Minden, ami öl, butít, és...- Közmunkában!

Bizony! Ezúttal dolgozunk, és "kocsmázunk" is. Hogy miképp lehetséges ez, kérdezheti a tisztelt nagyérdemű. Nos "Dezső" barátunk megtalálta erre az egyetlen lehetséges megoldást, melyet lentebb mindjárt el is olvashatunk! Jó szórakozást!

A 2010-es "narancsos forradalom" után az állam ismét egy nagyvonalú lépéssel kívánt segíteni a rászorulókon, egy csapásra megszüntette a 28.500 ft.-os RÁT-ot (Rendelkezésre Állási Támogatás), és helyette bevezette a 22.800 ft.-os FHT-ét (Foglalkoztatást Helyettesítő Támogatás), viszont ennek kifizetését legalább harminc napi munkaviszonyhoz kötötte! Sajnos azonban munkahelyeket már nem adott hozzá (elég csak a bezárt erőműre vagy a csődbe ment pelletgyárra gondolni...), így mintegy mentőövként a közmunka programot indította el, így kerülhetett az érettségizett fiatal, és a nyugdíj előtt álló kisebbségi polgártárs ugyanazon munkahelyre a város tisztaságáért felelős nonprofit céghez, ahová "Dezső" barátunkat is kiközvetítették!
Persze gondolhatjuk, mennyire volt elragadtatva az ötlettől, hogy ezentúl a "haver" pincéjének melegétől távolabb húzódva, az utcákat róhatja majd zöld láthatósági mellényben (mert munkásruha az nem jár, ugyebár) és takaríthatja a konténerek környékét, és még bort sem ihat! De a szükség nagy úr, ezért miután a Munkaügyi Kirendeltségről a szükséges papírokkal elindították, kénytelen volt felkeresni az ominózus céget! Persze, hogy bátorságot merítsen, előbb a közeli italboltot kereste fel, egyszersmind elkerülve a felesleges sorbaállást a személyzetis ajtaja előtt. Már jócskán dél felé járt, amikor újfent nekiindult, a szükséges nyomtatványok kitöltése után megkérték, lehetőleg mielőbb keresse fel az üzemorvost, és az alkalmasságival jöjjön vissza még három óra előtt.  Nos barátunk el is indult a rendelőintézet felé, de balszerencséjére épp egy kocsma jött vele szembe, ezért ismételten betért egy korsó bor erejéig! Miután ezzel is végzett, már nem volt semmi akadálya az orvos meglátogatásának, de "Dezső" elővigyázatosságból még vásárolt egy flaska "Jóbarát" fantázianevű bort (ami esetében igaz is lehetett, hiszen valójában a bor volt a legjobb barátja!), hogy a várokozás egyhangú perceit kissé feloldja.  Megérkezvén,az ajtótól kissé távolabb helyezkedett el, és időnként jókat húzott a palackból. Pont egy ilyen nyelés közben szólította a fekete hajú asszisztensnő, aki mellesleg látásból már jól ismerte hősünket, így nem lepődött meg viselkedésén. A szigorú doktornő azonban annál jobban, mikor az ajtón belépve "Dezső" egyből lefejelte az ajtófélfát. A vizsgálat közben még egyszer lett rosszul, mikor óvatlanul megkérte a páciensét, hogy nyissa ki a száját, mire az abból kitóduló tömény borszagtól kis híján ő is berúgott! De mindezek ellenére, sőt lehet, pontosan emiatt, megadta az engedélyt a munkavégzés elkezdésére. "Dezső" egyre ingatagabb lábakkal sietett vissza, no nem  személyzetishez, hanem előbb a kocsmába, újabb fogyasztás céljából. Azért az a javára írandó, hogy még ezek után is visszaért a papírral, így minden akadály elhárult a jövő hétfőn történő munkába álláshoz.
Az utolsó "szabad" hétvégéjét egy minden eddigit meghaladó berúgással ünnepelte meg, így nem a legfittebb állapotban jelent meg a hétfő reggeli találkozón. Szerencséjére az első nap a bemutatkozások, és az oktatás jegyében kezdődött, midőn megismertették vele a főnök politikai hovatartozását (erősen "balos"), mert a Munkavédelmi oktatás keretein belül inkább csak a jelenlegi "rendszert", ill. annak vezetőjét szidta!
Eljött a reggeliidő, amit azonban barátunk kihagyott, lévén nem volt mit ennie. A hosszú szünet után párokba osztották az újfelvételiseket, és "Dezső" egy bajuszos idősebb fazonnal került párba, feladatként pedig a víznyelők környékének kitakarítását kapták. Hamar összebarátkoztak, hiszen újdonsült ismerőse sem volt elragadtatva a munkától, viszont hamar közös nevezőre jutottak a szabadidő hasznos eltöltését illetően ("Úgy berúgtam tennap' mint állat!"). Nos miután el eldugott mellékutcában letelepedtek egy padra, "Dezső"nek  eszébe jutott, hogy hónap eleje lévén a postás mostanában hordja a FHT-t, és célszerű volna felkeresni. Mivel kollégája is helyeselte álláspontját, a lapáttal a vállukon, kerülőutakon keresztül elindultak abba az irányba ahol a postást feltételezték. "Dezső" gondolatmenete helyes volt, és a rövid "randevú" után máris kezében volt az összeg. Viszont így már roppant távolinak tűnt a munkaidő végét jelentő délután három óra, ezért elhatározták az egyik garázsboltban vásárolnak valami "harapnivalót", és végül a "pálinka+asör" párosításban jutottak konszenzusra. -"Úgy se szondáznak az első napon!" jelentette ki magabiztosan a bajuszos, célozva az oktatáson elhangzottakra (Nincs piázás munkaidőben!"), és jót húzott a hideg sörből.  Odakint azonban hidegre fordult az idő, ezért elhatározták, behúzódnak valami melegebb helyre, és miután az Autóbusz-állomást annak forgalma, és jól láthatósága miatt elvettették, a piacon lévő nyilvános budiban egyeztek meg! Itt azonban már megelőzték őket, a szűk és meglehetősen büdös helyiségben már ott szorongtak néhányan a közmunkások közül. Tulajdonképp befértek volna még, de ez esetben meg kellett volna osztaniuk az innivalót, ezért "Dezső" a már jól bevált helyre, a háziorvosi rendelő felé igyekezett, ahová új barátja is elkísérte. A rendelőben tartózkodó szépszámú betegsereg érdeklődéssel figyelte a lapáttal (és láthatósági mellényben) érkezőket, aki egy csendes sarokba húzódva várták az idő múlását, időnként meghuzzintva az italokat! Azonban a rendelési idő előrehaladtával a váró egyre inkább kiürült, így "Dezső" kénytelen volt egy sorszámot leakasztani, és eképp ücsörögni tovább. Most amikor cseppet sem volt neki sürgős,hamar sorra került és a rendelőbe belépve, fantasztikus tervet eszelt ki, egycsapásra megoldva minden problémát. Persze megpróbált józannak látszani, de tudhatjuk az efféle színlelés szinte minden esetben fordítva sül el, és nála is így történt. Szerencséjére a háziorvosát kicsit sem érdekelte barátunk állapota, és midőn "Dezső" kijelentette, hogy sajnos nagyon fáj a dereka, habozás nélkül kiírta táppénzre. Lett is nagy öröm! A káposzta ( a munkahely, és a pénz...) is megmarad, és a kecske jóllakik (nem kell dolgozni)-gondolta, és bátorította bajszost is, cselekedjék hasonlóképp. Neki azonban sajna' más volt a háziorvosa, aki miután meglátta a félrészeg beteget, és meghallgatta panaszát -"Fáj a derekam, becsípődött vagy mi!"("Dezső" javaslatára, hiszen neki már bevált!), felismerve annak tervét, esze ágában sem volt táppénzre venni, hanem egy hurkatöltő vastagságú tűvel egy fájdalomcsillapító injekciót nyomott a derekába. Na ha eddig nem is fájt az említett testrész, ezek után már igencsak sajgott, ezért a bajuszos derekát tapogatva, káromkodva rogyott vissza a székre. Miután itt már végeztek, kénytelenek voltak odébb állni, és azért az adott napra a bajuszos is kisírt egy igazolást, immáron semmi akadálya nem volt a kocsmába menésnek! Útközben találkoztak egy bambább kollégával, akinek kezébe nyomták a két lapátot, és megkérték rá szóljon "Lajosnak", hogy lebetegedtek, és a mai nap már nem is mennek vissza!
Miközben vígan fröccsözgetek, nem gondolták, hogy a "dadogós" kicsit másképp adja elő történteket, valahogy így :
-"Mán' be be bevótak' rúgva,aszt i i ideadtál a lapátot! Ja ja mmeg aszt' üzenik, hogy betegállományba vannn vanak' Aszt' menteg a rozsaszinbe!" (mármint a Rózsaszín Párduc elnevezésű borozóba!)
Miután a kisfőnök nagy nehezen kihámozta a szavak mögött rejlő értelmet, káromkodni kezdett, és magának jó pontokat szerezve egyből jelentette az esetet a főnökének eképpen:
-A két marhája! ( a neveket érthető okból nem írom le, mert itt ez következne). Tudod berúgtak, azt ott tivornyáznak valami padon, széjjelhagyták a szerszámokat, azt Józsi hozta be! Azt üzenték hogy betegek, de a "bajszos" mán' holnap jön! Most meg valami kocsmába isznak, ott a postánál! Mi legyen?"

Elképzelhető mi volt a válasz, és a főnök robogóra pattanva elhatározta, megnézi a "betegeket"! Lajos persze nem tudta melyik kocsmáról van szó ("Tudod én nem iszok főnök!" holott az orrán lévő hajszálerek pont az ellenkezőjéről tanúskodtak!) ezért csak nagy nehezen találta meg a delikvenseket, lévén jó érzékkel a posta körül számos vendéglátóipari egység található. A "Párducba" belépve azonban felsóhajtott, a sűrű cigifüstben (akkor még nem tiltották a dohányzást!), két kukázós kisebbségivel fájerozva hangos gajdolás közepette folyt a gyógyulás! A Bajuszos szerencséjére éppen a klozettban volt, így csak "Dezső" bukott le a korsó borral, aki merev szemmel próbálta megmagyarázni a megmagyarázhatatlant (de szép hosszú szó!-a szerző), és menteni a menthetőt. -"Tuggya' fönök' nagyon sza.ul vagyok! Becsipödött' ez a sz.., azt se feküdni, se állni nem tudok! De aszt majd helyregyön', aszt' monta' szilai, izé Iszli, izé Iszlaji! De igyon mán'meg egy kaffét' vagy valamit!"
Az invitálást nem fogadta siker, és bűzös helyiségből távozva a főnök hozzátette, "Ha majd bejössz, számolunk!" És ez így is lett! De ez már másik történet...

Minden, ami öl, butít, és...- Ember tervez,ital végez.

Eleget dolgoztunk a múlt hetekben, ideje ismét körülnézni a kocsmai környezetben! Hiszen mint a költő mondja: " Sörök, borok, és tömények, égiekkel játszó földi tünemények!" A mai történetünkbe becsatlakozik egy új szereplő, a "tűzoltó", aki sajnálatosan rövid tűzoltói karrierjét követően jó pár éve már csak a szomját próbálja oltani! (Valamint a gyomorégését, ha másnapos!)

A"mindenható" állam áldásos tevékenységének köszönhetően "tűzoltó" barátunk is azon szerencsések közé tartozik, akik nem zuhantak át a "szociális háló" résein, hanem kemény 22.800 forintból kell megoldani megélhetésének feltételeit. Nos ezt előbb a szülői házban, majd később a hangzatos (és mindent elmondó) "Hajléktalanok Átmeneti Szállása" nevű intézményben próbálta ezt megoldani, de állandó ittasságát, és a vele járó viselkedésmódot egyik helyen sem nézték jó szemmel, ezért egy "hasonszőrű" barátjánál kapott ágybérletet. Ennek folyamányaként azonban csak az esti óráktól kora reggelig tartózkodhatott a lakásban, a többi időt kénytelen volt a talponállókban, v. sorstársaival együtt (kannásbort szopogatva) az autóbusz állomáson tölteni. Időnként persze voltak tiszta pillanatai, ilyenkor megállapította (nem volt nehéz, mert már mindenki mondta neki!) a régi dicsősége megkopott, értsd ezalatt, a ruhája foltos, szakadt, cipője lyukas, a fehérneműről pedig ne is beszéljünk. Ezért egyik alkalommal, pontosan  a pénz kifizetését megelőző napon hatalmas terveket szőtt magában, mely kalkuláció elvégzéséhez a pultostól papírt, és tollat is kért. A jó háziasszonyhoz hasonlóan a cetlit két részre osztotta, úgymint bevétel, ill. kiadás rovat. Nos az első oszlopban mindössze egy szám szerepelt, a már sokat emlegetett 22.800, viszont nagy fejtörést követően barátunk a kiadás rovatba a következő tételek tüntette fel:

1. adósság Robinak - 6000 ft
2. mobiltelefon ( hogy el tudják érni ha van valami meló! ) - 3000 ft
3. farmergatya (a szakadt helyett a Kínaiból ) - 3000 ft

Ezután hatalmas borfolt következett, mert "tűzoltó" barátunk a nagy számolás közepette ráborította az asztalra a bort, ezzel egycsapásra kivívva a pultos szimpátiáját, de folytassuk:

     4. cipő ( a lyukas helyett, szintén kínai ) - 3000 ft
     5. gatya, zokni ( ez magáért beszél ) - 2000 ft
Ez összesen: 17.000 ft, marad 5200 ft!

Nos mint látható, nagy "beruházást" követően barátunknak ebből a maradék pénzből kellett volna megoldani az elkövetkezendő egy hónap minden további kiadását, úgy mint étkezés, és FŐLEG ivás, ami sötét gondolatokat kergetett a fejébe. Újra átnézte jegyzeteit, de egyenlőre semmit nem húzott ki onnan, inkább hitelbe ivott még egy bort, ezzel is gyarapítva a kiadás oldalt.

Ami másnapra persze jócskán felduzzadt, lévén a"tűzoltó" már kora reggel beült a kocsmába a postást lesve, aki azonban ezúttal még a szokásosnál is később jött ki, ezért szépen fogytak italok, hiszen a biztos pénz tudatában nyugodtan rendelt, fejében pedig máris törölte a telefon vásárlást! Mikor kézhez kapta a pénzt, gyorsan rendezte adósságát, majd önmagát megnyugtatandó egy deci szilvát rendelt, és egy üveg sört! Miután ezt még kétszer megismételte, a pénzét átszámolva megállapította tízezer forintja máris elfogyott.
Egy üveg sörrel letelepedett a sarokasztalhoz, és a gyűrött papírt maga elé véve újabb számolásba fogott! Mivel odakint az idő is borúsra fordult, úgy döntött a ruhavásárlást át teszi egy későbbi időpontra, és újra a cédulára meredt. A komoly szellemi igénybevétel persze szomjassá tette, viszont mivel érezte magán a "szilvalé" jótékony hatását, ezért a sörhöz kávét rendelt, és tovább tanakodott, majd felderült az arca:
-" Majd veszek gatyát a turkálóba, azt azzal is spórolók, de a cipő az kell!" jelentette ki, és bizonytalan lábakkal elindult küldetése felé. A sok piától azonban éhes lett, ezért előbb útba ejtette a piac melletti falatozót, ahol megevett egy sajtos-tejfölös lángost, pontosabban csak megevett volna, mert étkezés közben a fele a kabátján kötött ki. Ezután azonban tényleg elindult, de pechére most meg WC-re kellett mennie, ezért kénytelen volt betérni az első útjába eső sörözőbe. Viszont nem akart udvariatlan lenni, itt is rendelt sört, szilvával, és a mosdóban kissé rendbe is hozta magát! Aminek sajnos nem sok értelme volt, ugyanis az ajtón kilépve, a hirtelen elfogyasztott zsíros étel, és a pálinka miatt a gyomra felfordult, és annyi ideje maradt csak, hogy egy bozótba hányjon! "Itt okádik a részeg állatja!" méltatlankodott egy idősebb kutyáját sétáltató idősebb hölgy, figyelmen kívül hagyva azt a tényt, hogy ő pedig éppen "Fifikéjét" szaratja! 
"Tűzoltó" becsületére váljon, még ezek után is el akart jutni a "Kínai" áruházba, de mivel azt az emeleten helyezték el, két lépcsőfok után letett a tervéről. Végső erőtartalékait összeszedve visszasietett a "kályha melegéhez" a reggeli kiindulási pontra, a kocsmába, ahol a pultos mikor megpillantotta az üveges szemű, merev részeg, lezabált, és lehányt kabátos barátunkat, miképp a kilincset nyomja le, éktelen káromkodásba fogott!

De "Tűzoltó" annyira részeg volt már, mindezzel mit sem törődve, rendelt egy feketét, sörrel, és egy hanyag mozdulattal a pultra hajított valamit amit a zsebéből bányászott ki! Ő azt hitte pénz az, de mint kiderült, az a rommá gyűrött papírdarab volt, amire a "könyvelését" vezette. -"Pénzt adj te szerencsétlen!" válaszolt neki a kiszolgáló, és fél szemmel az írást olvasgatva megjegyezte: "Jól bevásároltál, te!" Ezután barátunk kifizetve fogyasztását, szinte rázuhant a padra, és megjegyezte. " Ember tervez!"

  

Üzemi Történetek- Az áthelyezett buszmegálló.

Sorozatunk mai epizódjának főhőse (starring) közkívánatra ismét Barna bá' lesz, aki ezúttal azonban nem tol ki senkivel, sőt őt sem csapják be, saját maga butaságának lesz az áldozata. Hogy miképp lehetséges ez? Tovább olvasva kiderül!

1990-ben, az akkor még nyiladozó demokráciánkban még nem övezte ekkora felhajtás a szentestét, a karácsonyi vásár, az utcai díszítés nem mindenszentek után, hanem csak az ezüstvasárnapi időszak elmúltával kezdődtek meg. Városunk is megpróbálta követi a nyugati hagyományokat, és az akkori üzletsort, a Széchenyi utca egy részét lezárva, mintegy 200 m-es szakaszon egyfajta karácsonyi zsibvásárt alakított ki. Nem kell valami nagy "dizánjra" gondolni, az utca egyik végén két lámpaoszlop között kifeszített drapéria a "Boldog Karácsonyt!" felirattal, az út két szélén pedig vascsövekből, és fóliából összetákolt sátrakban kempingasztalról kínáltak mindent a "jézuskától a géppuskáig". Mivel az üzletsor abban az időben a város egyik frekventált helyének számított ezért két buszmegálló is található volt rajta, amin a műszakba járó, illetve az onnan hazafelé tartó buszok is keresztül haladtak. A vásár idejére azonban muszáj volt a közlekedést kiiktatni, ezért a járatokat a párhuzamosan futó Tisza útra terelték, ott alakítottak ki két ideiglenes buszmegállót. Ez lett az "Öregbarna" veszte! Délutános műszakba befelé jövet a bepárásodott ablaktól, (és persze a dumálástól a mellette ülővel) nem vette észre az áthelyezést ezért nem is értesült a vásárról.
A bajok azonban akkor kezdődtek amikor a műszak végeztével (a II-es telepi kocsma bezárása miatt) Barna kénytelen volt a város egyik italboltját felkeresni, mert egyrészt sokkal többet kellett gyalogolnia, másrészt az üzletsori megállóban kellett volna felszállnia a falujába induló járatra.
Este fél tizenegy után, az egyébként is hétköznap az ilyenkor már kihalt városban, nem tűnt fel neki semmi a napközbeni sokadalomból, így nyugodtan állt a megállóhelyen. Igaz, mint később elmondta, feltűnt neki az egy utcával fentebb dübörgő első busz, de nem tartotta különösnek, különjáratnak vélte. Viszont amikor a második, és azt követő autóbusz is ott közlekedett, valami motoszkálni kezdett a fejében, és be is ugrott neki, mint ha a sofőr mondott is volna valami elterelést az elkövetkezendő napokra. Fejvesztve futni kezdett, semmi kedve nem volt a decemberi hidegben egész éjjel kint fagyoskodni, ezért árkon-bokron (pontosabban a parkon) keresztül rohant az egyre másra érkező buszok irányába. Szerencséjére a sofőr felismerte, ezért megállította a már indulni készülő buszt, és kinyitotta az ajtót, amire a kíváncsi utazóközönség is egyből felfigyelt. Sajnos Barna azonban pont az ajtó előtt egy felfagyáson megcsúszva hatalmas vágódott, fejjel esve  a busz küszöbére, az arcát csak amiatt nem törte össze, mert két kezét gyorsan maga elé kapta. A fékezésre felfigyelve az esést szinte mindenki látta és jókora nevetés hangzott fel az ülésekből, lévén Barnát ismerve mindenki azt gondolta, hogy részeg.

A buszon "Barnabá"-t egy darabig el is nevezték arabnak, mert imádkozva száll fel a buszra, odabent pedig még sokáig hallgathatta a Karácsonyi vásár kifejezést. Ja, hogy az eset hogy jutott tudomásunkra? Természetesen egy jóindulatú falubelije jóvoltából!

Üzemi Történek- A "profi" szűrőmosás.

A legutóbbi bejegyzésemben már esett szó a gyár egyik "legnyugisabb" segédüzeméről, a "Recirkről", és ezen gondolatok leírásakor ugrott be egy másik történet, egy szakmailag (ahogyan ma mondanánk) magasan kvalitált dolgozó meglepő ténykedésével kapcsolatban.

A 90-es évek jócskán hoztak változásokat a gyár életében, átalakulások, kiválások, és az ezzel kapcsolatos humán ügyek. Nem volt meglepő a belső áthelyezés a bezárt üzemrészekből a még működő egységek felé, így került "Zenész" becenevű barátunk az egyik "P"-vel kezdődő üzletág recirkulációs részébe. Persze elsőnek magasabb pozíciót szántak neki, hiszen korábbi helyén csoportvezető is volt már, de hamar kiderült, a modernebb technológiájú, és kivitelezésű új helyén az említett "recirk" lesz neki a testhezálló!
Nos, lelkesen el is kezdte munkáját a hűtőtornyok, és nagyszivattyúk környékén, hűségesen követte mindenhová másik kollégáját. (Ez is jelzi az akkori viszonyokat, hiszen ma már nemhogy kettő, hanem egy ember sem dolgozik hasonló helyeken, távirányítással látják el hasonló feladatokat, elég csak a városi fűtőerőműre gondolni!)  A betanulási idő a feladat nehézségét is tekintve meglehetősen rövid volt, és pár délutános, és éjszakás műszakot követően, jött el a nagy pillanat.
A "Zenész" társa a legelső napra "plusz pihenőt" vett ki, így tanult kollégánk egyedül maradt a recirkben. Váltás után a csoportvezetője jelezte neki , " Tudod a szűrőt minden délelőttös műszakban mosni kell!", mire a "Zenész" bátran rábólintott! Felrémlett neki valami, mintha a kolléga is mutogatott volna valamit a kavicságyas szűrők mellett állva, de ő a hűtőventillátorok zaja miatt nem értett belőle semmit.
 Ismét muszáj egy kicsit szakmáznom, ezen szűrők feladata az lett volna, hogy a beérkezett vizet megtisztítsa a mechanikai szennyeződésektől, és erre egy különböző méretű kavicsokkal rétegesen feltöltött szűrőegység szolgált, ami viszont az igénybevételtől könnyen elkoszolódott. Természetesen emiatt volt szükség a szűrők időszakos takarítására, mindössze annyit kellett csinálni, hogy ellenáramban vízzel  átmosták, illetve levegővel kissé fel lazították a rétegeket. (Persze itt is volt olyan, aki annyi levegőt fúvatott be amitől csak úgy repültek a csatornába a kövek, de ezt most hagyjuk...) Tehát "Zenész" barátunk gondban volt, de ő is érezte, nem vetne rá túl jó fényt, ha elhencegne tudatlanságával, ezért kiment a helyszínre, hogy megvizsgálja a berendezéseket. Midőn megpillantotta az elkoszolódott alumínium borításokat a szűrőkön, a homlokára csapott, és régi emlékei alapján úgy gondolta, valószínűleg ezt kell lemosni! (Ugyanis ő még abba a korosztályba tartozott, aki ismerte a legendát, a fűfestésről egy miniszteri látogatás során, és arra gondolt most is "glancolni" kell.) Megnyugodva ment vissza a tartózkodóba, és miután kényelmesen megreggelizett, és a tavaszi napsütés is kellemesen melegített már, fél tíz után elkezdte a feladatot. előbb egy hosszabb gumitömlőt keresett, majd pedig a legközelebbi szervizpontot a vízvételezéshez. Majd mikor mindezekkel sikeresen végzett, elégedetten állt neki az önfeledt pancsoláshoz. Pechére azonban az üzemvezető pontosan e körül indult el az egyik szomszédos irodaház felé,valamilyen megbeszélésre és útja épp a recirk előtt vitt el.
Megdöbbenten látta a vidáman fütyörésző, és locsoló kollégát, aki ügyesen irányította a vízsugarat az egyik szűrőről a másikra, miközben a vízcseppek a bádoglemezen hangosan kopogtak.
-"Mit csinál JÓEMBER!"- lépett oda hozzá a "nagyfőnök", mire "Zenész" nyugodtan ráfelelte:
-"Mosom a szűrőt", és megjegyezte "elég szépen tisztul ugye".

Gondolom elképzelhető, milyen választ kapott.

Üzemi Történetek- Takarékoskodás, ráfizetéssel!

A mai történetünkben egy nem teljesen rentábilis üzlet részleteit ismerhetjük meg, megláthatjuk (akár csak a "festékes") részben, mire vezethet a kicsinyesség, és hogyan lehetünk akár önmagunk legnagyobb ellenségei is! Jó mulatást!

"Hatos" nevű kollégánk is azok közé tartozott, aki sok ismerőssel rendelkezett a szomszédos üzemekben, és munkásszállói, v. esetleges kocsmai beszélgetései során ügyesen feltérképezte partnerei hasznosságát, a szerint, ki miben tud a segítségére lenni! Egy ilyen alkalommal ismerkedett meg a "Fővadásszal" aki az egyik szomszéd segédüzemben a Recirkulációs Vízüzemben (gyári szlengben "recirk") dolgozott, afféle "pihentető" munkakörben! Nos kiderült a "Recirkes" nagy mennyiségben használ munkája során Nátrium-hypoklorit-ot (ismertebb nevén Hypo) amire a hűtővíz megfelelő klórtartalmának biztosítására miatt van szükség. Esetünkben azonban ez a vegyszer annyiban különbözik a boltokban is kapható (és a mai napig is meglehetősen olcsó) hypótól, hogy nagy töménységű, és igen kis mennyiségben is komoly maró hatást tud kiváltani! Mivel "Hatos" sok alkalommal beszélgetett a szálló takarítónőjével az ott előforduló áldatlan állapotokról, az egyik ilyen diskurzus kapcsán megemlítette neki, hogy hoz a gyárból a számára megfelelő anyagot, ami tökéletes lesz a vizesblokkok, főleg a toalettek kívánt higiéniájának fenntartására. Hozzátéve persze azt is a vegyszer többszörös hígításban használandó, az ő általa majd hozandó  1 l-es mennyiség mintegy 5 l normál háztartási hypónak felel meg! A takarítónő osztott, szorzott, és 2 üveg sörben ki is egyeztek a csere értékét illetően. Persze azt asszonyság nem említette, hogy esze ágában sincs a munkásszállón felhasználni a hypót, hanem inkább az otthoni környezetét óhajtja rendbe tenni!
Mindenesetre másnap délután (miután minden lecsendesedett-"hazamentek az állandó délelőttösök"!) "Hatos" elindult a "Fővadászhoz", egy literes kólásüveggel. ( Az idősebbek minden bizonyára emlékeznek rá, akkoriban nem volt elterjedt a műanyag palack, mindössze az "olimpüszos" sárga citromleves flakonra emlékezhetünk!) Abban az időben a kupak is fémből készült, aminek nagy "előnye" volt, hogy elforgása esetén rendkívül nehéz volt kinyitni, (sokan el is vágták a kezüket a késsel történő feszegetés után), viszont felbontása után az esetleges visszazáráskor szinte alig szigetelt! A kollégánk ezzel viszont mit sem törődve, a legnagyobb lelki nyugalommal töltötte tele az üveget a "recirkben", és az üzembe visszatérve vászon válltáskájának belsejébe süllyesztett azt! Persze óvatosan bánt vele, akár a "hímes" tojással, nehogy valami szivárgás történjen!
Hazaindulásig nem is volt baj, viszont a Hatos"váltása késett, mi pedig valamilyen évforduló kapcsán épp az italboltba készültünk "akciózni", emiatt kapkodósra sikeredett a készülődése. Miután jóval előtte jártunk már, sietve igyekezett utánunk, a lépcsőházban lefelé menet pedig egy hanyag mozdulattal vállára dobta táskáját!
Gondolhatjuk mi történt! Az üveg stabil függőleges állásából elmozdulva csepegni, majd folyni kezdett, kimarva előbb a vászontáskát, majd a Ritt farmernadrágon végigfolyva a zoknin át a cipőben kötött ki, természetesen fehér csíkokat, és jókora lukakat hagyva maga után! Persze kollégánk ezt akkor még nem észlelte, annyira elfoglalta gondolatait a hideg sör! A kettes kapuhoz érve azonban a jóindulatú rendész figyelmeztette "Füstöl a táskája!" mire munkatársunk oldalán végigpillantva észlelte a bajt! A fekete farmer széles sávban fehérre maródott, már ahol nem lyukadt ki, a táska pedig használhatatlanná vált, mindössze fehér edzőcipője lett valamivel tisztább. Az erdő mellé érve dühösen hajította el az egész táskát tartalmával együtt, mit sem törődve az erős vegyszer környezetre gyakorolt hatásával! Közben vadult számolt, mennyibe került neki ez az egész kaland, mire ment a két üveg sör árának megspórolásával! Az üzletsori szabóságban vett nadrágja mintegy kétezer forintjába került, ehhez képest elhanyagolható tétel volt a táska, meg a zokni! Első felindulásában elhatározta nem teszi nevetségessé magát előttünk, ezért nem is jött ki a kocsmába, de mivel napok után észleltük, nem viseli az addig állandóan hordott "menő" fekete gatyát (helyette egy kifakult ócska farmerban jár!), továbbá szatyorban hordja a kajáját táska helyett, faggatózásunkra elmondta ezt a történetet!

Persze Barna mondta neki, hordja nyugodtan a foltos és szakadt gatyát, hiszen hippikorszak előbb utóbb ismét divatba jön! És lám, igaza volt, hiszen némelyik fiatal manapság olyan nadrágban jár, amit azelőtt egy malterhordó segédmunkás is vonakodva viselt betonkeverés során.

                

Üzemi Történetek- Festék kis hibával!

Bizonyára mindenkinek (aki dolgozott már, persze) volt olyan munkatársa aki mindent kapun belül szeretett volna elintézni. Elsősorban arra gondolok, hogy a gyárban előállított termékek közül szívesen "szállított" haza otthoni hasznosításra! Ennél már csak az a rosszabb, aki mindent válogatás nélkül hazahord, "Jó lesz majd az valamire!" felkiáltással! Nos a mi csapatunkban is játszott egy ilyen kolléga a "Drusza", aki ha megtudta, hogy valamelyikünk egy másik gyárban lévő ismerősét látogatja meg (persze nem csupán udvariasságból), azonnal letámadta, hogy neki is kellene ez, meg az. Viszont cserébe nem adott semmit, csak ígért, ami után várható volt, előbb-utóbb rosszul jár! Nem tévedtek, ez be is következett!

Az ominózus napon este 7 tájban, vacsora után Barna bejelentette, átmegy a Festékgyárba (bátran kiírhatom, mert az is bezárt már azóta...), hogy felkeresse egy régi ismerősét, és mintegy mellékesen néminemű festéket is kérjen tőle! "Drusza" rögtön kapott az alkalmon, és megkérte Barnát, legyen már olyan jó, és hozzon számára némi fehér festéket, mert otthonában pár belső ajtó már javításra szorulna!
"-Majd meglátom!" hümmögött az öreg, mire "Drusza" rögvest megígérte neki (érzékeny pontjára tapintva ezzel Barnának), hogy cserébe a napokban pálinkát hoz neki. ("Az apósom hozott finom eperpálinkát azt majd hozok belőle!") Barna rábólintott üzletre és elindult a dolomithalmokat megkerülve a festékgyár felé.
Egy bő fél óra múlva visszaérkezett, és szó nélkül átadta a kollégának a két doboz 0.75 l-es kiszerelésű festéket, amin mi nagyon csodálkoztunk! Hiszen mint már említettem korábban "Drusza" már mindenkit hitegetett a "jófajta" pálinkával, de inni még senki nem tudott belőle.
 De később megnyugvásunkra kiderült, az Öreg ezúttal is hozta a formáját, ugyanis a hozott árúval kicsit megviccelte munkatársunkat. Mint elárulta, az ismerőséhez átérve, megemlítette kollégánk kérését, hozzátéve habitusát is! Ezek után a Festékgyári "koma" azt tanácsolta neki, vigyen abból a selejt festékből, amelyből hiányzik az az illékony komponens, amely megköti a kötőanyagot (és ezáltal a festéket) a felületen, így az felhordás után sosem szárad meg, mindig ragadni fog! Barna kapva kapott az alkalmon, mi pedig izgatottan vártuk a fejleményeket.
A következő nap ismét délutános műszakban talált minket, amikor "Drusza" közölte, délelőtt a család távollétében (két nagyon eleven kisgyereke volt ugyanis!) lemázolta a fürdőszoba, a nagyszoba, és kisszoba ajtaját is, is a kapott festék nagyon jó, könnyen tudta felhordani a felületre, sőt még nagyon erős szaga sincs! Mindezek után sajnálkozva közölte Barnával, hogy elfelejtette behozni a pálinkát, a nagy kapkodásban, de éjszakás műszakra már feltétlen behozza, tette hozzá! Barna nem is szólt semmit, számított valami ilyesmire.
Munkatársunk viszont nem számolt azzal, mit kap az egyébként is temperamentumos asszonyától este, miután a "bűn rossz" gyerekei a a nem száradó festék miatt hol az ajtóhoz ragadtak hozzá, hol pedig kezükkel mindent összefogdosva "festékeztek" távollétében! Később megnyugtatta feleségét, másnapra már bizonnyal megszárad minden majd nyugovóra tértek! A következő napon már az éjszakás műszakot kezdtük
, és számítottunk rá, ezúttal már lesz valami "balhé"! Nem is tévedtünk!
Barna kezdte,ugyanis az öltözőben rögtön letámadta "Druszát" a pálinka kapcsán, mire az egy cifrát káromkodott!
-"A rohadt életbe! Milyen pálinka! Sz..r az a festék amit hozott! Még mindig ragad! A két gyerek kikent mindent, én meg kénytelen voltam kromofággal lemaratni az egészet, eddig ezzel szórakoztam!"- mutatott a kimart kezére. -"Én nem tudtam!-mondta Barna ártatlan arccal-"De jó hogy mondod, én is most akartam kikenni a pinceajtót, de akkor hagyom a fenébe!"-és legyintett egyet! Erre "Drusza" ismét csak káromkodott egyet, és kisietett az öltözőből!

Tehát a tanulság ismét levonható, "Olcsó húsnak híg a leve!"

Üzemi Történetek- A "telefonbetyár".

Igen, igen, a jól ismert történet! Amikor már végképp nem jutott semmi eszünkbe, nem adódott semmiféle alkalom a kitolásra, egymás bosszantására (ami egyre gyakrabban előfordult, hiszen mindenki óvatosabb lett!), akkor jött Barna, és elővett egy "klasszikust", a telefonbetyárkodást! Ezekből a beszélgetésekből teszek közzé egy csokorral.
(Hozzátéve, a történeti hűség, és közérthetőség miatt helyenként vulgáris kifejezésekre utaló szavak előfordulhatnak a történetek során!!!)

Tehát az alapsztori adott, unalmas hétvégi délutános műszak, délután négy körül, az "Öregbarna" belép, felemeli kagylót, és elkezdődik a tréfasorozat!
Az első hívott fél a Gázfogadó állomás:
"-Tessék!
 -Gázfogadó?
 -Igen!
 -Fogadó szelepek, tolózárak nyitva vannak?
 -Igen! De miért? Halló!!
 -Mert "szellentenék" egyet, tudják fogadni?"
Nos elképzelhető Barna ezek után milyen választ kapott! De töretlen lendülettel folytatta tovább, következőnek a hangzatos Tiszai átemelő nevű melléket tárcsázta:
"-Halló!
 -Tiszai átemelő?
 -Igen!
 -Tudnának segíteni?
 -Mit, hogy...
 -Felállt a fa..om, át kéne' tenni másik oldalra!"
Látható a kezdeti sikerektől felvillanyozódva az "öreg" egyre közönségesebb lett, és ezek után a vasútüzemet hívta:
"-Halló!
 -Halló! Gyött' két vagon a "D" vágányra!
 -Micsoda?
 -Mondom, gyött' két vagon!
 -Milyen vagon?
 -Két vagon roma f.sz, le kéne szívni!!!"

Ebbe meg én is belepirultam, tehát hagyjuk ezt, jöjjön egy másik "műfaj", amikor a telefonálás célja a másik kolléga beugratása, íme a példa:
Sok munkatársunk aki a város vonzáskörzetétől távolabb lakott, a munkásszállóra kényszerült, így kerülhetett célpontba. Hiszen a mobiltelefon nem létezett még, a beérkezett telefonüzenetet pedig minden esetben a gondnok adta át, a lebukás kizárva! A délelőttös műszak egy csendesebb időszakában 11 óra tájban az "Öregbarna" tárcsázta a szállót:
"-Halló! Munkásszálló!
-Jó Napot. Hnkjozfz (itt Barna elhadart egy érthetetlen nevet) vagyok, ..... Lukácsot keresném!
-Sajnos nincs bent, kiszaladt a boltba!
-Ajaj, az baj!
-Tudnák segíteni?
-Igen, ha volna kedves átadni neki egy üzenetet!
-Mondja!
-Az a hülye Jani leesett a targoncáról, azt be kéne' jönni, mer' szükség volna rá, mer' nincs másik targoncás! Most amúgy is délutánra jön, jöjjön be egy kicsit hamarabb, azt akkor segít!
-Jó megmondom neki!
-Tessék mán' mielőbb, mer jó volna ha délre beérne! Visz'hall!"
A lelkiismeretes gondnoknő természetesen átadta az üzenetet, a kolléga pedig anélkül, hogy visszahívással meggyőződött volna róla, szó nélkül elindult befelé! Biztos legyezgette a hiúságát az a tudat, hogy mennyire nélkülözhetetlen! Mi a szórótoronyból figyeltük a gyárkapun beérve miképp caplat befelé, majd megérkezését követően visszasiettünk a helyünkre! A művezetői irodába érve persze kiderült, nem kereste senki, emiatt a kolléga ideges lett! Ráadásul elmúlt már dél, nem lett volna értelme visszasétálni a városba, azért, hogy kisvártatva ismét elinduljon befelé, immáron váltani! Így ő tudhatja magáénak minden idők egyik legkorábbi váltását 12.15-kor!

Persze Barna a következő napon is felhívta a szállót, ahol ezúttal egy másik gondnoknő volt szolgálatban, és újabb üzenetet hagyott, valahogy így:
"-Mondják meg ..... Lukácsnak, hogy ugyanaz a téma mi tegnap!"
Szegény asszony elképzelhető mi kapott, miután átadta a "fontos" üzenetet a gyárból!

Üzemi Történetek- Fatális félreértés!

Bizonyára mindannyiunkkal előfordult már, hogy valamilyen, esetleg nem is a mi számunkra "címzett" megjegyzést magunkra vettünk, vagy mi mondtunk félreérthető kifejezéseket és emiatt sértődés lett a dolog vége. Ezért mindig gondoljuk meg, kinek, mikor, és hol mit mondunk, nehogy úgy járjunk mint mostani epizódunk főhőse a műszerész kolléga, nevezzük csak Bélának.

A technika fejlődésével sok üzemben a számítógépek segítették a dolgozók munkáját, ezek használatával tudott az illető kezelő beavatkozni az előforduló problémák esetén, ill, szabályozni tudta a szükséges paramétereket. Természetesen minden ilyen jellegű beavatkozást a géphez kapcsolt nyomtató (un."spicligép") rögzített, így felügyelve az "ügyetlen kétlábú" ténykedését. Persze szó sem volt akkor a mostani lézertechnikájú, tintasugaras, hangtalan nyomtatókról, egy meglehetősen ormótlan, és igen hangos gép látta el ezt a feladatot. A műszerész feladata volt a műszak vége felé eltávolítani a kinyomtatott papírt, és ekkor fordult elő a következő sajnálatos esemény is.
Történt ugyanis, hogy a nyomtatógép a nap végét összegezve, nagyjából öt óra tájban elvégezte önmaga kontrollját, nagy csattogással elindítva a nyomtatást. A vezénylőben tartózkodó Béla meg is jegyezte:
-"Na beindult a spicli!"
 Sajnos azonban ez a kijelentés pontosan akkor hangzott el, amikor az egyik (és egyébként is meglehetősen sértődős) kolléga pontosan kifelé indult a területére, a váltás előtti utolsó szemrevételezés szempontjából ( magyarul, miután egész éjjel pihent, kiment megnézni, történt e valami éjfél óta...), aki természetesen a fenti mondatot magára vette! Nos lett is ebből nagy vitatkozás, kis híján tettlegességig fajult a félreértés, csak a többiek hathatós közbelépése akadályozta meg a botrányt!

Ezt követően persze mindenki kétszer is meggondolta mit mond a gép működése közben, de tüske a kollégában (és az elhíresült mondat") sokáig benne maradt.