A 90-es évek jócskán hoztak változásokat a gyár életében, átalakulások, kiválások, és az ezzel kapcsolatos humán ügyek. Nem volt meglepő a belső áthelyezés a bezárt üzemrészekből a még működő egységek felé, így került "Zenész" becenevű barátunk az egyik "P"-vel kezdődő üzletág recirkulációs részébe. Persze elsőnek magasabb pozíciót szántak neki, hiszen korábbi helyén csoportvezető is volt már, de hamar kiderült, a modernebb technológiájú, és kivitelezésű új helyén az említett "recirk" lesz neki a testhezálló!
Nos, lelkesen el is kezdte munkáját a hűtőtornyok, és nagyszivattyúk környékén, hűségesen követte mindenhová másik kollégáját. (Ez is jelzi az akkori viszonyokat, hiszen ma már nemhogy kettő, hanem egy ember sem dolgozik hasonló helyeken, távirányítással látják el hasonló feladatokat, elég csak a városi fűtőerőműre gondolni!) A betanulási idő a feladat nehézségét is tekintve meglehetősen rövid volt, és pár délutános, és éjszakás műszakot követően, jött el a nagy pillanat.
A "Zenész" társa a legelső napra "plusz pihenőt" vett ki, így tanult kollégánk egyedül maradt a recirkben. Váltás után a csoportvezetője jelezte neki , " Tudod a szűrőt minden délelőttös műszakban mosni kell!", mire a "Zenész" bátran rábólintott! Felrémlett neki valami, mintha a kolléga is mutogatott volna valamit a kavicságyas szűrők mellett állva, de ő a hűtőventillátorok zaja miatt nem értett belőle semmit.
Ismét muszáj egy kicsit szakmáznom, ezen szűrők feladata az lett volna, hogy a beérkezett vizet megtisztítsa a mechanikai szennyeződésektől, és erre egy különböző méretű kavicsokkal rétegesen feltöltött szűrőegység szolgált, ami viszont az igénybevételtől könnyen elkoszolódott. Természetesen emiatt volt szükség a szűrők időszakos takarítására, mindössze annyit kellett csinálni, hogy ellenáramban vízzel átmosták, illetve levegővel kissé fel lazították a rétegeket. (Persze itt is volt olyan, aki annyi levegőt fúvatott be amitől csak úgy repültek a csatornába a kövek, de ezt most hagyjuk...) Tehát "Zenész" barátunk gondban volt, de ő is érezte, nem vetne rá túl jó fényt, ha elhencegne tudatlanságával, ezért kiment a helyszínre, hogy megvizsgálja a berendezéseket. Midőn megpillantotta az elkoszolódott alumínium borításokat a szűrőkön, a homlokára csapott, és régi emlékei alapján úgy gondolta, valószínűleg ezt kell lemosni! (Ugyanis ő még abba a korosztályba tartozott, aki ismerte a legendát, a fűfestésről egy miniszteri látogatás során, és arra gondolt most is "glancolni" kell.) Megnyugodva ment vissza a tartózkodóba, és miután kényelmesen megreggelizett, és a tavaszi napsütés is kellemesen melegített már, fél tíz után elkezdte a feladatot. előbb egy hosszabb gumitömlőt keresett, majd pedig a legközelebbi szervizpontot a vízvételezéshez. Majd mikor mindezekkel sikeresen végzett, elégedetten állt neki az önfeledt pancsoláshoz. Pechére azonban az üzemvezető pontosan e körül indult el az egyik szomszédos irodaház felé,valamilyen megbeszélésre és útja épp a recirk előtt vitt el.
Megdöbbenten látta a vidáman fütyörésző, és locsoló kollégát, aki ügyesen irányította a vízsugarat az egyik szűrőről a másikra, miközben a vízcseppek a bádoglemezen hangosan kopogtak.
-"Mit csinál JÓEMBER!"- lépett oda hozzá a "nagyfőnök", mire "Zenész" nyugodtan ráfelelte:
-"Mosom a szűrőt", és megjegyezte "elég szépen tisztul ugye".
Gondolom elképzelhető, milyen választ kapott.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése