Üzemi Történetek- A párbaj!

Az élet olykor sokféle embert sodor egy helyre, és erre legjobb példa a munkahelyi közösség. "Nem vagyunk egyformák" halhattuk sokszor a kabaréjelenetben, és legújabb eseményeinknek is ez volt a fő mozgatórugója.

Új ember került a műszakba, ha szakmai hozzáértésével nem is, de végtelen fantáziájával kitűnt a többiek közül, nap mint nap előadta élete eddigi legfőbb történéseit, azt hogy hogyan került pl. a Salgótarjáni focicsapatból Pintérrel együtt a Fradiba, és akár a válogatottságig is vihette volna (-"Ha nem gyön' az a tédsérülés' MORE!").

Persze sportemberi nagyságára jellemző volt (és ez igaz lehet, mert a leghitelesebb forrásból származik-Ő maga mondta!), hogy felállt a padlóról és előbb a kerékpársportban, majd később a ping-pong asztal mellett vitézkedett, de hol egy tömegbukás, hol egy szerencsétlen mozdulat vetett véget bajnoki álmainak!
Nőügyeinek se szeri, se száma,hallottuk sokszor, ezért került Vác érintésével ( -"A szenyor gyárból azér' rúgtak ki mer' jobalettem'a főnök lyányával, MORE!"), Sajóörösre került, és innen egyenes út vezetett brigádunkba.
A pechére pont az "Öregbarna" mellé osztották be, aki egyébként is fenntartással kezelte a nagy szövegei miatt, és a betanítási időt követően egy munkaposztot láttak el. A dolog a következőképp zajlott egyik nap az Öreg, másik nap "Maradona" (ahogy találóan elneveztük focis múltja, továbbá inkább az elhízott isteni Diegóhoz hasonló testalkata miatt) dolgozott az adott területen, normál üzemmenet mellett!
Ellenben a dolog a következőképp zajlott, Barna műszakja nyugodtan telt, elég volt éjszakás műszakban kétszer végigjárni a területét (23 óra, ill. 04.30 az időpontok, elképzelhető mit csinált közte...), míg Maradona műszakja alatt állandóan kisebb-nagyobb problémák merültek fel, emiatt állandóan munkája akadt. Persze mindenki sejtette, mi áll a háttérben, de mivel  háztáji munkában napközben megfáradt kollégákat is rendkívül zavarta a éjszakai "munkaritmust" az állandóan rájuk törő, és ezerszer hallott  történeteit elmesélő kolléga, ezért nem bánták ha legalább lefoglalja magát ("És hagyja a többieket "dolgozni"!) Felfelé pedig a tapasztalansággal, a vegyipari rutin hiányával magyaráztuk el az okokat
. Persze "Maradona" sem volt teljesen buta, egy idő után rájött, Barna "belecsavargat a dolgokba", ezért ingadozik a nyomás, emelkedik a hőmérséklet (TVK-s nyelven hőfok), és kijelentette,kitol Barnával. ( A valóságban persze ez nem így hangzott, hanem a vadházassággal, és az öreg kedves szüleire való rokonértelmű szavak használatával fejezte ki nemtetszését)
 A kijelentés, jó szokás szerint azonnal visszajutott Barna fülébe aki végig éberen figyelt. Ám egy alkalommal, midőn az Öreg az öltözőben borotválkozott (munkaidőben, természetesen), "Maradona" utánaosont, és szétdurrantott egy zacskót! A hirtelen keletkezett nagy zajtól  Barna megvágta magát, és megfogadta amolyan gyári Ludas Matyi módjára,ezt "háromszor adja vissza"! Barna azonban óvatosabb lévén senkit sem avatott a terveibe (rajtam kívül, mert segítségre is szüksége volt), ezért újdonsült kollégánk nem is gyanított semmit.

Az első esetben még nem is volt semmi meglepő, Barna, aki hamarabb ért az öltözőbe, telenyomta "Maradona" lakatját pillanatragasztóval, ami miatt az nem nyílt ki, a kulcs viszont beleragadt, ezért "hangos kulccsal" vagyis fűrésszel kellett kinyitni azt.

"Maradona" beletörődött, elkönyvelve magában, hogy így egálban vannak, és nem tett ellenlépéseket.

A második esetben kapóra jött az, hogy új kollégánk sportemberhez méltóan absztinens volt, ezért soha nem tartott velünk a különféle indokokból megtartott, ahogy ma mondanánk "csapatépítő tréningre", amire általában a kettes tele"pi csárdában" került sor.
Ráadásul a műszakváltással is rengeteg időt töltött el, felsorolva mindazon hibákat amik felléptek, vagy felléphettek volna, ha ő éppen nem figyel oda.(És a gyanútlanabb váltótársat megörvendeztette korábbi történeteinek egyikével.) Ezért mire mi már a fürdéssel végezve már öltözködtünk, és indulni készültünk, ő csak akkor jött fel.
Miután a tusolóba távozott mindannyian elindultunk, csak Barna szaladt vissza (állítólag a bérletéért), de hamar utolért minket. Nagyjából negyedórával este tíz, és két sör után Barna kijelentette: "Maradona" bajban van!
Hosszas kérlelésünkre elárulta, miután visszasietett az öltözőbe, a víz alatt vígan fütyörésző kolléga kulcsát a szekrény aljába hajította, majd a pántot rátéve, a Tuto lakatot rányomva bezárta azt! Elképzelhető milyen arcot vághatott a szerencsétlen, aki törölközővel a derekán konstatálta, szekrénye zárva van! Mint később kiderült, így nem mert átsétálni a csarnokba, ill. azon keresztül a vezénylőbe, hanem kénytelen volt az ajtót felül kifeszíteni, így egyesével kihúzni ruhadarabjait, majd mindezt megismételni odalent is, hogy cipőjéhez is hozzáférjen. Ráadásul mindezt kapkodva, nehogy a buszt lekésse, mert nyilván időveszteséggel járt neki e folyamat. A cipőjében persze megtalálta a kulcsait, de ez már mit sem számított, mert futnia kellett.
"Maradona" leizzadva,csapzottan (fésülködés elmaradt) érkezett az utolsó pillanatban a buszhoz, ahol utastársai rászóltak:

-Nem kéne' állandóan elbeszélgetni az időt!!!
A végső bosszúhoz pedig szerencse is kellett, az "Öregbarna" éppen az üzemi labor körül sertepertélt, amikor a hölgyek a hűtőszekrény leolvasztásával foglalatoskodtak, és megkértek mindenkit, vegye ki onnan romlandó élelmiszerét. Így került Barnához egy frissnek már a legnagyobb jóindulattal sem mondható savanyított káposzta, nylonszatyorban.
 Előbb ki akarta dobni, de beleszagolva váratlan ötlete támadt! Miután örösi kollégánk táppénzen volt, Barna felment az öltözőbe, és a pár helyen meglyuggatott szatyrot az szekrényajtót megfeszítve (könnyen járt már, tudjátok) a kolléga szekrényébe dobta!
Fél kettő után már lehetett érezni valami fura illatot az öltözőben, de a férfi öltözők szaga amúgy sem hasonítható össze a Párizsi parfümszalonokéval.  Másnap reggel viszont beérve meglepődve láttuk, az öltöző összes ablaka nyitva van, pedig a hideg időjárás ezt nem indokolta volna, ezért ezeket bezártukl.
-Valami rohadt büdös abban a szekrényben!-jelentette ki az éjszakás kolléga, és táppénzen lévő munkatársunk szekrényébe mutatott!
-A büdös zoknija!-mondta Barna, majd gyorsan átöltözve igyekezett mindenki váltani.
Egészen 10 óráig nem is történt semmi, amikor az üzem takarítónője megjelent az irodákban, és kijelentette, hogy tapasztalt ő már sok mindent, de ami odafent van az már neki sok! A savgőzben megedződött, és pár ammóniaömlést is megélt Főművezető az öltözőbe érve igazat adott neki, és miután akkoriban még a vezetékes telefonhoz (pontosabban vonalhoz), sem volt egyszerű hozzájutni így nem lehetett kiértesíteni a delikvenst, az eset viszont nem volt olyan súlyos, hogy diszpécserkocsit érdemelt volna.
Ezért két tanú jelenlétében egy TMK-s lefűrészelte a lakatot, és megdöbbenve látták a szekrény alján heverő már rothadásnak indult káposztát! Miután a biztonságtechnikai oktatáson mindenki figyelmét felhívták arra, hogy szigorúan TILOS az öltözőszekrényben bármilyen élelmiszert tárolni, a főnök haragra gerjedt és szankciókkal fenyegetőzött!
Szerencsére mire "Maradona" visszatért betegségéből, a szag mellett a főnök dühe is elpárolgott!!