198. novemberének egy ködös napján, a reggelizés után éppen azon
tanakodtunk, milyen messze még a meg"váltó" fél kettő, amikor üzemünk
mókamestere, az "Öregbarna" izgatottan tépte fel a vasajtót:
-"Kölyök" gyere!
Mivel a műszakban én számítottam a legfiatalabb, és legújabb munkaerőnek ezért kaptam ezt a becenevet ( mondjuk még mindig jobb mint a "Mackufönők", a "Simafejű", vagy épp a "Bajuszkirály), rögtön felpattantam a helyemről, és a vészkijárat felé tartó Barna után siettem. Fejemben vadul kergetőztek a gondolatok, üzemzavarra, egy előre nem látható eseményre tippeltem ezt az indokolatlan kapkodást látva,a lépcsőn lefelé menet azonban az Öreg csak ennyit mondott:
Mivel a műszakban én számítottam a legfiatalabb, és legújabb munkaerőnek ezért kaptam ezt a becenevet ( mondjuk még mindig jobb mint a "Mackufönők", a "Simafejű", vagy épp a "Bajuszkirály), rögtön felpattantam a helyemről, és a vészkijárat felé tartó Barna után siettem. Fejemben vadul kergetőztek a gondolatok, üzemzavarra, egy előre nem látható eseményre tippeltem ezt az indokolatlan kapkodást látva,a lépcsőn lefelé menet azonban az Öreg csak ennyit mondott:
-Az állványozó c...gyerek épp most ment be a WC-be! Eléggé
meglepődött arcot vághattam, de az "Öregbrukk" nem hagyott időt a
kérdezősködésre, hanem tovább folytatta:
-Odajárnak a
földszintre a dolgukat végezni, és azt hiszik "pottyantós" a WC!
(Persze Barna, mint a realista stílus híve, nem használt ilyen
nyakatekert kifejezéseket, de sajnos szó szerint idézhetetlen.)
A történethez hozzátartozik, az említett helyiség az üzem hőközpontjával volt szomszédos, elképzelhető milyen "szaghatásokkal" kellett számolni egy ilyen produkció után. Ráadásul abban az időszakban elég sok kivitelező megfordult az üzem területén, elég gyakran fordult elő ilyesfajta sajnálatos esemény.
Miután a földszintre értünk Barna egy jókora un. "ingvállas" hordtáskát ( a gyengébbek kedvéért: szatyor) varázsolt elő a zsebéből majd azt a csap alá tartva rám parancsolt: -Kölyök fogjad! Én persze jó beosztott híven eleget tettem az utasításnak, majd pár pillanat múlva az Öreg átvette a zacskót és a külső ajtót betolva óvatosan az illemhelyre osont. Ekkor fejemben már kezdett világossá válni a nagy "terv"!
Az események pontos megértéséhez szükség van némi magyarázatra, a helyiség belmagassága meghaladta a 4 métert, az ülőalkalmatosságot a falikutaktól egy oldalt körbekerített, nagyjából két és fél méter magas belső fal választotta el, viszont felül nyitott volt. Nos ezen nyíláson hajította be Barna a jéghideg vízzel teli tasakot, és sietségében majdnem felborítva, villámgyorsan távoztunk az üzemcsarnokba, azonban még itt is jól hallottuk a szerencsétlenül járt ordítását, ami nem kis teljesítmény hiszen a szivattyúk hangját is elnyomta.
A történethez hozzátartozik, az említett helyiség az üzem hőközpontjával volt szomszédos, elképzelhető milyen "szaghatásokkal" kellett számolni egy ilyen produkció után. Ráadásul abban az időszakban elég sok kivitelező megfordult az üzem területén, elég gyakran fordult elő ilyesfajta sajnálatos esemény.
Miután a földszintre értünk Barna egy jókora un. "ingvállas" hordtáskát ( a gyengébbek kedvéért: szatyor) varázsolt elő a zsebéből majd azt a csap alá tartva rám parancsolt: -Kölyök fogjad! Én persze jó beosztott híven eleget tettem az utasításnak, majd pár pillanat múlva az Öreg átvette a zacskót és a külső ajtót betolva óvatosan az illemhelyre osont. Ekkor fejemben már kezdett világossá válni a nagy "terv"!
Az események pontos megértéséhez szükség van némi magyarázatra, a helyiség belmagassága meghaladta a 4 métert, az ülőalkalmatosságot a falikutaktól egy oldalt körbekerített, nagyjából két és fél méter magas belső fal választotta el, viszont felül nyitott volt. Nos ezen nyíláson hajította be Barna a jéghideg vízzel teli tasakot, és sietségében majdnem felborítva, villámgyorsan távoztunk az üzemcsarnokba, azonban még itt is jól hallottuk a szerencsétlenül járt ordítását, ami nem kis teljesítmény hiszen a szivattyúk hangját is elnyomta.
A fiatalember kálváriája azonban ezzel még nem ért véget,
hiszen a kijelölt tartózkodóba visszatérve kollégái élcelődve fogadták,
úgymint: "Miva' öcsém erős vót' a paprika, hogy így leizzadtál!!!" és
hasonlók,amitől joggal hihette munkatársai űztek gonosz tréfát vele.
Mindenesetre ebből a csapatból egy jó ideig mindenki éberen járt szükségét végezni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése