglalta imáiba "Erőspista" nevét.

Üzemi Történetek-"Ürgeöntés" a budiban!

198.  novemberének egy ködös napján, a reggelizés után éppen azon tanakodtunk, milyen messze még a meg"váltó" fél kettő, amikor üzemünk mókamestere, az "Öregbarna" izgatottan tépte fel a vasajtót:

-"Kölyök" gyere!
 Mivel a műszakban én számítottam a legfiatalabb, és legújabb munkaerőnek ezért kaptam ezt a becenevet ( mondjuk még mindig jobb mint a "Mackufönők", a "Simafejű", vagy épp a "Bajuszkirály), rögtön felpattantam a helyemről, és a vészkijárat felé tartó Barna után siettem. Fejemben vadul kergetőztek a gondolatok, üzemzavarra, egy előre nem látható eseményre tippeltem ezt az indokolatlan kapkodást látva,a lépcsőn lefelé menet azonban az Öreg csak ennyit mondott:

-Az állványozó c...gyerek épp most ment be a WC-be! Eléggé meglepődött arcot vághattam, de az "Öregbrukk" nem hagyott időt a kérdezősködésre, hanem tovább folytatta:

-Odajárnak a földszintre a dolgukat végezni, és azt hiszik "pottyantós" a WC!  (Persze Barna, mint a realista stílus híve, nem használt ilyen nyakatekert kifejezéseket, de sajnos szó szerint idézhetetlen.)
A történethez hozzátartozik, az említett helyiség az üzem hőközpontjával volt szomszédos, elképzelhető milyen "szaghatásokkal" kellett számolni egy ilyen produkció után. Ráadásul abban az időszakban elég sok kivitelező megfordult az üzem területén, elég gyakran fordult elő ilyesfajta sajnálatos esemény.
Miután a földszintre értünk Barna egy jókora un. "ingvállas" hordtáskát ( a gyengébbek kedvéért: szatyor) varázsolt elő a zsebéből majd azt a csap alá tartva rám parancsolt: -Kölyök fogjad! Én persze jó beosztott híven eleget tettem az utasításnak, majd pár pillanat múlva az Öreg átvette a zacskót és a külső ajtót betolva óvatosan az illemhelyre osont. Ekkor fejemben már kezdett világossá válni a nagy "terv"!
Az események pontos megértéséhez szükség van némi magyarázatra, a helyiség belmagassága meghaladta a 4 métert, az ülőalkalmatosságot a falikutaktól egy oldalt körbekerített, nagyjából két és fél méter magas belső fal választotta el, viszont felül nyitott volt. Nos ezen nyíláson hajította be Barna a jéghideg vízzel teli tasakot, és sietségében majdnem felborítva, villámgyorsan távoztunk az üzemcsarnokba, azonban még itt is jól hallottuk a szerencsétlenül járt ordítását, ami nem kis teljesítmény hiszen a szivattyúk hangját is elnyomta.

A fiatalember kálváriája azonban ezzel még nem ért véget, hiszen a kijelölt tartózkodóba visszatérve kollégái élcelődve fogadták, úgymint: "Miva' öcsém erős vót' a paprika, hogy így leizzadtál!!!" és hasonlók,amitől joggal hihette munkatársai űztek gonosz tréfát vele.

Mindenesetre ebből a csapatból egy jó ideig mindenki éberen járt szükségét végezni.

Üzemi Történetek-Bevezető helyett

Anno a rendszerváltás előtti években (manapság ez számít ugye az időszámítás újkori kezdetének) számos olyan "rendkívül hosszú, ámde unalmas" történet játszódott le nagyvállalatunk kapuin belül, ami joggal tarthat érdeklődést a városlakók számára,(részben nosztalgiázással töltheti el az egykori munkavállalókat, betekintést nyújthat a kívülállók részére az akkori minden napokról, a mai fiatalok pedig rácsodálkozhatnak az akkori brigádéletre..).

Ezeknek az eseményeknek résztvevői (többek között jómagam is), bátran vállalhatják az elkövetett turpisságokat,ami az azóta eltelt idő miatt jócskán feledésbe merült már, és talán a történetek kárvallottjai sem emlékeznek rá.
Tízrészes sorozatunkban megtudhatjuk mit rejtenek a zárt ajtók, milyen is az igazi "hidegzuhany", vagy megismerhetjük "póruljárt potyaleső" titkát.
.
 Jó szórakozást kívánok!