Ő az aki Afganisztáni kiküldetése során sikeresen katapultált egy helikopterből ("aztán kilőttem mikor visszaérkeztem a gépbe!"), hajmeresztő előzéseket mutatott be egy Szergej típusú mozdonnyal a Jugoszláv háború során, de békeidőben veteránként már csak a kocsma közönségét szórakoztatta mutatványaival.
Eseményeink időpontjában egy sajnálatos félreértés következtében, főszereplőnk éppen a helyi hajléktalan szálló kényelmét élvezte (már amennyire lehet ezt élvezni...), és mivel egy előírás értelmében reggel 8 óra után mindenki kénytelen elhagyni ezt a remek helyet, ezért sorstársaihoz hasonlóan egy presszónak álcázott talponállóban indította a napot! Mivel előző nap a Magyar Posta segítségével hozzájutott némi pénzhez átmeneti segély formájában (ami valóban az volt, mert át tudott menni a kocsmába) rögvest bort rendelt, majd hogy elvegye kannás bor utóízét, egy deci vodkát is kért hozzá! Mivel az első küldetés sikeres volt, ezért ezt megismételte,(sőt rá is rekontrázott!) az események fura összjátéka miatt azonban néminemű rendetlenkedés történt, sajnos inkontinencia lépett fel, és hősünk folyó ügyeit szilárd alapokra helyezte.
Mindez persze nem tartott volna érdeklődést az ivó szépszámú közönsége közt ha az illemhelyen történik, de Tibi nem bajlódott a felesleges tiszteleletkörökkel, elintézte ezt házon (gatyán)belül!
Nyilván az ezzel járó hanghatásra nem figyelt volna fel senki, de a látvány, és orrbamászó illat viszont nagy feltűnést keltett! A kocsma pultosa is jobbnak látta, ha hazaküldi a kommandóst, aki aknakeresésben megedződött lábaival imbolyogva elindult küldetése felé! E helyütt engedtessék meg, hogy leírjam főszereplőnk ruházatát, felülről lefelé, egy szebb napokat is látott jambósapka, pufidzseki, márványkoptatott (és két számmal nagyobb) világoskék farmernadrág, és az elmaradhatatlan "makkos" cipő! Nos ahogyan Mózes átkelt a Vörös tengeren, úgy próbált meg Tibi is keresztüllépni a kocsma és szálló közt toronyiránt lévő sárban, de próbálkozása sikertelen maradt, fél pár cipője beleragadt lucsokba. Őt persze mindez nem zavarta, tovább folytatva útját meg is érkezett céljához, ahol a takarítónő kedvesnek épp nem mondható szavakkal fogadta, elhordva őt mindenféle részeges alaknak, aki arra sem méltó, hogy eme impozáns, és exkluzív intézmény szolgáltatásait igénybe vegye. Tibi józanul maradt agysejtjeinek egyike emlékeztette rá, a következő napon a helyi Munkaügyi Központba kell mennie, valamilyen kiközvetítés kapcsán, és a rajta lévő ruházat, főleg a nadrág hátsó része, nem felel meg a hivatalos ügyintézés kívánalmainak. Ezért a szálló a hátsó részén található vizesblokkba távozott, nadrágját levéve azt az ott elhelyezett ősrégi forgótárcsás mosógépbe dobta, és mosószer híján egy mosdó felejtett szappandarabot dobott utána. Mivel a mosás zajos folyama meglehetősen unalmasnak tűnt, ezért Tibi otthagyta a helyiséget, és a hálókörlete felé igyekezett! Útját mit sem zavarta az elé helyezett partvis, és egyéb más tisztítóeszközök, vaságyára zuhanva pár pilanat múlva már aludt is, miközben a mesét a takarító személyzet szolgáltatta.
Amíg Tibi jól megérdemelt pihenését töltötte, időközben a nap is eltelt már, és délután négy körül a takarítónő helyét a gondnoknak álcázott biztonsági őr vette át. Őt csupán csak az különböztette meg a "hagyományos" biztonsági őrtől, hogy valaha rendőr volt, ezért szolgálatban mindig ivott! Ha pedig éppenséggel nem,akkor ezt csak előjövő gyomorfájásának köszönhettük. Viszont teljesen mindegy milyen állapotban volt, kötekedő, izgága ember lévén, még az élő fába is belekötött. Munkába állását követően, a TV bekapcsolása után, nyugodtan nézte a kedvenc műsorát a "Mónikasót", amikor felfigyelt a monoton, ismétlődő zajra. Kisvártatva megállapította a hang forrása a fürdőszoba, és oda is sietett! Nyilván, furcsa volt számára ez a zaj, mert ha a szobában egymást ütötték a vélt, v. valós sérelmeiket egymáshoz vágó nehéz sorsú emberek, esetleg tárgyak borultak fel, arra ügyet sem vetett!
A mosdóhelyiségbe benyitva, a már több órán át üzemeltetett mosógép fáradt ékszíjnyikorgással forgatta a barnás lében a farmergatyát, és eme hosszú idejű művelet hatására át is vette a lé színét, de leginkább szagát!
Hangos méltatlankodással (" Ki a k...anyja mos itt egész nap!"), kikapcsolta a gépet, majd a bűzlő gatyát a gépből kivéve a közelben lévő fűtőtestre hajította, így biztosítva a megfelelő páratartalmat.
Tibi nagyon fáradt lehetett (rosszakarói szerint csak a szokásosnál részegebb), mert csak hajnaltájban ébredt fel, és emlékezett rá valami ruhát mosott tegnap! (Ha el is felejtette volna, szobatársai emlékeztették:"Laci kib..a mosógépbő'a sz..-os gatyádat a p...ba!") Ezért a fürdőbe sietett, és megpillantotta makulátlannak épp nem mondható nevezetes nadrágját, melyben az 1985-ös márványkoptatást átütve barnás elszíneződés állt, és ehhez társult egy rendkívül penetráns szag!
Viszont újramosásra már nem volt idő (pontosabban száradásra), a közép európai időjárási viszonyok, pedig nem tették lehetővé novemberben a rövidnadrág viselését, ezért Tibi kénytelen volt ebben a nadrágban megjelenni a hivatal színe előtt!
Az előítéleteknek köszönhetően nem kapta meg az állást, pedig meg is borotválkozott, és magára locsolt egy üveg pitralont is, hátha ez segít! De nem! hiába mondják: "Nem a ruha teszi az embert!" (Akkor miért nem jár a miniszterelnök glottgatyában?)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése