Bozótvár 2.0- Bevezető helyett

Manapság nagy divatját éljük a "remake"-nek, a régi klasszikusok újraforgatásának, elég csak a Meseautóra, v. Hyppolit a lakájra gondolni.

Nos gondoltam egy merészet, mi lenne, ha ugyanezt tennénk az egykori kötelező olvasmánnyal, a nagy sikerű ifjúsági regénnyel, amiből később televíziós sorozat is készült Bánhidy László főszereplésével.

A szerzői jogvédelem miatt kénytelen voltam a szereplőket átkeresztelni, de remélem a karakterek így is felismerhetők.

Jó szórakozást!

Török Gábor.

Üzemi Történetek- Telefonok

Egy korábbi bejegyzésben már megemlékeztem az "Öregbarnának", és a telefonhoz fűződő romantikus viszonyáról (lásd telefonbetyár), de ezúttal egy komplexebb kitolásról lesz szó!

Bár annak idején nem sokat hallottunk a különféle a nők munkába állását segítő programokról, a műszakunkban rendszeresen feltűntek kezelői beosztásban a "szebbik nem" képviselői. (ez a bejegyzés meglehetősen túlzó, ha valaki ismerte pl,. a savüzemi takarítónőt, de ezt hagyjuk...)
Ráadásul, mivel a szakiskolákban a vegyipari képzésben résztvevők többsége lány volt, és számukra nem mindenhol akadt hely a laborban, v. a műanyaggyárban, ezért kerültek időnként hozzánk is a friss munkaerők. Persze többnyire csak látszólag végeztek érdemi munkát, tevékenységük többnyire kimerült a szakmánylap óránkénti kitöltésében, és a laboránsnak történő segítségben, ami valahol érthető is, hiszen egy vékonyabb hölgytől kevésbé volt elvárható a 300-as tolózárak mozgatása. (tisztelet a kivételnek)
Így került a műszakunkba "Csilla" is, aki a tehette leginkább menekült a műszerszobából, mert az ott elhangzottak, (főleg a kifejezésmód) nem nyerte meg tetszését. Amin nincs is mit csodálkozni, hiszen a félperces párbeszédek még a késő esti idősávban sem mehetnének le a televízióban kisípolás nélkül. A probléma leginkább akkor adódott ebből, ha "szabadszájú" kezelő az irodaházba látogatott, vagy épp az üzemorvosi rendelőbe, és ott is hasonló stílusban beszélt, mert pl. az egészségügyi asszisztensnő nem igazából tudta hová tenni a "Pisztolyt kigyűrőd!" mondatot!

De térjünk vissza eredeti témánkhoz. Mivel "Csilla" meglehetősen dekoratív volt (TVK-s szint, persze , nem Miss World Hungary), ezért sok alkalommal keresték a városi telefonvonalon.
Az ominózus délutánon csendesen folytak az események, amikor megszólalt a telefon, amit véletlenül éppen "Barna" vett fel. A rövid párbeszéd után kiderült a hölgydolgozónkat keresik, aki éppen (ismét) a laborban volt. Mivel az üzenetet az "Öreg" vette át, ezért kénytelen volt ő a "hangoson" átszólni a keresett fél részére.
Mire azonban "Csilla" átért, a nyilvános fülkéből telefonáló hódolója aprója elfogyott, aki ezért bontotta vonalat. Persze "Csilla" nem hitte el az egész "telefonosdit" "Barnának, azt gondolta az öreget ismerve, biztos valami ugratásról van szó, (mert volt rá pár példa, hogy az öltözőből kiugrasztott kolléga, aki jóhiszeműen közölte "fontos hívást várok!" potyára rohant!) ezért méltatlankodva távozott! A történteket Barna sem vette jó néven, és várható volt, visszaadja kölcsönt, amire kisvártatva lehetősége is adódott.
Történt ugyanis, hogy a telefon pár perc múlva ismét felberregett, és az iménti "Don Huan" volt ismét a vonal végén:
-"Elnézést! De.."-kezdte megszeppenten, de Barna közbevágott:
-"Tudod mi az elnézés, öcsém? Amikor b..-od hátulról a kecskét, azt elnézel a két szarva közt!"
Az ifjú eme szaftos disznóságot hallva kissé meglepődött, de tovább folytatta a mondandóját:
-"Szóval csak azt akartam mondani, elfogyott a kettesem, azért szakadt meg az előbb vonal, de most hoztam egy marékkal! Akkor szóljon már Csillának!", mire Barna beledörmögött valamit, amit akár beleegyezésnek is lehetett érteni.
A beszélgetés után Barna az asztalon elhelyezett rádió mellé helyezte a kagylót, ami éppen az Esti Krónika belföldi híreit sorolta, majd leült, és a körmét kezdte piszkálni.
-"Na mi van?" kérdeztük az "Öregtől" de ő csak hümmögött, majd hozzátette: "A fene se fog egyszer annak a hülye p...nak szólni!"  Mielőtt még valaki csodálkozna, egy komoly üzemben hogy lehet csak úgy hosszú ideig félretenni a kagylót, elárulom volt másik un. "belső" vonalunk is.
Mivel nem mi vettük fel a telefont,rá sem hederítettünk az egészre, az ifjú pedig már a sporthíreket hallgatta! Aztán valószínűleg vagy megunta a "szolgáltatást", v. a pénze fogyott el, de hamarosan már csak a normál á hangot lehetett hallani, mert bontotta a vonalat.

Ezek után egy darabig megszűntek az udvarló megkeresései, majd "Csilla" is távozott egy jobban kereső munkahely világába.

Üzemi Történetek- Csütörtök, délelőtt!

A folytonos műszakrendben dolgozók részére ez a nap mindig is különleges volt, lévén ez zárja le a kéthetes erőltetett menetet, a négy délutánt, a három éjszakát, és hét délelőttös műszakból álló munkavégzést. Általában a fenti napon, ha csak valami váratlan közbe nem jön, ez a nap már lecsordogál, és kezdődhet a hosszú pihenő!

 Viszont Barna számára ez a nap még különlegesebb volt, hiszen a délutános váltótársa, a nagy "liblingje"  "Sanyi" volt, akit mindig megörvendeztetett egy két meglepetéssel. Legutóbb pl. azzal hogy a földszinti tűzcsapszekrényben elhelyezett egy sörösüveget, mert fél fülel elcsípte, hogy délután ellenőrizni fogják azokat az illetékes szakemberek, és mivel Sándor "üzemi" tűzoltó is volt, az ő feladata lett volna ezek rendben tartása. Elképzelhető, hogy égett az arca, amikor a tűzoltók megpillantották az üveget.
Ezúttal azonban Barna mást talált ki, melyhez ismételten az én segítségem kérte.
-"Gyere, kölyök!"-mondta fél egy tájban, és műszerszobából kilépve egy kisebb pajszert nyomott a kezembe, ő pedig egy "hosszabbítót" (v. "F" kulcsot, ki hogyan ismeri) hozott magával, és kilépve az üzemből, az egyes számú mintavevő helyre igekeztünk.
E helyütt egy kis magyarázattal tartozom. Az üzemben minden műszakkezdéskor, és ezt követően két óránként vízmintát kellett venni az erre kijelölt pontokon, a csatornahálózatból, hogy többek között a víz nitráttartalmát meghatározzák, ami köztudottan káros az élővizekre. Maga a folyamat rendkívül egyszerű, a mintavétellel megbízott kolléga, egy mintavevő edénnyel, kis "erlenmeyer" lombikokkal felkeresi kijelölt pontokat, és vízmintát vesz belőle. Az első kettőt az üzemtől kissé távolabb eső csatornából, az utolsót pedig az üzemen belül. Remélem eddig érthető. (leírni ugyanis sokkal körülményesebb, mint megcsinálni!!!)
Nos normál estben ez egy nagyjából tíz perces séta volt, ami jó időben kellemes, szakadó hóesésben éjfélkor már nem annyira.
Esetünkben az "Öreg" azonban ravasz trükköt eszelt ki! Az első ponthoz érve levette a csatornáról a rácsot és a pajszer segítségével a kissé távolabb fekvő öntvény csatornatetőt ráhúzta a nyílásra.
Újabb sétánk után az eset a következő ponton is megismétlődött, és világossá vált Barna terve. A dögnehéz fedelet ugyanis puszta kézzel felemelni lehetetlen, ezért Sándor kollégánknak majd vissza kell sétálni az üzembe egy pajszerért, és csak aztán mehet tovább! Az utolsó pontnál pedig egy szelepkerék elforgatásával lehetett mintát venni, amit viszont Barna a hosszabító segítségével "tökig" behúzott ezt egyébként máskor egyébként akár kisujjal is ki lehetett nyitni...)
Miután végeztünk feladattal, már csak a váltást kellett megvárni, és elégedetten indulhattunk a kettes telepre.
Ismervén a szokásokat, tudtuk, előbb Sándor megkávézik, majd eltrécsel egy kicsit a laborban, tudtuk nagyjából negyed három tájban indul útjára. Szerencsére az időjárás is a kezünkre játszott, megjött a műszakos eső, mi pedig a söröskorsók mögött elégedetten figyeltük az aláhulló esőcseppeket.

A fejleményekről persze csak hétfőn értesültünk, mert a délelőttös laboránsok közül volt aki még elcsípte "Sanyi" barátunk szerencsétlenkedését! Ráadásul ismét ő  műszakja váltott bennünket, ezért hősünk Barnát is letolta az öltözőben, aki persze faarccal letagadta az egészet, és a útjavító munkásokra fogta, aki valóban ott dolgoztak a közelben. "Biztos, féltek hogy beleesnek!"-tette hozzá az "Öreg"!
Persze Sándor nem hitt neki, de mit tudott csinálni? Hát azt, hogy amikor Barna váltotta volna, visszaadja kölcsönt, de nem jött össze mert az "Öreg" szabin volt, így szerencsétlen (és rendkívül jámbor) "Lacika" mászkálhatott a szerszámokért vissza...

Minden, ami öl, butít, és...-"Dezső" és a triatlon nagyhét!

Augusztusban benépesül a város, kezdetét veszi az össznépi "dzsembori". Színes programok, koncertek, sörsátrak, alkalmi árusok lepik el a főteret. Dezső barátunknak, aki már a közmunkán is bizonyított, ez az egyik kedvenc időszaka, és kalandjairól egy kaleidoszkóp jellegű bejegyzésben emlékeznék meg!
Jó szórakozást!

Az egyhetes nyári őrület a "bogratlon" elnevezésű versennyel veszi kezdetét, amikor vállalkozó kedvű csapatok főzőtudományukat összemérve versengenek egymással. Természetesen az országos méretű politikai pártok helyi szervezetei is kiveszik a részüket az eseményekből, és jófajta itókával lepik meg a feléjük tévedő kedves vendégeket. Az ominózus napon Dezső is betévedt a pavilonok sokaságába, és legelsőnek a piros napernyők, és szegfűs feliratok árnyékában álló sörcsapolót vette észre! a pult mögött egy idősebb fazon tette tálcára a "sörikét", barátunk pedig közelebb lépett.
-Vehetek belőle?- és választ sem várva a kezébe fogott két műanyag poharat.
-Azért van!- jelentette ki rezignált arccal az öreg, mire Dezső letelepedett a faasztalhoz. Miután már tíz pohárral megivott úgy döntött, ideje más távlatok után nézni, s kapóra jött a szomszédos főzőhelyről odaérkező "tulipános" szakács, aki homlokát törölgetve hangosan kijelentette: "b..átok meg, adjatok már egy sört mert nálunk csak házipálinka van!"
Dezső egyből nekikerekedett, és a komát követve meg is találta a szomszédos sátrat, ahol kikönyörgött pár féldecit. Mielőtt viszont bárki politikai elfogultsággal vádolná,bizton kijelenthető, benézett minden sátorba, a "narancsosoktól" kezdve, a "melóspártig" és jócskán lerészegedett mire lement a nap! Végül a "Szocik" zavarták el miután majdnem nekiesett a bográcsnak, de hogy ne távozzon rossz szájízzel, ezért a kezébe nyomtak még két doboz sört.

A fárasztó hétvége után a hétköznapokban is részt vett minden programon, mert egyrészt ismerőseivel találkozva esély kínálkozott rá, hogy meghívják valamire, másrészt az óvatlanul az asztalokon felejtett maradék italok elfosztása is esélyt nyújtott a berúgásra, ami kedvenc hobbijává vált.
A csúcspont, a zenit azonban kizárólag hétvégére tevődött, amikor barátunk beírta magát a város (sőt a triatlon) történelem könyvébe. Az történt ugyanis, hogy a verseny napján Dezső már reggeltől italozott egy hasonló életfilozófiát valló ismerőse társaságában, és a kannás bor elfogyasztásának helyszínét az egyik parkban jelölték ki. Ám balszerencséjükre a szobor előtti padsor egybeesett a ifjúsági világkupa futam útvonalával, és mivel ennek a biztosítása nem annyira megoldott, mint a felnőtteké, ezért a fiatal sportolók előttük futottak el, kishijján hasraesve a járdára kilógó lábakban. Ám kis idő elteltével a bor elfogyott, és az összelejmolt, és üres üvegekből összeszedett pénzből újabb bor vásárlása került meghatározásra.
Mivel Dezső volt a józanabb (bírt menni...), ezért ő indult a csaknem szemben lévő "filléres marketbe"!
Kerülőt viszont esze ágában sem volt tenni, ezért a szalagon átbújva a kijelölt versenypályán tántorgott, kihasználva annak maximális szélességét. Kisvártatva utolérte ő a női mezőny, és több, kevesebb sikerrel megpróbálták őt kikerülni. Sajnos azonban a sikeres vásárlást követően Dezső ugyanazon az útvonalon tért vissza, és ekkor már nekiment egy finiselő futócsoport!!! A pálya felügyeletével megbízott tizenéves bakfis nem tudta igazából kezelni a helyzetet barátunk pedig fennhangon azon bosszankodott, hogy majdnem szétrepedt a flakon...

Mindenesetre a végeredményt meglehetősen befolyásoló tevékenységének köszönhetően áldhatta nevét a Francia győztes, és bosszankodhatott a dobogó legfelsőbb fokáról leszoruló Lett, Német, Brit,és megannyi más nemzetet képviselő ifjú triatlonos.

                                         

Vagyonőrök- A tanfolyam

Az első részből már kiderülhetett, milyen fantasztikus képességű emberek jelentkeztek a tanfolyamra, most pedig bepillanthatunk az egyik előadás felejthetetlen pillanataiba.

A pontban délután kezdődő első órán mindig volt egy-két renitens, aki később érkezett ("késett a busz, főnök..."), de általában normális mederben zajlottak az események. Ezen a napon azonban mindenki egy kicsit be volt sózva (talán az aznap fizetett segélynek köszönhetően), és már az óra elején vicces beszólások hangoztak el. Többek között egyik hallgató Rambót nevezte példaképekének, majd miután a szatyorjából elővett egy barackot, a mellette ülő egyedüli hölgytanulóhoz fordult, a "Szereted e a szőrös barackot ÁGI?" kérdéssel. Az osztályfőnök, aki mellesleg akkoriban a helyi rendőrkapitányság szabálysértési osztályvezetője ezt még szó nélkül hagyta, de a következő órán történtek már őt is meglepték.
A negyedórás szünetet követően, midőn visszatértünk a terembe "Feri" az osztály doyenje, (aki egyébként az első sorban és középen foglalt helyet), miután látta hogy a "tanár" különféle törvényeket ír a táblára, nemes egyszerűséggel a padba nyúlt, és elkezdte elővenni uzsonnáját. Miután nagy csörgést követően kibontotta a parizeres szendvicset, egy kefírt vett elő, és rázogatni kezdte. A szokatlan zajra már az előadó is felfigyelt, és megfordulva döbbenten látta, amint barátunk jót harap az ennivalójába.
-"Jó étvágyat, Ferenc!", jegyezte meg kissé pikírt hangon, de Feri nem szégyellte el magát, hanem udvariasan megköszönte a jókívánságot, és vígan falatozott tovább, időnként meghúzva a kefíresdobozt.
Nos ekkora pimaszság láttán már a "tanár" sem bírta tovább, és kifakadt:
-"Most volt a negyedórás szünet! Miért nem akkor intézte el az étkezését!", de Feri barátunknak erre is volt egy frappáns válasza:
-"Azér' mer' kiszaladtam a garázsbótba' egy sörér' meg egy ampullásér'!", és ezt bizonyítandó megsimogatta a hasát!
Szegény osztályfőnök ezt hallva csak legyintett egyet, és magába csak ennyit jegyzett meg, "ezt az elhivatottságot.."

Természetesen a történtek ellenére Ferenc levizsgázott, sőt a későbbiekben dolgozott is tanult új szakmájában. De azt majd legközelebb mondom el!

Üzemi Történetek- Kolbászsütés

Károly nap alkalmából engedtessék meg nekem, hogy egy egykori kollégáról emlékezzem meg, akit csodák csodájára Karcsinak hívtak. Sokáig gondolkodtam rajta, műfaját tekintve ez üzemi, v. kocsmai sztori e, de mivel a helyszín a munkásszálló, főszereplője pedig egy volt munkatárs, így az előbbi besorolás mellett döntöttem. (aztán olvasás után mindenki döntse el igazam volt e.)

A "száznyegyvenhányas" szállóban Karcsi barátunk hosszú pihenőre érkezvén, előbb bevásárolt a boltban természetesen pálinkát, sört, és egy kis harapnivalót majd a szobában ülve nekiállt iszogatni.
Egyedül meglehetősen unalmas a dolog, de ez Karcsit mit sem zavarta, egyre vidámabb lett, miközben magában beszélve megvitatta az aktuális kérdéseket, de így is majdnem sikerült összevesznie.
Valamikor dél tájban megéhezett, ezért elhatározta, eszik valamit. A szatyorból előkotorta a korábban vásárolt főzőkolbászt, és elhatározta finom ebédet készít belőle.
Rogyadozó lábakkal kitántorgott a konyhába, ott elővett egy feketésre égett lábast,és belerakott negyed kiló zsírt, majd bekapcsolta a rezsót. Amíg a zsír olvadt, felkarikázta a kolbászt, beletette a már sercegő edénybe. Mivel meglehetősen unalmasnak találta a tevékenységet, ezért visszaballagott a szobába, és ismét inni kezdett, Talán az éjszakai műszak okozta fáradság, talán a fél liter körtepálinka okozta azt, hogy barátunk elszenderedett. A kolbász persze vidáman pirult a zsírban, a szétfröccsenő zsírcseppek pedig csak úgy füstöltek a platnin.Persze később már szénfeketére égett a kolbász az emeleti folyosórészen pedig kezdett áramlani a füst: Persze abban az időben még nem volt érzékelő, a folyosó végén az egyik mellékhelyiséget takarító hölgy észlelte leghamarabb a szagot. Mikor kinézve meglátta a dőlő füstöt, villámgyorsan a konyhába sietett, és levette a lábast a rezsóról. Időközben már más épületrészekre is átterjedt a füst, ezért egyre többen gyülekeztek a folyosón. Hangosan méltatlankodva keresték az "elkövetőt", és az egyik ajtón benyitva meg is találták Károlyt, aki szétdobált üvegek társaságában, éppen felült az ágyban, miközben a szájából egy éppen meggyújtott "mezítlábas kossuth" kandikált ki:
-"Mi ez a ricsaj?"-kérdezte merev szemmel.
-"Valami barom felgyújtotta konyhát!"-mondta a takarítónő, és bentebb lépve a padlón megpillantotta a zsiros papírdarabot, amin kolbászhéj feküdt!
-"Te részeg disznó!"-kiáltott fel az időközben odaérkező gondnok is, -"Most festették ki a konyhát a múlt héten TEE!" és mikor meglátta az ágyban pöfékelő Karcsit még jobban kifakadt! -"Még a szobát is kigyújtanád! Megmondtuk se cigi se piázás nincs a szállón!"-és szétguruló üvegekre mutatott.
-"JÓva' maj' kifestem, bammeg"!-mondta Karcsi, és megpróbált felkelni, de nagy erőlködéstől csak "engedett" egyett, és visszazuhant a vaságyra.
-"Fúj, de büdős!" jelentették ki a szemtanúk, majd a takarítónő kitárta az ablakot, miközben Karcsi azon gondolkodott, mi is történt tulajdonképp.

Persze másnap már tiszta fejjel közölték vele, és kénytelen volt egy hétvégén kifesteni a konyhát saját zsebből, de ekkor sajnos festés közben a sámlitól zuhant le....
De ez már egy másik történet!

Minden, ami öl, butít, és...- Biciklibaleset

Bizony, bizony! Nagyon veszélyes párosítás a kerékpár, és ital, és itt nem csak az utóbbi időkben megemelkedett bírságokra gondolok. Jelenlegi történetünk végül még is csak "happy end"-del végződik!
(legalább is a biciklista számára...)

Az ezredforduló táján nagy felújítási munkák történtek városunkban, és az egyik nyáron elindult a távhővezetékek korszerűsítése is. Ennek folyamodványaként egyre másra készültek hatalmas munkagödrök, az egyik legnagyobb éppen a város főutcáján egy élelmiszerüzlet előtt (a nevet nem írom ki, nem fizettek egy vasat sem...). Persze a hatalmas gödröt körbekerítették , és szalaggal is körbehatárolták, az esetleges balesetek miatt. Egyik reggel is szokásos tempóban kezdődött a munka, megérkeztek a dolgozók, kipakolták a szükséges felszerelést és leereszkedve a gödörbe munkához láttak, A lakatos fűrészelt, a hegesztő hegesztett, a harmadik pedig nézte őket, majd időnként cseréltek.
Nagyjából ez idő tájt gurult le a sokadik feles "Feri" barátunk torkán, aki az éjszakás műszakból kissé hátramaradva egy talponállóban töltötte a délelőttöt.
-"Nem lehet kibírni ezt a hőséget a panelban!"-panaszkodott a kocsmárosnak, és folytatta a hűsítést.
Azonban, talán a kialvatlanság, talán a fél liter szilvapálinka miatt kissé elnehezült a mozgása, egyre nagyobbakat nyelt (vissza...), és laposakat pislogott. A pultos jobbnak látta hazaküldeni, mielőtt összerondít mindent, és karonfogva kikísérte a már délelőtt is perzselő napra. "Feri" a biciklikormányba kapaszkodva elindult, és még fél füllel hallotta a hozzá címzett intelmet:-"Aztán fel ne ülj a biciklire, te majom!"
Igen ám, de meglehetősen nehéz művelet volt a folyton oldalirányba mozgó kerékpárt időnként már bokamagasságban tolni, ezért "Feri"úgy döntött felül rá! A kezdeti nehézségek után a bicikli nekilendült, barátunk pedig elkarikázott hazafelé.
Közben a "távhőgödörben" is zajlott az élet, a reggeli elfogyasztása után, aktívabb lett munka, éppen egy nagy átmérőjű csövet tettek a helyére.
"Feri" időközben őrült módjára közlekedett, mivel tapasztalta, ha lassít, a kerékpár imbolyogni kezd, ezért muszáj folyamatosan tekerni, amitől viszont rendkívül felgyorsult. A zebra előtt már észlelte, nagy a baj, de már késő volt és ordítva belehajtott a közel 3 méteres gödörbe, felborítva a bójákat, leverve a piros fehér léceket!
A gödörben a sarokban dolgozó kollégának szerencséje volt, őt csak egy deszkadarab vágta fejbe, a vaskorlát elkerülte, de a középen tartózkodót pont hátba verte a biciklipedál, amiről már "Feri" lerepült
és a vascsőre zuhant, A legtávolabbi munkatárs időben félrehúzódott! Pár döbbent másodperc után kezdtek magukhoz térni, "Feri" legelőbb, aki az oldalát tapogatta, és a kerékpárját kezdte vizsgálni, Az első kerék kiflire hajlott, a kormány elferdült, de az ősrégi "Ukrajna" jól bírta a megpróbáltatásokat.
Szerencsére a munkások is megúszták kisebb zúzódásokkal, ezért nem lett következménye az ügynek, csupán annyi, hogy pár alkalommal meg kellett barátunknak vendégelni, úgymond fájdalomcsillapító gyanánt a melósokat.

Amikor "Ferit" kisegítették a gödörből, a bámészkodók is feloszlottak, de egy darabig mindenkinek, aki a kocsmából  kerékpárral távozott elhangzott az intelem:
-"Aztán óvatosan! Nehogy úgy járj, mint...!"

Üzemi Történetek- Brigádbuli II.

Közeledik a pótszilveszter ideje, ezért ismét egy régi találkozó történetét elevenítem fel, amelyre "ezerkilencszázvalahány" márciusában került sor. Az apropót az szolgáltatta, hogy eme jeles hónapra esik a nemzetközi nőnap, továbbá feltorlódtak a névnapok, lévén a műszakban volt két Gábor, valamint Zoltán, Sándor, József, és Árpád is, ezt már nem lehetett a "biciklitárolóban" elintézni!

A legutóbbi keserű tapasztalatoknak köszönhetően ezúttal már nem engedtek ki senkit korábban a brigádházba, ezért egy "viszonylag" józanabb csapat érkezett a délutáni rendezvényre, Barnával az élen!
Persze az "Öreg" hamar behozta a lemaradását, "sztereóban" itta a sört a konyakkal, ezért ismét ő volt az első, aki leghamarabb lerészegedett! A buli egyébként focival indult, Barna mint főszurkoló folyamatosan káromkodva biztatott minket, egészen addig, míg a sporttelep gondnoka le nem zavart minket a centerpályáról!
Ezután következett a babgulyásos vacsora, ami simán lezajlott, és következett az igazi szórakozás! Az asztalra kihelyezett sós tallérok láttán Barna ideges lett, és ki tudja miért,a fején kezdte széttördelni a rágcsálnivalót!
Miután leállították ez irányú tevékenységét, elkeseredésében újra inni kezdett!
Nagyjából este tíz körül járhatott az idő, amikor az igen csak "üveges" szemű "Barnabá" magához intett, és rám kacsintva suttogni kezdett. (pontosabban belelehelt egy csomó szeszt az arcomba!)
-"Figyelj "kölyök"! Kitaláltam egy jó tréfát! Mindenki röhögni fog!"
-"Miről lenne szó?"-kérdeztem vissza, és Barna máris előállt a nagy tervvel:
-"Figyelj! Odamész a magnóhoz, és ha intek, leállítod, majd szólsz, hogy figyeljenek rám!"
-"És?"-kérdeztem közbe türelmetlenül, mire az "Öreg" folytatta: "Akko' én kisétálok, és a nagy csendben egy hatalmasat durrantok!", és hogy ezt illusztrálja máris "pukizott" egyet!
Bár jómagam megpróbált lebeszélni, de az "Öreg" hajthatatlan maradt, ezért a táncolók között óvatosan utat törve a "mjúzikcenterhez" osontam. Éppen a nagy sikerű 3+2 valamelyik lakodalmas dala szólt, amikor Barna intett!
-Egy kis figyelmet kérek!-mondtam miután megszűnt a zene, és minden szempár rám szegeződött-"Barna akar valamit mondani!"-és az "Öreg" felé intettem.
Barna nehézkesen felállt, és látszott rajta nagyon erölködik:
-"Na mivan má'! kiabálta a borízű hang, mire Barna válaszolt, hogy "Most!" de csak egy halk pruttyogást lehetett hallani ami "troccs"nak hallatszott!!!
Nemsokára átható büdösség terjengett el a helyiségben, és hűvösebb idő ellenére is ki kellett nyitni a teraszajtót:
-"Ez besz...t!"-állapította meg valaki, és bizony nem tévedett, mert Barna sűrű "Bocsánat, bocsánat" kifejezésekkel sürgősen távozott a földszinti wc felé, miközben világosbarna nadrágján hátul sötétebb foltok ütköztek ki!
-Csak tudnám miért kellett ehhez nézőket hívni?-kérdezte tőlem a művezető, de én csak a fejem ráztam!

Persze gondolható, meddig kellett ezt ezután Barnának hallgatni az üzemben...

Vagyonőrök- A "bemutatkozás!"

Egy régi mondást a mai nyelvre lefordítva, háromféle ember létezik, aki már volt biztonsági őr, vagy lesz biztonsági őr, esetleg most éppen az! Mindez persze köszönhető a képzésnek, hiszen a nyakunkba szakadó munkanélküliséget sok esetben úgy próbálták meg a Munkaügyi Központok kezelni, hogy beírattak mindenkit egy Személy-és Vagyonőr tanfolyamra, tekintett nélkül az illető végzettségére, mentális állapotára!
A Vagyonőrök c. bejegyzéseimben több epizódban számolok be e nem mindennapi képzés, és az azt követő munka szépségeiről! Jó szórakozást!

Talán a rendőr alezredes, akit felkértek az oktatásra, maga sem gondolta, hogy ilyen nehéz feladata lesz! Pedig egykori bűnügyi osztályvezetőként került már szembe kis zsebtolvajokon át nagystílű csalóig, "bicskás maxitól" a családját terrorizálóig, de ez a csapat mindenen túltett! Mint afféle megbízott osztályfőnök, az első foglalkozáson azt javasolta, mindenki mondjon magáról néhány szót, és mondja el, miért éppen ezt a foglalkozást választotta. Következzék a válaszokból egy csokorral, természetesen álnevekkel.

-"Feri vagyok, van két családom! Én azér' gyöttem'a tanfolyamra, mer' asztmonta' a nő a munkaügybe', hogy ha nem jelentkezek, mehetek közmunkára! Aszt' a franc se akar árkot ásni!!!"
-"Géza vagyok, csécsrő'! Én meg azér' akarok bisztonsági' őr lenni, mer akko' lesz fegyverem, aszt' a kocsmába fejbelövöm a sok köcs...g MAGYART, ha beszól!"
-"Pista vagyok! Nekem Feri szót' hogy gyöjjek'!
-"Laci vagyok! Nekem az apám is örködik, kint az autópályán, azt rengeteg keres mer' 24/24-be nyomja, aszt' aszt' monta' engem is benyom maga mellé, azér vagyok itt!"
-Tibinek hínnak'! Én eredetileg hegesztőnek akartam jelentkezni, de ott kevés lett az ember, és ez a tanfolyam indult!"

Nos látható milyen fantasztikus képességű emberek gyűltek össze a tanfolyamon!
Legközelebb már az oktatáson történtekre is kitérünk!

Rövid Történetek- Zoli a moziban!

Remélem jól teltek az ünnepek, és kellően kipihentétek magatokat a további bejegyzésekhez.
Ígérem az új esztendőben is hasonlóan tanulságos történetekkel örvendeztetlek meg benneteket, és számos új figurát ismerhettek meg, a régi kedvencek mellett! Jó olvasást!

Anno a 80-as években még nem lehetett százfajta TV csatorna különböző kínálatából válogatni, a videomagnó is luxuscikknek számított, amiről az ezerszer átmásolt, néhol hangalámondással "szinkronizált" filmeket lehetett nézni, ezért magas volt a mozikultusz. Egy jó filmre tódult a nép, bár néha megtréfálták a jónépet, hiszen a hangzatos "A nagy vonatrablás" címmel ellátott Jugoszláv westernfilm sokat ígért, főleg úgy, hogy a film beharangozójaként elhelyezett fotókon,jó üzleti érzékkel egy cowboykalapos embert beszélt egy félmeztelen hölggyel! Nos az akkori túlfűtött erotikától mentes korban, tömött sor állt a pénztárak előtt, hogy a mozivászon előtt szembesüljenek a ténnyel, miszerint a vasútí pályát rég beszüntették, emiatt a rablás elmaradt (csak órát hosszát várták a vonatot!), és a félmeztelen nő pedig egy pillanatra tűnik fel, midőn az egyik gengszter a barátjához érkezvén benyit ajtón, mire a nő kimegy!
 Zoli barátunk viszont minden filmet megnézett, de elsősorban nem a film tartalma miatt, hanem a többi szórakozni vágyó bosszantására! Egyik alkalommal csörgőórát vitt be magával,hogy megzavarja a nézőket, máskor pedig az utolsó sorban ülve csapágygolyókat gurított le, amik a széksorok között átgurulva, hatalmasat csattantak az első sor előtt elhelyezett lambéria borításon.
Talán épp az ilyen események miatt jobban odafigyeltek a belépőkre, ezért Zoltánnak más perspektívák után kellett néznie! A véletlen sietett a segítségére, ugyanis egyik alkalommal a tojásos hagyma elfogyasztása után egy "galambocskát" engedett a  levegőbe, ami nem aratott osztatlan sikert a nézők körében.
Legközelebb egy Belmondo film, (név szerint a Szabadlábon Velencében.) került vetítésre, és ismervén a főhőst,számíthattunk hajmeresztő mutatványokra, akciódús jelenetekre, és Zoli gondolta, eljött az ő ideje!

A mozielőadás kezdete előtt megivott egy liter tejet, majd köménymagot rágicsált hozzá, amit a vetítésre is magával vitt, és a film közben is ropogtatott! Jól számolt, mert a kezdés után tíz perccel elindította az első adagot, és mivel az első sorban, és középen foglalt helyet, a szag sok mindenkihez eljutott! Ezután folyamatosan eregetett, és kis idő múlva a nézőket már nem kötötte le a motorcsónakkal egy házba behajtó, vagy helikopterről ereszkedő főszereplő bravúrja, mindenki elkámpicsorodva figyelt a másikra!
Az idő előrehaladtával egyre többen (főleg a barátnőjükkel érkezők, aki imponálni szerettek volna a csajnak...)léptek inkább a távozás mezejére!
Mivel azonban ez csak az első (úgymond fél hatos) előadás volt, Zoli gondoskodott róla, hogy a következő vetítés nézői is el legyenek látva a megfelelő illattal, lévén alig tíz percnyi szünet volt, a film hosszúsága miatt4

Mindenesetre ezúttal a moziból távozó közönség nem a filmről beszélt, hanem arról a gyökér emberről,aki tönkretette a szórakozást!