Minden, ami öl, butít, és...-"Dezső" és a triatlon nagyhét!

Augusztusban benépesül a város, kezdetét veszi az össznépi "dzsembori". Színes programok, koncertek, sörsátrak, alkalmi árusok lepik el a főteret. Dezső barátunknak, aki már a közmunkán is bizonyított, ez az egyik kedvenc időszaka, és kalandjairól egy kaleidoszkóp jellegű bejegyzésben emlékeznék meg!
Jó szórakozást!

Az egyhetes nyári őrület a "bogratlon" elnevezésű versennyel veszi kezdetét, amikor vállalkozó kedvű csapatok főzőtudományukat összemérve versengenek egymással. Természetesen az országos méretű politikai pártok helyi szervezetei is kiveszik a részüket az eseményekből, és jófajta itókával lepik meg a feléjük tévedő kedves vendégeket. Az ominózus napon Dezső is betévedt a pavilonok sokaságába, és legelsőnek a piros napernyők, és szegfűs feliratok árnyékában álló sörcsapolót vette észre! a pult mögött egy idősebb fazon tette tálcára a "sörikét", barátunk pedig közelebb lépett.
-Vehetek belőle?- és választ sem várva a kezébe fogott két műanyag poharat.
-Azért van!- jelentette ki rezignált arccal az öreg, mire Dezső letelepedett a faasztalhoz. Miután már tíz pohárral megivott úgy döntött, ideje más távlatok után nézni, s kapóra jött a szomszédos főzőhelyről odaérkező "tulipános" szakács, aki homlokát törölgetve hangosan kijelentette: "b..átok meg, adjatok már egy sört mert nálunk csak házipálinka van!"
Dezső egyből nekikerekedett, és a komát követve meg is találta a szomszédos sátrat, ahol kikönyörgött pár féldecit. Mielőtt viszont bárki politikai elfogultsággal vádolná,bizton kijelenthető, benézett minden sátorba, a "narancsosoktól" kezdve, a "melóspártig" és jócskán lerészegedett mire lement a nap! Végül a "Szocik" zavarták el miután majdnem nekiesett a bográcsnak, de hogy ne távozzon rossz szájízzel, ezért a kezébe nyomtak még két doboz sört.

A fárasztó hétvége után a hétköznapokban is részt vett minden programon, mert egyrészt ismerőseivel találkozva esély kínálkozott rá, hogy meghívják valamire, másrészt az óvatlanul az asztalokon felejtett maradék italok elfosztása is esélyt nyújtott a berúgásra, ami kedvenc hobbijává vált.
A csúcspont, a zenit azonban kizárólag hétvégére tevődött, amikor barátunk beírta magát a város (sőt a triatlon) történelem könyvébe. Az történt ugyanis, hogy a verseny napján Dezső már reggeltől italozott egy hasonló életfilozófiát valló ismerőse társaságában, és a kannás bor elfogyasztásának helyszínét az egyik parkban jelölték ki. Ám balszerencséjükre a szobor előtti padsor egybeesett a ifjúsági világkupa futam útvonalával, és mivel ennek a biztosítása nem annyira megoldott, mint a felnőtteké, ezért a fiatal sportolók előttük futottak el, kishijján hasraesve a járdára kilógó lábakban. Ám kis idő elteltével a bor elfogyott, és az összelejmolt, és üres üvegekből összeszedett pénzből újabb bor vásárlása került meghatározásra.
Mivel Dezső volt a józanabb (bírt menni...), ezért ő indult a csaknem szemben lévő "filléres marketbe"!
Kerülőt viszont esze ágában sem volt tenni, ezért a szalagon átbújva a kijelölt versenypályán tántorgott, kihasználva annak maximális szélességét. Kisvártatva utolérte ő a női mezőny, és több, kevesebb sikerrel megpróbálták őt kikerülni. Sajnos azonban a sikeres vásárlást követően Dezső ugyanazon az útvonalon tért vissza, és ekkor már nekiment egy finiselő futócsoport!!! A pálya felügyeletével megbízott tizenéves bakfis nem tudta igazából kezelni a helyzetet barátunk pedig fennhangon azon bosszankodott, hogy majdnem szétrepedt a flakon...

Mindenesetre a végeredményt meglehetősen befolyásoló tevékenységének köszönhetően áldhatta nevét a Francia győztes, és bosszankodhatott a dobogó legfelsőbb fokáról leszoruló Lett, Német, Brit,és megannyi más nemzetet képviselő ifjú triatlonos.