Egy szép tavaszi reggelen, az első pálinkák elfogyasztása után Barna úgy gondolta, ideje lenne elmenni az ez idő tájt rendezett falusi vásárba, tápot venni a malacoknak. Indítványa a felesége részéről kedvező fogadtatásra talált, ezért mintegy ötezer forinttal a zsebében, és maga előtt talicskát tolva el is indult a falu főtere felé. Azonban nem ragadta magával a vásári sokadalom, a forgatag, hanem jó gazda módjára úgy gondolta, megvárja amíg beindul az üzlet, és minél később veszi meg a tápot annál többet spórolhat, Mivel a főtéren volt található a falu legismertebb kocsmája, így Barna hasznos időtöltés céljából bement fogyasztani valamit. Természetesen ne Jaffára, v. kávéra gondoljunk, az ő esetében sokkal testhezállóbb volt a jófajta vegyes pálinka, melynek reggeli, ill. délelőtti fogyasztása kifejezetten javasolt volt számára. (legalább is őszerinte!) Nos miután megivott vagy kettőt, ismét körbenézett, de az eladók csak nem akarták csökkenteni áraikat, ezért ismét visszatért a "kályhához" vagyis az italboltba, további fogyasztás céljából. Újabb két feles, újabb séta, és így ment ez szép sorjában. Persze a pénz időközben megcsappant, ezért égetően fontos lett volna számára, hogy olcsóban tudjon vásárolni, de a táp ára csak nem akart lentebb menni! Egyre bizonytalanabb lábakkal sétált vissza a kocsmába, miközben magában már elhatározta, "a fene se vesz tápot, egyen a malac moslékot!", és így már egészen kedvezőnek látta kilátásait a zsebében maradt pénzt miatt.
Újabb pálinkák következtek, miközben az otthon serénykedő felesége egyre idegesebben tekingetett az órára, mert rég elharangozták a delet, Barna pedig sehol! Az ivóban viszont a tulaj lett egyre bosszúsabb, hiszen szemmel láthatólag megártott Barnának a pálinka, aki mindenféle disznó nótákkal örvendeztette meg az arra betérőket! Már épp azon volt elszalajt valakit Barnáékhoz, hogy vigyék haza a részeg disznaját, mikor feltűnt Barna legidősebb fia, akit éppen az asszony küldött el "nézze már meg ugyan, mi az ördögöt csinál a majom ilyen sokáig!"
Végül is kapóra jött a kocsma előtt álló talicska, mert ebbe ültették be végül az öreget, akit hétköznap, fényes nappal, a fél falu szeme láttára tolt haza a fia, miközben Barna a furikban vidáman nótázott!
Otthon persze lett nagy kiabálás, midőn a felesége meglátta a két zsák helyett a taligában fekvő férjét, aki időközben elszenderedett. Persze Barna nem úszta meg ennyivel, amikor estefelé valamennyire magához tért, megkapta a magáét!
Ahogyan egyszer volt Budán kutyavásár, úgy ment először (és utoljára is) az "Öregbarna" tápot venni a vásárba!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése