Üzemi Történetek- A zárt ajtók titka!

Új történet, új szereplő ezúttal Sanyi, alias "Pukk Kandúr" kerülhet érdeklődésünk középpontjába. Átlagon felüli testalkata mellett átlagon felüli étvágyával tűnt ki a többiek közül, ő volt az aki reggel hat óra előtt már szalonnát sütött (30-40 dkg), majd hét órakor amidőn megjött a "büféjárat" bevágott négy lángost, rá fél liter tejet, 10 óra tájt a maradék kenyerével kimártogatta a lábasból a sült zsírt, és dél körül már vakarózott, hogy milyen éhes, nem maradt e esetleg nekünk valami! Róla terjedt el az a pletyka, hogy állítólag még a budin ülve is evett valamilyen szendvicset! Ő itta meg szegény Lacika szörpjének nagy részét is aki a büfében vett egy literes málnaszörpöt, és nagy arányban hígítva itta, hogy majd sokáig beossza, de balszerencséjére egyszer megengedte "Kandúrnak", hogy ihat belőle ("Laci! Van egy kis manna?"), míg az hét decis befőttes üvegét jól megtöltve napok alatt rájárt, így az hamar elfogyott. Tehát viselkedése miatt épp ráfért már egy jópofa kitolás, ami persze be is következett!

Barna sokáig gondolkodott miképp kellene ezt megejteni, az ötletek között szerepelt, a "kenjük meg a lángosát fenolftaleinnel", meg "sózzuk meg a zsírt" is de a véletlen, pontosabban Barna jó megfigyelőképessége ismét a segítségünkre sietett. Észrevette ugyanis, hogy reggeli műszakkezdést követő kávézási "szeánsz" után, Sanyi mindig hamarabb eltávozik (kimaradva így a beszélgetésekből), és utána menve látva, mindig a WC  felé siet! Ez adta a megoldás kulcsát a kezünkbe, és egy csendes hétvégi délelőttös műszak kezdetén be is indítottuk az "akciót"!
Amíg kávé főtt, mi Barnával a felső szinten lévő öltöző felé siettünk, ahonnét az "Öreg" kihozott két pár bakancsot (az izzadékonyabb lábúak ezt okos előrelátással mindig a szekrény alatt tartották), és toalett ajtaja alatt (ami mintegy 15 cm-re volt a talajszinttől) ezt ügyesen elhelyezte majd az ajtót bezárta! Mindez olyan látványt nyújtott mintha valaki ülne rajta. Visszasiettünk kávézni és vártuk az indulás időpontját! A "Kandúr" nem hagyott cserben bennünket, kávézás után el is indult, mi pedig nemsokára utánaosontunk! Mivel a felső szinten lévő öltöző, és mellékhelyiség szomszédos volt egymással, mi az öltözőbe sietve hallgattuk a történteket. Előbb izgatott kopogásokat felváltva a két ajtón, majd halk köhintéseket. aztán a dolog sürgetőbbé válhatott mert egyre erősebben zörgetett, és közben már dünnyögött is! Úgy látszik már nem volt idő lesétálni az "ürgeöntésből" már megismert földszinti budira, mert hangosan beszélni kezdett:
-"Gyertek má' KI!!!", majd mivel választ nem kapott hangosabban folytatta:- Gyertek MÁ' KI! Gyertek má' mer' mindjárt besz...k!!" de mivel erre sem reagáltak a bakancsok, anyázni kezdett, hogy mit lehet órákig ülni a "retyón"! Aztán megint megint zörgött, és kiabált felváltva, majd a türelmét egyszer csak elveszítve feltépte az ajtót! Állati hang tört fel belőle, midőn a bakancsot meglátta, és amikor észlelte, hogy a másik WC sem foglalt vadul káromkodni kezdett! Persze a bosszúnál sürgősebb teendője is akadt,muszáj volt neki először ezt elvégezni! A műszerszobába visszatérve fürkészőn nézte a reakciókat, de ügyesen tudtunk "pókerarcot" vágni! Ezért fogta magát, és csendben nekiállt szalonnát, és a kolbászt sütni!

Akkoriban járta a mondás mifelénk: "Állsz ott mint Sanyi a budi előtt!"