Nos miután sikerült maximális szintre fokoznom az érdeklődést, vágjunk is bele!
"Sírköves", ahogy kocsmai ismerősei nevezték, tegyük hozzá, hogy nem a kőfaragással megkeresett munkája miatt kapta a nevét, hanem onnét, hogy egyszer segített egy sírkő felállításánál a temetőben (pontosabban annak ledöntésében, ami miatt akkor véget ért temetői karrierje, mielőtt elkezdődött volna...), nagyon szeretett kocsmába járni. Valamikor a "boldog békeidőkben" még volt felesége, de miután az első fizetésnap után két hétig nem tért haza, emiatt elvált tőle, és az utóbbi években már barátnőt sem tudott felmutatni.
Viszont meglehetősen heves vérmérsékletű volt, ezért épp kapóra jött neki, hogy a szociális segély kifizetése napján betért a borozóba egy nő! A "rémálomarcú lány" persze csak azok körében aratott sikert, akik egy féldecivel az alkoholmérgezés előtt álltak, viszont azok rendszeresen megtalálták! Miután élettársa egy sajnálatos félreértés következtében a megyei büntetésvégrehajtási intézet vendégszeretetét "élvezte" (miután fejszével megpróbált az asszonyból embert faragni!), így társ nélkül maradva lépett be kacéran (és egy fillér nélkül) a kocsmába, és máris a "sírköves mellé telepedett! Mivel barátunk jócskán túl volt már a szükséges értékhatáron, elég csinosnak találta a hölgyet, és kért is neki valamit. Nos az asszonyság rögvest egy deci vegyest, és egy korsó bort kért, és miután megkapta, férfiakat megszégyenítő gyorsasággal gurította azt le a torkán.Szó szót követett (ital pedig italt), ezért a "Sírköves" komolyabb elhatározásra jutott, felajánlta szolgálatait a hölgynek. A nő kissé kérette magát, de ellenállásának utolsó bástyáit, is ledöntötte barátunk azon kijelentése, hogy. -"menjünk a bótba', aszt' veszek egyfélliterest, meg egy bort!", így ráállt az üzletre, és kéz a kézben távoztak előbb a bolt, majd később kiserdő irányába. Az őszies időben megcélozták a szalonnasütő környékét (ahol emberemlékezet óta nem sütött senki szalonnát...)és letelepedtek a padra...
FIGYELEM! NAGYON ERŐS RÉSZ JÖN!!!!
Miközben szépen iszogattak, a "Sírköves" egyre "kanosabb" lett, és elhatározta dűlőre viszi a dolgot, ezért egyik félrevonulását, és vizelését követően szembefordult az áldozatával, és vulgáris kijelentést tett:
-"Láttá' mán' ekorát, hee!", és nemi szervét két marokra fogta! A hölgy azonban edzett volt e téren, és rögvest riposztozott: -" Ilyen cseppet még nem!" A nyilvánvalóan pejoratív kijelentés azonban nem szegte barátunk kedvét, aki kézelfogható ajánlatot tett!
-"Nem vagyok én olyan teeee!, válaszolt a szépség, de miután kétezer forintot ígértek neki az akcióért, rábólintott a tervre! -"Menyünk' benttebb az erdőbe, mer itt megláthatnak!" javasolta a csaj, és előre küldte a "Sírkövest" aki egy tisztáson megállva, térdig letolt gatyával várt az aktusra. A hölgyemény azonban zsebében a pénzzel pontosan ellenkező irányba sietett, miközben barátunk egyensúlyát vesztve, a letolt gatyában elesve meghemperedett egy pocsolyában. Tíz perc fekvés, (és némi ordibálást követően!) rájött, valószínűleg becsapás áldozata lett, ezért visszasietett egyik törzshelyére!
Először azt gondolta elmeséli a történteket, de eszébe jutott, ezzel csak magát égetné, ezért csinos mesét talált ki.
A pultos, mikor meglátta a csupa sáros, és részeg embert, előbb nem akarta kiszolgálni, de kíváncsisága nagyobb volt, ezért faggatni kezdte a randevúról.
-"Csak úgy lovagolt a kárin' HEEE!" mondta a kiszolgálónak, nem is sejtve mekkora bajt okoz ezzel saját magának. -"Attól lettél ilyen sáros, te majom! " mérte végig a pultos, és elraktározta magában az információt.
Pár hónap elteltével a "fejszés" koma kiszabadult, és az asszonya habitusát ismerve, a talponállókban próbált megbizonyosodni felesége hűsége felől. Jó szokás szerint egyből megnyugtatták, mit csinált vele a "Sírköves", aki elhatározta megregulázza a gaz csábítót! Előbb a feleségét akarta megverni, de miután eszébe jutott a börtönpriccs, letett róla. és inkább barátunk keresésére indult! A harmadik kocsmában bele is botlott, és egyből mellkason vágta. -"Adok neked lovaglást te KÖCSÖG!" tette hozzá, és ezt hagyománt a mai napig őrizve, akárhányszor találkozik "Sírkövessel", mindig üt rajta egy párat, leverve a nem létező szarvakat!
Így járt tehát "Kőfaragó" barátunk, aki azért fizetett, hogy sokszor megverjék...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése