Üzemi Történetek- A "telefonbetyár".

Igen, igen, a jól ismert történet! Amikor már végképp nem jutott semmi eszünkbe, nem adódott semmiféle alkalom a kitolásra, egymás bosszantására (ami egyre gyakrabban előfordult, hiszen mindenki óvatosabb lett!), akkor jött Barna, és elővett egy "klasszikust", a telefonbetyárkodást! Ezekből a beszélgetésekből teszek közzé egy csokorral.
(Hozzátéve, a történeti hűség, és közérthetőség miatt helyenként vulgáris kifejezésekre utaló szavak előfordulhatnak a történetek során!!!)

Tehát az alapsztori adott, unalmas hétvégi délutános műszak, délután négy körül, az "Öregbarna" belép, felemeli kagylót, és elkezdődik a tréfasorozat!
Az első hívott fél a Gázfogadó állomás:
"-Tessék!
 -Gázfogadó?
 -Igen!
 -Fogadó szelepek, tolózárak nyitva vannak?
 -Igen! De miért? Halló!!
 -Mert "szellentenék" egyet, tudják fogadni?"
Nos elképzelhető Barna ezek után milyen választ kapott! De töretlen lendülettel folytatta tovább, következőnek a hangzatos Tiszai átemelő nevű melléket tárcsázta:
"-Halló!
 -Tiszai átemelő?
 -Igen!
 -Tudnának segíteni?
 -Mit, hogy...
 -Felállt a fa..om, át kéne' tenni másik oldalra!"
Látható a kezdeti sikerektől felvillanyozódva az "öreg" egyre közönségesebb lett, és ezek után a vasútüzemet hívta:
"-Halló!
 -Halló! Gyött' két vagon a "D" vágányra!
 -Micsoda?
 -Mondom, gyött' két vagon!
 -Milyen vagon?
 -Két vagon roma f.sz, le kéne szívni!!!"

Ebbe meg én is belepirultam, tehát hagyjuk ezt, jöjjön egy másik "műfaj", amikor a telefonálás célja a másik kolléga beugratása, íme a példa:
Sok munkatársunk aki a város vonzáskörzetétől távolabb lakott, a munkásszállóra kényszerült, így kerülhetett célpontba. Hiszen a mobiltelefon nem létezett még, a beérkezett telefonüzenetet pedig minden esetben a gondnok adta át, a lebukás kizárva! A délelőttös műszak egy csendesebb időszakában 11 óra tájban az "Öregbarna" tárcsázta a szállót:
"-Halló! Munkásszálló!
-Jó Napot. Hnkjozfz (itt Barna elhadart egy érthetetlen nevet) vagyok, ..... Lukácsot keresném!
-Sajnos nincs bent, kiszaladt a boltba!
-Ajaj, az baj!
-Tudnák segíteni?
-Igen, ha volna kedves átadni neki egy üzenetet!
-Mondja!
-Az a hülye Jani leesett a targoncáról, azt be kéne' jönni, mer' szükség volna rá, mer' nincs másik targoncás! Most amúgy is délutánra jön, jöjjön be egy kicsit hamarabb, azt akkor segít!
-Jó megmondom neki!
-Tessék mán' mielőbb, mer jó volna ha délre beérne! Visz'hall!"
A lelkiismeretes gondnoknő természetesen átadta az üzenetet, a kolléga pedig anélkül, hogy visszahívással meggyőződött volna róla, szó nélkül elindult befelé! Biztos legyezgette a hiúságát az a tudat, hogy mennyire nélkülözhetetlen! Mi a szórótoronyból figyeltük a gyárkapun beérve miképp caplat befelé, majd megérkezését követően visszasiettünk a helyünkre! A művezetői irodába érve persze kiderült, nem kereste senki, emiatt a kolléga ideges lett! Ráadásul elmúlt már dél, nem lett volna értelme visszasétálni a városba, azért, hogy kisvártatva ismét elinduljon befelé, immáron váltani! Így ő tudhatja magáénak minden idők egyik legkorábbi váltását 12.15-kor!

Persze Barna a következő napon is felhívta a szállót, ahol ezúttal egy másik gondnoknő volt szolgálatban, és újabb üzenetet hagyott, valahogy így:
"-Mondják meg ..... Lukácsnak, hogy ugyanaz a téma mi tegnap!"
Szegény asszony elképzelhető mi kapott, miután átadta a "fontos" üzenetet a gyárból!