1. A büfében!
A gyárban dolgozók közül sokan emlékezhetnek rá, milyen sor állt egykor az irodaházi büfénél, és az "öreg" ezt igyekezett elkerülni, pontosabban a végeláthatatlan sorban állást! Ezért amikor egyik alkalommal "Karcsi" barátjával kisétáltak reggelit venni, ravasz tervet eszelt ki! Mivel mindkettőjük munkásruhája meglehetősen elpiszkolódott a délelőttös műszakra, egészen hihetőnek hangzott "Barnabá" azon hangosan tett kijelentése (hogy mindenki hallja, persze...)
-"Az isten ba...á meg azt a rohadt pöcegödröt!" Nyilván erre a sorban álló "finomabb" irodaházi hölgyek felkapták a fejüket, pedig a java még csak ezután jött, midőn "Barna" "Karcsi" felé fordulva folytatta a monológot:
-"Ha mán' megint ahhoz a sz.rhoz küld ki szippantani, nem tudom mit csinálok! Múltkor is tele volt lótetűvel hee! Volt legalább ekkora ni, csak úgy ugráltak rám ba...a meg!"
A sorban állok persze egyre jobban elhúzódva tekintettek a két ápolatlan, és koszos "melósra" és gyorsan előreengedték őket , mondván "Siessenek csak, ha úgy is ennyire sürgős dolguk van."
Így sikerült az "Öregnek" a bevásárlás pillanatok alatt!
2. A Gőzölés.
Inhaláció, kicsit másképp, ez is lehetett volna a cím, hiszen a "Dolomitköves" Jani bácsi járt pórul Barna egy újabb kis beugratása következtében. Egy beszélgetés során ugyanis Jánosunk elejtette, meglehetősen nehéz neki a borotválkozás, az erős arcszőrzete miatt, mire "Barna" szeme egyből felcsillant!
Amikor az öreg szokásos kinti körútja után betért egy külső melegedőbe, az "Öregbarna" odasietett, és egy vascsővel halkan kitámasztotta az ajtót. Majd kisvártatva egy tömlőt húzva maga után, annak végét a "bungi" bukóablakán óvatosan becsúsztatta, majd kissé távolabb ráengedte a középnyomású gőzt! Persze csak óvatosan, nem akart ő sérülést okozni, de a 180 C° gőz így is hamar ellepte a helyiséget, odabent olyan lett a klíma, mint egy jobb finn szaunában! Jani bácsi persze menekült volna, de a kilincs alá támasztott állványcső megakadályozta ebben, a tűzforró gumitömlőt pedig nem tudta megfogni, hogy kilökje az ablakon!
"Barna" a befejezés előtt még kicsit fokozta a tempót, nyitott egy kicsit a szelepkeréken, majd hirtelen elzárta azt, és elvette az ajtó elől a csövet, és villámgyorsan távozott! Így mire a gőzfelhő eloszlása után Jani bácsi látott is valamit, ő már rég eltűnt a balfenéken! Amikor kollégánk kissé átázva visszatért a műszerszobába, Barna csak annyit mondott neki:
-" Most már nyugodtan borotválkozhat, fel lett puhítva a szőr az orcáján!"
3. Szekrényellenőrzés.
Az irigy embereket Barna sohasem szerette, ezért amikor nagyleálláskor mindenki délelőttös műszakra volt beosztva (a négy ügyeletes kivételével), eszébe jutott milyen fukar volt vele a "Vicsorína" a 4-es műszakos kolléga. Történt ugyanis, hogy "Vícsorína" meglehetősen jó ismeretséggel rendelkezett a a Műanyaggyárban, és rendszeresen átlátogatott oda tasakszerzés ürügyén! Egyszer Barna is megkérte hozzon neki, de ez az önző ember nem adott neki, mondván keveset kapott, pedig a szekrényében felhalmozott "stóc" pont az ellenkezőjéről tanúskodott. Ezért az "Öreg" egy reggeliszünetben elhintette, most beszélt egy savüzemes kollégájával, aki szólt neki, hogy szekrényellenőrzést tart a rendészet, hiszen most mindenki egyszerre dolgozik! Na lett is nagy riadalom! A gyűjtögetők csapot-papot hátrahagyva rohantak az öltözőbe, és a "szajrét" hónuk alá csapva igyekeztek elrejteni az üzem különböző területén. Így került a festék a WC tetejére, a szatyor a tűzoltó homokos ládába, és így tovább, a hegesztő reduktortól, a maszek hurkatöltőig minden máshová. Barna persze mindezt egy tartály mögé bújva figyelte, majd miután mindenki megnyugodva ült vissza reggelizni, intett nekem: "Kölyök, gyere!" Az üzemben járva közölte, szó sincs semmiféle ellenőrzésről, majd kiemelt egy nagy csomag reklámszatyrot a tűzoltóhomok közül, és a kezembe nyomta, "Nesze a tied!", ő pedig a nagyobbik felét vette magához! Miután a festéket is igazságosan elosztottuk, elrejtettük a gázálarc tároló szekrénybe (melyhez csak Barnának volt kulcsa), kíváncsian vártuk a fejleményeket.
Egy óra után, miután mindenki rájött, vaklárma volt az egész, gyanútlanul visszamentek a kollégák, hogy visszavegyék "jogos tulajdonukat", megdöbbenve tapasztalták, hogy szinte semmi nincs a helyén! Káromkodva bosszankodtak, de nem volt mit tenni, le kellett nyelniük a békát, hiszen nem mondhatták azt, hogy "ellopták tőlem a lopott cuccot", Persze az öltözőben kíváncsian fürkészték a másik szekrényét, de mindhiába!
4.Sószórás
Nem, szó sincs a téli időszakban közlekedő autóról, vagy jégmentesítésről, pedig ezúttal is pergett a só, csak éppen nem sok örömet okozva...
A délelőttös műszak minden hétköznapján feltűnt,hogy "Barna bá" sietősen tisztálkodik, felöltőzik is elsiet. A rosszhiszeműek persze azt gondolták, sikerült valami "palimadarat" fognia, aki minden nap fizet neki, de kiderült másról van szó.
Az egyik ilyen öltözői kapkodás után, a művezető rákérdezett: -"Hová a fa..ba sietsz má?', mire az Öreg rávágta: -"Sietek a központi étterembe, mire a többi ebédelő odaér!".-"De hiszen minek, miko' te sose szoktál ott kajálni?" kérdésre Barna elárulta, azért kell neki rohanni, hogy időben meg tudja lazítani az asztalra előre kihelyezett sótartók tetejét, aztán az étterem egyik eldugott sarkából, mintha csak várna valakit elégedetten figyelhesse a megdöbbent, és káromkodó arcokat amikor a sótartó rázásától a leeső kupak miatt belezúdul a sok só, és a leves, v. főzelék, v. épp valami tészta, v. sült, stb.. ehetetlenné válik...
Jó kis húzás mi???
Nos, ilyen volt az "Öregbarna" gyengébb pillanataiban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése