Minden, ami öl, butít, és...- A "tikettes"!

A sok munkahelyi kaland után érdemes újra visszanézni az italboltba, hogy megismerhessük legújabb "sztárvendégünk" a "tikettes" kalandjait! Az hogy miért ezt a becenevet kapta, mai történetünkből kiderül!

Újdonsült ismerősünk a Kombinátban dolgozott, és a nyár közepe felé jelentős mennyiségű (mintegy 60.000 Ft. értékű) étkezési utalványt kapott a cafetéria ellátás keretének köszönhetően. Városunk egyik illusztris étterem-sörözőjének jó üzleti érzékkel megáldott tulajdonosa felismerve a nagy lehetőséget (mivel ez idő tájt elég sokan kaptak hasonló juttatást) meghirdette, hogy elfogad bármilyen utalványt, de visszaadni nem tud belőle. A "jó" hír (bár a feleségek közel sem osztották ezt az álláspontot) hamar szárnyra kapott a gyár dolgozói között, és csak úgy tódult a nép a kocsmába!
Nos egy szép nyári délutánon, a hosszú pihenő első óráiban látogatott a "tikettes" a sörözőbe és rögvest öt sört rendelt, mert így tudott csak kerekíteni, (akár Ted Hankey a darts VB-n) és kivonult a teraszra.Miközben a sört kortyolgatta, eszébe jutott a felesége is, aki majd nyilvánvalóan erre az "összegre" is igényt tart majd, és vége a jó világnak! "Azért se!"-gondolta magában, és mohón vedelni kezdett, szűk félóra alatt bepuszilta a söröket. A legközelebbi alkalomkor már keserűlikőrt is rendelt a sörök mellé. és egyre szebbnek érezte a világot, a képen csak az rontott valamelyest, hogy időnként a szeme elé tolakodott az asszonya szemrehányó arca.
Kisvártatva az öreg kukás, és "Lackó" fia lépett a kinti részbe, olyan ügyben, hogy összeszedjék az óvatlanul kint felejtetett sörösüvegeket, és annak betétdíjából egy olcsó bort vegyenek a multinál! (T...co-Gazdaságos fehérbor 2l-349 Ft.) Ám mihelyst meglátták az asztalra pakolt rengeteg italt, és a részeg kollégát, változtattak a terven, és barátságosan köszöntötték: "Mi van Főnök! Szevasz Főnök!" -amire a "tikettes" (azóta ezt hányszor megbánta már!) az asztalához invitálta,és megkínálta őket a sörökből: "Lackó" azonban addig erősködött, míg kiharcolt magának egy korsó bort, és a "tikettes"a  kezébe nyomott egy utalványt!
-"De a faternak is kéne!"-füllentette "Lackó"- mire a "tikettes" újabb utalványokat adott neki, és hozzátette akkor neki is hozzon még "keserűt"! A pulthoz érve "Lackó" rendelt is kétszer 3 deci bort, és a "háromcentest", a maradék utalványokat pedig a zsebébe süllyesztette! Kiérve a részeg koma elé lerakta a keserűt, és elé húzta az egyik korábban vett sört!
A homályos szemű ember persze nem vette észre a cselt, sőt szóvá tette miért csak ilyen kevés bort isznak az új ismerősei. -"Drága sör meg a pálinka, Báttya!" tárta szét a kezét "Lackó", és várakozóan nézett a "tikettesre". Az meg persze a gyorsan elfogyasztott italok hatására egyre gavallérabb lett, és újabb utalványokat hajított ki az asztalra! -"Eriggy, hozz még valamit!"-kiáltotta, mire "Lackó" villámgyorsan besietett. Közben az eddig háttérbe vonuló öreg kukás vette kezelésbe barátunkat, elsorolva minden búját-bánatát, az éhezéstől kezdve a "nem tudok az asszony sírjára még egy virágot se vinni"-ig, mire a jószívű "tikettes" a kezébe nyomott egy újabb utalványt.  Menet  közben "Lackó" visszaért és egy újabb trükk után ismét megspórolt magának valamit. Miután egy cigarettára is sikeresen meghívatta magát, kiállt a bejárat elé dohányozni, és átintett a szemben lévő egynéhány hajléktalan barátjának. Miután azok is megérkeztek, sőt csatlakozott hozzájuk a "lehúzós" is, néhány instrukcióval látta el őket. "Csak köszönjetek neki, meg bólogassatok ha a főnökét, vagy az asszonyt szidja, azt fizet is!" A jótanácsokkal ellátott "csipet-csapat" elhelyezkedett a teraszon, és kisvártatva majálisi hangulat kerekedett. Az asztalon gyűltek az üvegek, és a külső hangszóróból felhangzó Boney-M slágert:  http://www.youtube.com/watch?v=7DYA1raD-YY 
is Van még tikett!-nek hallották! Az egyre jobban lerészegedő barátunk felé csak úgy repkedtek a kérések, ő pedig mint a kalauz a régi villamosokon, csak úgy tépkedte a tömbből az utalványokat! Miután kellően kimulatta magát, és az asztaltársaság is feloszlott tántorogva indult haza, és csak másnap  reggel vette észre mennyi maradt a cafetériából! (elárulhatom, nem sok!) A heveny másnaposságánál is jobban fájt neki az, hogy miként fogja ezt megmagyarázni az épp munkában lévő nejének, aki mintha előző nap este igen csak "pörölt" volna, elhordva ót mindenféle részeg disznónak!

Az igazi meglepetés azonban nem is őt, hanem a étterem-söröző alkalmazottjait érte, akik nem győztek azon csodálkozni, hogy időtlen idők óta nem dolgozó emberek, a város "alja", az összes kukás, és hajléktalan utalványokkal fizet!

 Kedves Blogolvasók, ezzel a történettel kívánok nektek kellemes karácsonyi ünnepeket!

Üzemi történetek- "Brigádbuli"

A szorgos hétköznapok után, az ünnepek felé közeledve, felidézem egy réges-régi buli történetét, melyre az 1990-es nyári nagyleállás során került sor, az üzemben dolgozók hathatós részvételével. De a "prímet" ezúttal is "Barnabá" vitte.

A pénteki napra tervezett szórakozás főzéssel indult a régi sporttelepen található brigádházban, melyen az üzem hölgydolgozói (engedéllyel, és munkaidőben!) vettek részt! Már kora délelőttől  ment a sürgés forgás, amikor megérkezett Barna!
Ő előrelátóan szabadságot vett ki a ominózus napra, és számtalanszor elhangzott felhívás ("Ki ne pofátlankodjatok a brigádházba reggel, feltartani a lányokat!"-mondta a főnök!) ellenére "Hátha tudok valamit segíteni, v. mi?" -felkiáltással köszöntötte a nőket.
-"Na ez a korhely meg minek jött" húzták el a szájukat a hölgyek, és miután nem tudtak Barnának munkát adni, ezért jobb híján leültették egy székre, hogy a süket dumájával legalább ne tartsa fel őket. Azért, hogy ne unatkozzon, a kezébe nyomtak egy fél literes üveg körtepálinkát, az "öreg" pedig maga mellé húzott egy láda sört, és miközben a főzőcskézést nézte, időként meghúzintotta az üveg tartalmát. A jó társágban persze elrepült az idő, és Barna kora délutánra már tök részeg lett! Fél három körül megérkeztek az "első fecskék", akik meglepődve látták a kolléga állapotát. Három órára mindenki megérkezett, a gyárvezetőt is beleértve, és elkezdődött a rendezvény. Első pontként a termelés, a jövőkép (ahogyan ma mondanák),dolgozók értékelése, és az esetleges jutalmazás került sorra, kiegészítve a törzsgárdatagok kitüntetésével.
Mindenki csendben, és visszafogott kis tapssal figyelte a történteteket, csak az "Öregbarna" óbégatott néha bele a beszámolóba. Az különösképp fájt neki amikor "Sanyi" alias "Pukk kandúr" (tudjátok a budi előtt toporgó...) kapott órabér emelést, mert a következőket fűzte hozzá:- "Sanyi! Hát az olyan hülye, mint a fa..om! Mondtam neki, hogy nyissa ki a sz..rt a bepárlónál, azt a marha meg folyadékzár bas..tatta! Hááát az egy f..sz! ÁÁÁ!"
-"Elég legyen BARNA!" -kiáltott rá a műszakvezetőnk, mert az embere viselkedése rá is rossz fényt vetett!
A szövegelés után következett az ebéd, amelyet szintén Barna tett felejthetetlenné, előbb megvádolta az egyik kollégát, hogy a  megdöglött disznajából csináltatta a gulyást, majd evés közben leette a terítőt, és a kanalat sem volt képes a szájához emelni, több kaja kötött ki a az ölében, és a ruháján, meg persze a földön, mint amit megevett. Az étkezés után jött a kötetlen beszélgetés, amit a nők csak a berúgás kezdetének neveztek, és Barna pedig elindult a terasz felé! Annyi ideje már nem volt, hogy leérjen a földszinti WC-re, ezért a terasz egyik sarkába vonult volna "pipilni"! A sliccét azonban már nem volt ideje lehúzni, mert egy népes társaság érkezett ki dohányozni, ezért a világosbarna bársonynadrágjába csurrantott!
Azt azonban már nem vette észre, hogy egyrészt ahol állt, egy nagy tócsa maradt, másrészt a combjától lefelé a nadrág belső fele sötétbarnára váltott. Én épp az asztalnál ültem, amikor "forró dróton" jött a hír, Barna behugyozott! Közben már bekapcsolták a zené, és az "Öreg" is táncolni akart, de miden hölgy ellökdöste magától , amit nem értett! De nem bánkódott, hanem tovább folytatta a vedelést, majd hangosan kidőlt! Összetoltak számára pár széket, és az asztal mögé húzva erre fektették le. Pár pillanat múlva már aludt is, cseppet sem zavarta az üvöltő lakodalmas zene, és az azt is túlkiabáló hangos beszéd. Egyikünk (talán én?), még azt a huncutságot is elkövette, hogy teljes lángra csavarta fel Barna asztalon felejtett öngyújtóját, ezért amikor az "Öreg" este kilenc tájékán felkelt, és tompán maga elé meredve rá akart gyújtani, majdnem leégette a haját.
 Persze az este itt még nem ért véget, mert Barna később letántorgott a budiba, és miután a WC-n ülve észlelte, hogy nincs papír, nemes egyszerűséggel a felakasztott törölközővel törölte ki hátsó felét, majd az egészet bevágta a csészébe, és lehúzta! Később a "kisdolgára" igyekvő művezetőnk észlelte a bajt, és mivel névleg ő bérelte ki a brigádházat, ezért kénytelen volt a dugulást elhárítani oly módon,hogy a kagylóba belenyúlva kihúzta törölközőt! Viszont nem nézte meg jobban,ezért visszaakasztotta a helyére, aminek viszont "Hatos" kollégánk lett az áldozata, ugyanis egy kiadós hányás után, ebbe a benedvesítettnek vélt rongyba törölte az arcát!

A végkifejlethez hozzátartozik még, hogy mire mindenki jó állapotba került, addigra már az "Öregbarna" kijózanodott, és hajnalban frissen kipihenve,megszáradva, (és a történtekből semmire sem emlékezve...) indulhatott haza falujába. Ez volt egy igazi "retro" brigádbuli hiteles története! (már amire emlékszem belőle...)

Üzemi Történetek- "Duplacsavar"

Joggal kérdezheti a kedves blogolvasó, miért mindig csak olyan eseteket írok le, amelyben mások lettek megtréfálva. Nos, egyrészt amiatt, mert az ember nem szívesen teszi magát nevetségessé mások előtt, másrészt nem voltam jó alany, nem túl heves vérmérsékletem miatt,de a kiegyensúlyozottság jegyében most közzéteszem én is a saját "butaságom történetét"!

Az egész egy kitolással kezdődött, pontosabban kezdődött volna, mert az egyik délutános műszakban Bandi azzal érkezett be, hogy egy korábban neki nyújtott szívesség miatt hozott be pálinkát, és azt a műszak végeztével majd elfogyasztjuk. -"Alig tudtam úgy kicsempészni, hogy az asszony észre ne vegye!" tette hozzá.
Abban az időben a dolog úgy zajlott, hogy a munkaidő vége előtt nagyjából két órával a szórótoronyban dolgozó kolléga a vészkijáratnál a lépcsőfordulóban kihelyezte az üveget lehűlés céljából, majd a váltást közvetlen megelőzően helyezte csak vissza a szatyrába. Ez adta az ötletet kollégáknak, ("Simafejű" és az "Öregbarna"), hogy egy jó kis viccet találjanak ki, melynek én lettem volna az egyik kivitelezője. A terv az volt, hogy a lépcsőházban a 6. szintig óvatosan fellopózva, majd a vészlépcsőn keresztül felmenve elemelem az üveget, és helyette az eredetihez hasonló, de vízzel töltött üveget helyezek el. Aztán persze "ivászat" közben nézzük a megdöbbent Bandi arcát, aki nyilvánvalóan az asszonyt sejtené a turpisság mögött!
"Jó lesz!"-bátorított Barna, én pedig nekivágtam a végeláthatatlan lépcsősornak (aki járt már a szórótoronyban az tudja, a laikusok kedvért pedig annyit kb. 63 m magas volt az épület a 10. szinten, nekem a 7. re kellett felmásznom.)
Eszembe sem jutott, ezúttal velem járatják a bolondját, mert amíg én kapaszkodtam felfelé, addig a "jóindulatú" kollégáim telefonon értesítették a fentieket, akik barátságosan egy flaska vízzel várták lskelődve az érkezésem.
Felérve a hatodikra átsietem a külső lépcsősorhoz, és már csak két lépcsősorra voltam az üvegtől, amikor lelocsoltak, majd jókora röhej hangzott fel. Ez lett nagyjából negyedórás mászásom jutalma!

Persze velem született higgadtságom akkor sem hagyott el, ezért ha kissé kényszeredetten is, de együtt nevettem a többiekkel!
 Legközelebb majd azt írom le, hogyan sikerült mégiscsak megviccelni Bandit!

"Süttireceptek"

Közelednek az ünnepek, és a jó háziasszonyok már azon gondolkodnak, milyen finomsággal lepjék meg a családtagjaikat, vagy a hozzájuk vendégségbe érkezőket. A blog szolgáltató jellegét kidomborítva, ezúttal megosztok egy receptgyűjteményt, melyet egy régi kiadású ponyvaregényben találtam, melyet egy vásárban sikerült megszereznem. Előrebocsájtom, én tudok -legalább is azt hiszem- helyesen írni, de a hitelesség kedvéért az eredetiben közlöm le a fecnik tartalmát.
 (Hogy ez az egész história igaz e? A receptek elolvasása után döntsék el önök!)

"Nagymamma süttireceptjei"

Vanilás hapcsok:
Hozzávalók: 1 cs vanilinrud, vanilás cukor, 50 dkg cukor, 50 dkg porcukor, 5 tojássárgája.
Elkészités: A hozzávalókat egy vájlingba összedolgozom, majd forró göz fölött formázzuk.
Hamar kész, kb. két percig kell gözölni

Mézes pusznyák:
Hozzávalók: 1 kg liszt, sütőpor, fél l tej, 5 db tojás, ízlés szerint méz, 1 l víz
A lisztből és tojásból tésztát gyurunk, majd összekeverjük a tejjes vízzel, és sütőporral, majd kidolgozzuk.
Tepszibe tévemézzel kenyjük és egy órájig sütjük nagy lángon.

Kokusz kocka
Hozzávaló: 1 cs kokuszreszelék, piskotatészta, tojássárgája, tejföl, liszt
Elkészítés: A piskotartésztára kenyem a ttejes lisztes tojássárgáját, és kokusszal megszarom.
Hüttőbe téve, dermedésig hagyom, majd kockára vágom.

Csokis Karika:
Hozzávaló: 1 db katica étbevonó, liszt, élesztő, tej, tojás, kevés cukor
A lisztből, tejből, élesztőböl kelt tésztát készítek majd tojással kenve, karika formában forró olajban kisütöm, és a felovasztott étbevonóval bekenem (finom)

Minyon:
Hozzávalók: Piskotatészta, marcipán, Milka csokoládé több tábla, grillázs, porcukor
Elk: A piskotatésztára közé kenem a felolvasztott tábla csokoládét, beboritom a felolvasztott marcipánruddal, megszorom grillázzsal, és porcukorral.
Hüttőbe fagyasztom, majd felszelem


Eddig a receptek! Remélem sikerült ínycsiklandozó falatokat megosztanom!


Jó étvágyat!

Használati útmutatók- 2. rész

Újabb érdekes társasjáték útmutatásokra bukkantam, felejtehetelen "kínai" forditásban:

Rouette De luxe 10 (szerecsen jatek)
pörgetö jatek, 2 több gyerekszemely reszeré

Tabla kiterit, zsoton osztodni, bank golyoja a kézbe!
TÉT! 1 jatekos bemondani: szám, szin, zsoton tegye tablara!
Bank golyoja pörgetni, pörgetö pergeni! Bank beszol, jatekos mar nem teni tetet a zsetonra, tabla bezar.
Gojo pergeni, szam megáll! Bank szamot bemondani, szinet bemondani, paros vagy parátlan.
HA: - jatekos számja  a pergetö golyoba állni meg-nyer
       - szin a golyoba,jatekos a tablan rajta-nyer
       - paros, v. parátlanjatekos zsotonja megegyezö a bank pergetö golyojával-nyerni
Miden ellenkezo esetben Bank nyerni.
Ha 0-ba stop meg-Bank nyerni!
Ujbol pergeni elöröl!
 Jó szorakozast! A Gyartó: Groupe de  Husin Taao.

SACK (tür-elemes jatek)

Pepita kockas tabla alit, babu rajta mint abra szerint!
Van babu vilagos, et fekete! Gyalog 8db lépni egyenes elore, ütni átloba elore! Van babu2 huszar lepni L alakban elöre.hatra odalt mindketo irányába ugratni! Ütve! Van bastya 2, lepni viz-szintes, vagy felle, barmit utni! Van futkoso, lépni atloba barmenyit elöre-hatrá ütni! Van Qenn lepni barmenyit elöre hatra atlóba, minden irányba ütnI. Van Kiráj csak egyet elöre hatra lép utve, viszont bekap sakot-matot!
Jatek menete.
Babu állit Vilagus babu lép Kezd. Miugy lép mint fenti szabaly engedéjezni! (Pl Huszar ugrik!)
Fekete valaszol, és igy tovabb!
Ha nem tud lépni:
-előbb SAKK jatekos kialt, aztan ha megin nem tud jatekos kial: MATT!
Jateknak itt vege! Ujra alit, ujbol lépni fentiek szerint!
Jó sackozást!

Kinai rendelésre legyártotta: Tonté Sándor Kisiparos Balkony, Szakalyi ucca 10

   

Üzemi Történetek- Az "igazi" hidegzuhany!

Az már korábbi bejegyzéseimből is kiderülhetett, számtalan ugratás helyszíne volt az öltöző, a tusoló, v. csak úgy "unblokk" a vizes helyiségek! Most is egy ilyen történet következik!

A műszak utáni zuhanyozás nagy odafigyelést kívánt az embertől, mert az óvatlanabbak járhattak rosszul, elég csak az "óraátállításra", v. az esetleges szekrénybezárásokra gondolni a korábbi bejegyzéseimben.
Az is megszokott jelenség volt, hogy míg odabent önfeledten "pancsikolt" az illető, előbb a kinti mosdórészen, majd később a zuhanyozóban leoltódott a lámpa, és várható volt, előbb-utóbb egy vödör hideg víz zúdul be! Persze később ez visszájára fordult, mert miután odabent észleltük a sötétséget, már mi álltunk ugrásra készen egy vödör vízzel, és az ajtónyitás után már indult is a locsolás! Unos-untalan volt már az a kitolás is, hogy többen egyszerre zártuk el, hol a hideg, hol a meleg vizet, így aki egyszál maga maradt a tus alatt, egyszer leforrázta, másszor pedig lefagyasztotta magát!
Ezért kénytelenek voltunk új távlatok után nézni, és végül "Erőspista". és Barna jött rá egy soha eddig be nem vetett csodafegyverre. Valamikor korábban említettem már, a zuhanyajtó fából készült, ez, valamint az ajtó felett nagyjából egy méterre elmenő vízvezeték adta az ötletet egy elmés kitoláshoz. Célpontunk ezúttal "Lacika" volt, aki munka után mindig sietett, így garantálható volt a siker. Az egyik délelőttös műszakban hármasban felsiettünk a legfelső szinten található öltözőbe, ahol "Barnabá" egy 50 Kg-os üres műtrágyás zsákot vett elő, majd segítségünkkel teleengedte jéghideg vízzel! Eztán "Erőspista" és én óvatosan felemeltük a zsákot, miközben az "Öregbarna" azt az ajtó feletti csőhöz kötözte, úgy, hogy a zsák alja mindössze pár mm-el legyen csak a faajtó felett! Ezt követően az ajtót behúztuk, majd egy selejtvágó kés letört éles pengéjének egy részét a faajtóba vertük! Az elgondolás egyszerű, a befelé nyíló ajtóban lévő penge kivágja a zsák alját, a hideg víz pedig a belépőre zúdul! Mindössze már csak a műszak végét kellett megvárni, mert arra azért vigyáztunk, hogy a takarítónő távozása után kövessük el a műveletet.
A fene sem gondolta volna, hogy a legutóbbi irodaáztatást követően (lásd: "Erőspista" és a kiütött lefolyócső!"), a főnökségnek pont most támad kedve megnézni az ominózus öltözőt, valamilyen festés címén. A gyárfenntartás egyik művezetője, továbbá a mi főnökünk kapta a feladatot, hogy felmérjék a helyiséget, és készítsék el az ilyenkor szükséges kalkulációt. (Munkaóra, festékmennyiség, hány fő kell, stb...)

Az öltözővel nem is lett volna semmi gond, de miután főnökünk a zuhanyozót is meg kívánta mutatni, ezért a kivitelezőt maga után húzva belépett az ajtón! A kb. 35-40 liternyi vízből jócskán jutott mindkettőjüknek, bár a másodjára belépő előbb azt hitte csőtörés van. Mi minderről mit sem sejtve ücsörögtünk,amikor a "hangoson" (belső közvetlen irányító rendszer) Barnát kérték a művezetői irodába! Talán nem véletlenül gondoltak rá, de szerencsétlen nagyon megijedt, hiszen pontosan tudta , az elmúlt pár napban semmilyen rossz fát nem tett a tűzre, akkor meg mi van! Hamarosan kiderült, hiszen percek múlva már hármasban álltunk a szőnyeg szélén, és hallgattuk a méltatlankodást!
-"Muszáj voltam megmondani!"-tárta szét a kezét Barna felénk fordulva:- "Mert tudták egyedül nem tudtam volna megcsinálni!".

Szerencsére a letoláson kívül más bajunk nem esett, mert a TVK akkori helyzete miatt prémium még nem volt, az órabéremelés meg már megvolt korábban, így mindössze fél-fél liter konyakkal kellett hozzájárulnunk ahhoz, hogy sem a főnökünk, sem a póruljárt idegen ne fázzon meg...

Üzemi Történetek- Kisebb tréfák!

"Az ígéret szép szó..." tartja a mondás, és sok "italozás" után visszatérünk a munkahely világába. Mai epizódunk főhőse ismét az "Öregbarna" aki három felvonásban bizonyítja, milyen kisebb kitolásokban lelte az az örömét, ha valami igazán nagy nem jutott az eszébe.

1. A büfében!
A gyárban dolgozók közül sokan emlékezhetnek rá, milyen sor állt egykor az irodaházi büfénél, és az "öreg" ezt igyekezett elkerülni, pontosabban a végeláthatatlan sorban állást! Ezért amikor egyik alkalommal "Karcsi" barátjával kisétáltak reggelit venni, ravasz tervet eszelt ki! Mivel mindkettőjük munkásruhája meglehetősen elpiszkolódott a délelőttös műszakra, egészen hihetőnek hangzott "Barnabá" azon hangosan tett kijelentése (hogy mindenki hallja, persze...)
-"Az isten ba...á meg azt a rohadt pöcegödröt!" Nyilván erre a sorban álló "finomabb" irodaházi hölgyek felkapták a fejüket, pedig a java még csak ezután jött, midőn "Barna" "Karcsi" felé fordulva folytatta a monológot:
 -"Ha mán' megint ahhoz a sz.rhoz küld ki szippantani, nem tudom mit csinálok! Múltkor is tele volt lótetűvel hee! Volt legalább ekkora ni, csak úgy ugráltak rám ba...a meg!"
A sorban állok persze egyre jobban elhúzódva tekintettek a két ápolatlan, és koszos "melósra" és gyorsan előreengedték őket , mondván "Siessenek csak, ha úgy is ennyire sürgős dolguk van."
Így sikerült az "Öregnek" a bevásárlás pillanatok alatt!

2. A Gőzölés.
Inhaláció, kicsit másképp, ez is lehetett volna a cím, hiszen a "Dolomitköves" Jani bácsi járt pórul Barna egy újabb kis beugratása következtében. Egy beszélgetés során ugyanis Jánosunk elejtette, meglehetősen nehéz neki a borotválkozás, az erős arcszőrzete miatt, mire "Barna" szeme egyből felcsillant!
Amikor az öreg szokásos kinti körútja után betért egy külső melegedőbe, az "Öregbarna" odasietett, és egy vascsővel halkan kitámasztotta az ajtót. Majd kisvártatva egy tömlőt húzva maga után, annak végét a "bungi" bukóablakán óvatosan becsúsztatta, majd kissé távolabb ráengedte a középnyomású gőzt! Persze csak óvatosan, nem akart ő sérülést okozni, de a 180 C° gőz így is hamar ellepte a helyiséget, odabent olyan lett a klíma, mint egy jobb finn szaunában! Jani bácsi persze menekült volna, de a kilincs alá támasztott állványcső megakadályozta ebben, a tűzforró gumitömlőt pedig nem tudta megfogni, hogy kilökje az ablakon!
"Barna" a befejezés előtt még kicsit fokozta a tempót, nyitott egy kicsit a szelepkeréken, majd hirtelen elzárta azt, és elvette az ajtó elől a csövet, és villámgyorsan távozott! Így mire a gőzfelhő eloszlása után Jani bácsi látott is valamit, ő már rég eltűnt a balfenéken! Amikor kollégánk kissé átázva visszatért a műszerszobába, Barna csak annyit mondott neki:
-" Most már nyugodtan borotválkozhat, fel lett puhítva a szőr az orcáján!"

3. Szekrényellenőrzés.
Az irigy embereket Barna sohasem szerette, ezért amikor nagyleálláskor mindenki délelőttös műszakra volt beosztva (a négy ügyeletes kivételével), eszébe jutott milyen fukar volt vele a "Vicsorína" a 4-es műszakos kolléga. Történt ugyanis, hogy "Vícsorína" meglehetősen jó ismeretséggel rendelkezett a a Műanyaggyárban, és rendszeresen átlátogatott oda tasakszerzés ürügyén! Egyszer Barna is megkérte hozzon neki, de ez az önző ember nem adott neki, mondván keveset kapott, pedig a szekrényében felhalmozott "stóc" pont az ellenkezőjéről tanúskodott. Ezért az "Öreg" egy reggeliszünetben elhintette, most beszélt egy savüzemes kollégájával, aki szólt neki, hogy szekrényellenőrzést tart a rendészet, hiszen most mindenki egyszerre dolgozik! Na lett is nagy riadalom! A gyűjtögetők csapot-papot hátrahagyva rohantak az öltözőbe, és a "szajrét" hónuk alá csapva igyekeztek elrejteni az üzem különböző területén. Így került a festék a WC tetejére, a szatyor a tűzoltó homokos ládába, és így tovább, a hegesztő reduktortól, a maszek hurkatöltőig minden máshová. Barna persze mindezt egy tartály mögé bújva figyelte, majd miután mindenki megnyugodva ült vissza reggelizni, intett nekem: "Kölyök, gyere!" Az üzemben járva közölte, szó sincs semmiféle ellenőrzésről, majd kiemelt egy nagy csomag reklámszatyrot a tűzoltóhomok közül, és a kezembe nyomta, "Nesze a tied!", ő pedig a nagyobbik felét vette magához! Miután a festéket is igazságosan elosztottuk, elrejtettük a gázálarc tároló szekrénybe (melyhez csak Barnának volt kulcsa), kíváncsian vártuk a fejleményeket.
Egy óra után, miután mindenki rájött, vaklárma volt az egész, gyanútlanul visszamentek a kollégák, hogy visszavegyék "jogos tulajdonukat", megdöbbenve tapasztalták, hogy szinte semmi nincs a helyén! Káromkodva bosszankodtak, de nem volt mit tenni, le kellett nyelniük a békát, hiszen nem mondhatták azt, hogy "ellopták tőlem a lopott cuccot", Persze az öltözőben kíváncsian fürkészték a másik szekrényét, de mindhiába!

4.Sószórás
Nem, szó sincs a téli időszakban közlekedő autóról, vagy jégmentesítésről, pedig ezúttal is pergett a só, csak éppen nem sok örömet okozva...
A délelőttös műszak minden hétköznapján feltűnt,hogy "Barna bá" sietősen tisztálkodik, felöltőzik is elsiet. A rosszhiszeműek persze azt gondolták, sikerült valami "palimadarat" fognia, aki minden nap fizet neki, de kiderült másról van szó.
Az egyik ilyen öltözői kapkodás után, a művezető rákérdezett: -"Hová a fa..ba sietsz má?', mire az Öreg rávágta: -"Sietek a központi étterembe, mire a többi ebédelő odaér!".-"De hiszen minek, miko' te sose szoktál ott kajálni?" kérdésre Barna elárulta, azért kell neki rohanni, hogy időben meg tudja lazítani az asztalra előre kihelyezett sótartók tetejét, aztán az étterem egyik eldugott sarkából, mintha csak várna valakit elégedetten figyelhesse a megdöbbent, és káromkodó arcokat amikor a sótartó rázásától a leeső kupak miatt belezúdul a sok só, és a leves, v. főzelék, v. épp valami tészta, v. sült, stb.. ehetetlenné válik...
Jó kis húzás mi???

Nos, ilyen volt az "Öregbarna" gyengébb pillanataiban.

Minden, ami öl, butít, és... - A rakétázás

Ünnepélyesen megígérem, a jövő héttől ismét dolgozni fogunk az üzemben, de a mai történetünk ominózus helyszíne ismét egy söröző.  Továbbá ezzel az "írásommal" adózom egykori kollégám emlékének, aki ma ünnepli a neve napját! Boldog Névnapot Miklós!

A cím megtévesztő lehet, szó sincs semmiféle űrkirándulásról, sokkal inkább a "munka után első a kocsma!" kijelentés igazságáról bizonyosodhatunk meg. A váltó műszak egyik egyik előnye (mert olyan túl sok nincs, esetleg még a műszakpótlék), hogy un. "hosszú pihenőket" iktatnak be, amely miatt az ember három napot is otthon lehet egyhuzamban.
Nos egy befejezett éjszakás műszakot követően hétfőn reggel elérkezett a nagy pillanat, és "Feri", Jenci", "Pista", és "Micu", úgy határozott egy kötetlen beszélgetéssel az egyik sörözőben ünneplik meg a ezt a jeles eseményt. A kocsma felé tartva azonban egyikőjük, ha jól emlékszem talán "Jenci" kitalálta, mi lenne, ha "rakétáznának"! Mivel a társaságból egyedül "Micu" nem ismerte ezt hagyományt, a többiek rábólintottak, így ő is beleegyezett. A sörözőbe érkezve kiderült miről is van szó, a "rakéta" nevű koktélt kell elfogyasztani (egy deci vegyespálinka egy korsó sörben!), és aki a legtovább bírja elhányás nélkül a fogyasztást,az nyer!
Rendkívül magasröptű, és intelligens játék tehát, bár lehet a takarítónőnek erről más a véleménye, miután meglátja a férfi WC-t! Nos kora reggel és éhgyomorra elképzelhető milyen könnyű lehet "lenyomni" ezt a rendkívül büdös és keserű italt, így hőseink is óvatosan kortyolgatták a "rakétát"!  Időnként visszafogott nyelések árulkodtak arról, hogy mennyire élvezik a fogyasztást, amikor egyikük kijelentette kimenne "pislantani". -"HOHÓ! Senki nem megy sehová, ez ócska trükk, na igyunk tovább!"-jelentette ki "Jenci", és a kört elindítva, lesz ami lesz alapon jót húzott a korsóból! Pár pillanat múlva azonban a székét hátralökve futva távozott a mellékhelyiség irányába, és kiesett a versenyből. Viszont visszaérve már megnyugodva figyelhette a többiek küzdelmét. "Pista" volt a soros, de ő sem járt jobban, akárcsak a következő "Feri"!
Egy, csak egy legény volt a vidéken, aki nagy nehezen legyűrte a koktélt, de beszélni ő sem mert!

Eddig "Happy End" is lehetne a történet, de miután visszavitték a korsójukat, és a kerékpártároló felé távoztak a többieknek feltűnt "Micu" sápadtsága, és szótlansága! Az orrán keresztül egyre mélyebb levegőket vett, de miután lehajolt a bicikliét kinyitni, ő sem bírta tovább, és elindította sugárban a "rakétát", ami egycsapásra sugárhajtású lett!  A hétköznap a már éledező városban elképzelhető milyen sikere lett az arra járók körében, és szokatlan zajra felfigyelő tulaj is miután kisietett, megdicsérte barátunkat, aki kénytelen volt a mosdóból hozott vödör vizekkel öblíteni a járdát!
Viszont "Micu" is megtudta, miért hívják a fenti koktélt "rakétának"!

Fogyasszátok ti is egészséggel!

Minden, ami öl, butít és...-Segélykérelem

"Pepe" mai eseményeink főszereplője ezúttal úgy döntött, felkeresi a helyi önkormányzat illetékes osztályát, egy segélykérelem ügyében. Bár ne tette volna...

A Szociális Törvény áldásának következtében lehetőség nyílik a nehéz élethelyzetbe kerültek un. "vis maior"  támogatására átmeneti segély formájában, és "Pepe" maximálisan megfelelt a rászorultsági kívánalmaknak.
Hiszen a korlátlan mennyiségű kannás bor fogyasztásának következményeképp állandóan nehéz helyzetben volt, sőt mint legutóbbi laborvizsgálatánál kiderült a májfunkciós értékei is jóval meghaladták a referencia határokat. ( Az elfogadott normák szerinti 0-50-ig határ helyett 1200 Gamma GT-vel rendelkezett.)
Háziorvosa meg is jegyezte, "Mit iszik maga, mérget? Meg egy kis mérges gombás pörköltet eszik vacsorára?" Persze beutalókkal bőségesen ellátva páciensét, nyomban továbbküldte a szükséges vizsgálatokra, úgymint belgyógyászat, hasi ultrahang, és pszichiátria, de hősünk úgy gondolta , számára egyenlőre ennyi elég volt az egészségügyből, ezért időpont kérés helyett inkább a kocsmába sietett.
Másnapra. és jó másnaposan persze, zsebe tartalmát átvizsgálva megállapította pénze fogytán van, ezért elhatározta megkéri ő is azt gyorssegélyt. Az ötlettől felvillanyozódva villámgyorsan rendelt még egy korsó bort, majd kissé inogva elindult a hivatal irányába. Miután nagy nehezen kinyögte, hogy mit szeretne, megkapta a szokásos űrlapokat, és egy asztalhoz ülve hozzálátott annak kitöltéséhez. A név mező még sikeresen is ment, de miután olyan összetett, s bonyolult feladatok következtek, mint TAJ szám, és dátum, ezért befejezte az írást,annak befejezés az ügyintézőre bízta. Nehézkesen felcaplatott az emeletre, és a látványtól kis híján hátrahőkölt, mert hosszú sorok kígyóztak a szociális irodák előtt, ezzel is bizonyítva, milyen jól megy az embereknek. Volt itt mindenféle alak,akárcsak a Marseille-i kikötőben ,diplomatatáskás vállalkozótól, a "rajkósereggel" megjelenő kisebbségi, és nagy termetű asszonyságon át, a fogatlan nyugdíjasig, a levegőben terjengő illatok pedig leginkább egy túlzsúfolt munkásszállásra, ill. egy pálinkafőző helységre emlékeztették, megkeverve egy vasúti klozett szagával. A sorban állást persze nagy zsinat kísérte, de "Pepe" más választása lévén beállt a sorba. Az idő csigalassúsággal telt, némi színt csak az hozott a várakozás perceibe, hogy a kövér nő megszoptatta a kisbabáját, de miután barátunk megpillantotta az igen megereszkedett melleket, melyek leginkább egy pacalra emlékeztették, befejezte az erotikus vizsgálódást. De a sor csak nem haladt előre, emiatt részeges barátunk egy hangos megnyilvánulásával: -" Mit csinálnak bent ilyen sokáig, Gyereket?" rögvest felhívta magára biztonsági őr figyelmét, és egyszer s mint szimpátiáját.
Kis idő elteltével kivágódott a bejárati ajtó, és egy alacsony,sántikáló kukás lépett be rajta, egyenesen "Pepéhez" lépett.
-"Gyere mán' Hee! Az öreg összelejmolt valahonnét pézt' aszt' vett két liter bort! Mosmeg' ott issszák a bót' előtt a padon, de mán ott van a cigánycsaj is, azt még bevágják az egészet!!"
-"HOHO!"- tért magához "Pepe", -"Akko' menyünk', csak beadom ezt a szart!" mutatott a kezében lévő papírokra, és a sorban állókat kielőzve, akik méltatlanságuknak káromkodva adtak hangot, kopogás nélkül az ajtón berontva a fiatal ügyintéző elé dobta a kérelmet. A hölgy épp mással volt elfoglalva, hiszen a már bent ülő nő ügyet intézte, ezért csak fél pillantást vetett a papírra, és hangosan csak annyit mondott: -"Hiszen ez ki sincs töltve!" -"Benne van a gépbe!" felelte "Pepe", majd indoklásképp távozóban még hozzátette: "Nem érek rá, mer' az "Öreglackó" ott ül a bót' előtt a borral!" és köszönés nélkül kisietett. A lépcsőfokokat hármasával szedve, az épületből kiérve még lepisálta annak oldalát, és rohant a bót' irányába! Ott szerencsésen találkozott ismerőseivel, és kezdetét vette a nagy tivornyázás...

Viszont a megkért segélyt két hét múlva megkapta, köszönhetően az önkormányzati alkalmazott rugalmasságának, így ismét hódolhatott kedvenc szenvedélyének,a detoxikálóban való ébredésnek.

Használati útmutatók- 1 rész.

Nos ideje visszazökkenni a hétköznapokba, és  a blog "szolgáltató jellegét" kihasználva (ismét) hasznos tanácsokkal ellátni a tisztelt nagyérdeműt.
Az ünnepek közeledtével magasba csap a vásárlási kedv, és főként a kisgyermekesek körében népszerű a játékok ajándékozása. A törvényi háttér értelmében azonban kötelező az egyes távol-keleti bóvlik magyar nyelvű feliratozása, amit persze mindig az amúgy is nehéz nyelvünket nem perfektül beszélő kínai alkalmazott "old" meg.  Lássunk egy csokornyit a társasjátékok piacáról.

Használati útmutató- Kínai fordításban:

Mester-lokiga (logika i jatek)
A jatekosok szamja: 2. fö
Az 1. jatekos a szin-kombi náciot kitalalja, és barna haziko, odu alá rejti. a masik jatekos kitalalja, Indul!
a 2. jatekos szeme zarodik be. Az 1 jatekos gondol ki szineket, négyet. aztán szol -eldugtam,
2. jatekos nyitott szem, aztan feltesz négy szinü babu.
Hajo fehér tüske szurni bele tabla, ha rosz fekete tüske szurni bele 1 jatekosba.
ha szin rosz, nincs tuske.
Ha kitalalja fordul a jatek Nyer!
1 sor: leset, 2-3 sor, kivalo vagy roszul leset. 4-6 sör: jó. 6 sor fölet: nem ojan jo.

Jo szorakozast jatekot:   Hhonki li LTD groupppen.

Kinevet a Vég Én?
Tablajaték 2 vagy több gyermekszemély rész ére.
a tabla felállit. a sarokba bábak három szökbe alit. sinek szerint.
Dobokocka pörget! jatekos a negy babú egyikevel lép, ha 6 pötyös a koca. Haha tot dob ujra pörget!
Hamás szinu jatekos utoléri, leüti! Kiutes után ujból három szökbe, onan indulni elöröl.
Az nyer aki elobb belelépni minhárom rajta kivül, azaz összesen négy babu a szinje altal egyezö csikba.
Ha ot jatekos felnevet" HAHA kinevet a vég ÉN!
Kezdeni elöröl.
Jo jatekot: Csiang Li Dong ltd

Autos kartya
Jatek, négy szemely. vagy kevese bb. Osztodni egyenlo aranybn
1: kartya rajta, lehet menni sebeség, suj, hengerek számja, akinél leni töb, övé kártya.
Ujrara kni. Ismét aki több üt! Öve kartya! Ha egyenlő Csatt a! Rakni raja hrmat Aki tobb övé kartya,
Nyerni az akié tobb krtya jatek vége.
2: kartett: Osztodni kartya, huzni egymás kezébol bele. Kérdezni, kartya pl seb esseg 220 . Válasz igen, katrtya ové! Clé öszegyujtani 4 db egyező. Ekkor jatekos kialt: Kartet! Ö nyerni: Jatek vege! ujra osztani, Kezdödik elöröl.

Liang Csi Kong.

Minden, ami öl, butít, és...-A "becsajozás!"

Nos szokásomtól eltérően ezúttal egy fontos közleménnyel kell kezdenem, az alábbi történet felzaklathatja az arra érzékenyek hangulatát, és testiség nyilvánvaló jelei miatt szigorúan 18-as karikával megjelölt blogbejegyzést olvashatunk! (Már aki kíváncsi rá!)
Nos miután sikerült maximális szintre fokoznom az érdeklődést, vágjunk is bele!

"Sírköves", ahogy kocsmai ismerősei nevezték, tegyük hozzá, hogy nem a kőfaragással megkeresett munkája miatt kapta a nevét, hanem onnét, hogy egyszer segített egy sírkő felállításánál a temetőben (pontosabban annak ledöntésében, ami miatt akkor véget ért temetői karrierje, mielőtt elkezdődött volna...), nagyon szeretett kocsmába járni. Valamikor a "boldog békeidőkben" még volt felesége, de miután az első fizetésnap után két hétig nem tért haza, emiatt elvált tőle, és az utóbbi években már barátnőt sem tudott felmutatni.
Viszont meglehetősen heves vérmérsékletű volt, ezért épp kapóra jött neki, hogy a szociális segély kifizetése napján betért a borozóba egy nő! A "rémálomarcú lány" persze csak azok körében aratott sikert, akik egy féldecivel az alkoholmérgezés előtt álltak, viszont azok rendszeresen megtalálták! Miután élettársa egy sajnálatos félreértés következtében a megyei büntetésvégrehajtási intézet vendégszeretetét "élvezte" (miután fejszével megpróbált az asszonyból embert faragni!), így társ nélkül maradva lépett be kacéran (és egy fillér nélkül) a kocsmába, és máris a "sírköves mellé telepedett! Mivel barátunk jócskán túl volt már a szükséges értékhatáron, elég csinosnak találta a hölgyet, és kért is neki valamit. Nos az asszonyság rögvest egy deci vegyest, és egy korsó bort kért, és miután megkapta, férfiakat megszégyenítő gyorsasággal gurította azt le a torkán.Szó szót követett (ital pedig italt), ezért a "Sírköves" komolyabb elhatározásra jutott, felajánlta szolgálatait a hölgynek. A nő kissé kérette magát, de ellenállásának utolsó bástyáit, is ledöntötte barátunk azon kijelentése, hogy. -"menjünk a bótba', aszt' veszek egyfélliterest, meg egy bort!", így ráállt az üzletre, és kéz a kézben távoztak előbb a bolt, majd később kiserdő irányába.  Az őszies időben megcélozták a szalonnasütő környékét (ahol emberemlékezet óta nem sütött senki szalonnát...)és letelepedtek a padra...

                                         FIGYELEM! NAGYON ERŐS RÉSZ JÖN!!!!

 Miközben szépen iszogattak, a "Sírköves" egyre "kanosabb" lett, és elhatározta dűlőre viszi a dolgot, ezért egyik félrevonulását, és vizelését követően szembefordult az áldozatával, és vulgáris kijelentést tett:
-"Láttá' mán' ekorát, hee!", és nemi szervét két marokra fogta! A hölgy azonban edzett volt e téren, és rögvest riposztozott: -" Ilyen cseppet még nem!" A nyilvánvalóan pejoratív kijelentés azonban nem szegte barátunk kedvét, aki kézelfogható ajánlatot tett!
-"Nem vagyok én olyan teeee!, válaszolt a szépség, de miután kétezer forintot ígértek neki az akcióért, rábólintott a tervre! -"Menyünk' benttebb az erdőbe, mer itt megláthatnak!" javasolta a csaj, és előre küldte a "Sírkövest" aki egy tisztáson megállva, térdig letolt gatyával várt az aktusra. A hölgyemény azonban zsebében a pénzzel pontosan ellenkező irányba sietett, miközben barátunk egyensúlyát vesztve, a letolt gatyában elesve meghemperedett egy pocsolyában. Tíz perc fekvés, (és némi ordibálást követően!) rájött, valószínűleg becsapás áldozata lett, ezért visszasietett egyik törzshelyére!
Először azt gondolta elmeséli a történteket, de eszébe jutott, ezzel csak magát égetné, ezért csinos mesét talált ki.
A pultos, mikor meglátta a csupa sáros, és részeg embert, előbb nem akarta kiszolgálni, de kíváncsisága nagyobb volt, ezért faggatni kezdte a randevúról.
-"Csak úgy lovagolt a kárin' HEEE!" mondta a kiszolgálónak, nem is sejtve mekkora bajt okoz ezzel saját magának. -"Attól lettél ilyen sáros, te majom! " mérte végig a pultos, és elraktározta magában az információt.

Pár hónap elteltével a "fejszés" koma kiszabadult, és az asszonya habitusát ismerve, a talponállókban próbált megbizonyosodni felesége hűsége felől. Jó szokás szerint egyből megnyugtatták, mit csinált vele a "Sírköves", aki elhatározta megregulázza a gaz csábítót! Előbb a feleségét akarta megverni, de miután eszébe jutott a börtönpriccs, letett róla. és inkább barátunk keresésére indult! A harmadik kocsmában bele is botlott, és egyből mellkason vágta. -"Adok neked lovaglást te KÖCSÖG!"  tette hozzá, és ezt hagyománt a mai napig őrizve, akárhányszor találkozik "Sírkövessel", mindig üt rajta egy párat, leverve a nem létező szarvakat!

Így járt tehát "Kőfaragó" barátunk, aki azért fizetett, hogy sokszor megverjék...